Diplomáciai üzenetváltás Károlyi Mihály második emigrációja elõtt
1949. május 30-án Rajkot is letartóztatták. Károlyi azonnal benyújtotta lemondását, de még úgy gondolta, hogy a követség átadása után nyugdíjasként hazatér. Károlyi utóda, Szántó Zoltán követ 1949. július 8-án kézzel írt bizalmas jelentésben ismertette Rákosival a párizsi fejleményeket.
„Június 11-én délután érkeztem Párizsba. A repülõtéren Havas Endre várt, aki rögtön három dologról informált. 1) Károlyi óriási izgalomban van a hazai eseményekrõl keringõ, de eddig sem meg nem erõsített, sem meg nem cáfolt hírek miatt. Különösen nyugtalanítja Mód Péter ’nyomtalan eltûnése’. 2) Károlyiné attól fél, hogy hazatérése után Szibériába fogják küldeni, mert Rákosi elvtársnak az a véleménye róla, hogy férjét politikailag helytelen irányban befolyásolta. 3) A párizsi rendõrség lefogta a külkereskedelmi kirendeltség egy alkalmazottját és feleségét… A követségre érkezésem után Károlyival négyszemközt beszéltem és a Rákosi elvtárstól kapott utasítások értelmében informáltam a Rajk–Szõnyi féle kémszervezet leleplezésérõl. Károlyi méltatlankodott, hogy budapesti tartózkodása idején nem informálták, holott õ már sok mindenrõl hallott suttogni, sõt az állítólag letartóztatottak részleges névsorát is megmutatta Berei elvtársnak, aki azonban úgy tett, mintha semmirõl sem tudna, pletykának minõsítve az egész dolgot.
Az ügy érdemére vonatkozóan úgy nyilatkozott, hogy nem tudja elképzelni, hogy Rajk pénzért vállalkozott volna kémszolgálatra. Azt azonban lehetségesnek tartja, hogy Rajk nem értett egyet a párt politikájával, túlságosan ’intimnek’ tartotta a viszonyt a Szovjetunióval, talán attól félt, hogy Magyarország tagállammá lesz.”
Szántó ekkor már azt hitte, hogy lényegében meggyõzte Károlyit, de mint írja:
„Másnap Károlyi más hangokat ütött meg. Fejtõ Ferenccel és Károlyinéval folytatott hosszú beszélgetés után az öreg úgy nyilatkozott, hogy ez az ügy súlyosan kompromittálja a vezetõséget.” „Minden kósza hír pánikba ejtette… Gõzerõvel dolgozott Fejtõ, aki naponta 3-4 órát töltött Károlyiéknál. E beszélgetések csak fokozták Ká- rolyi izgalmát és pánikhangulatát… A kommüniké megjelenése után K. kijelentette, hogy most már semmit sem hisz el, hisz nem mondanak semmi konkrétumot és bizalmas információt nem küldenek sem neki, sem nekem, pedig én nem gróf, hanem egy régi kommunista vagyok.”
„Június 28-án Károlyi Brüsszelbe utazott, hogy búcsúlátogatást tegyen a belga régenshercegnél és Spaak külügyminiszternél, utána pedig a luxemburgi nagyhercegnõnél. Három nap múlva letörve jött vissza Párizsba, mert egyik helyen sem fogadták. Brüsszelben találkozott Bölönivel, aki ’szintén nagyon deprimált’ és aki átadta Ká- rolyinak az általa begyûjtött rémhíreket.”
A Rajk-per után Károlyi, mint ismeretes, szakított a magyar kormánnyal, majd nyilatkozatban ítélte el a pert. Szántó szeptember 28-i távirata szerint:
Károlyi és felesége eredmény nélkül megkísérelték baloldali írók, mûvészek mozgósítását Rajk érdekében. Károlyi tervbe vette francia Kommunista Párt vezetõségét is felkérni. Követséggel kapcsolatot nem vette fel. Jelen elõkészületeirõl véletlenül szereztem tudomást.
Kállai Gyula, az új külügyminiszter szeptember 29-i választávirata Szántónak:
Azonnal beszéljen Károlyival. Mondja meg neki: viselkedése miatt fel vagyunk háborodva. Itthon megígérte, hogy támogatja a magyar demokráciát. Akcióit Rajk érdekében azonnal hagyja abba. Éreztesse vele, hogy ellenkezõ esetben fellépünk ellene. A francia párt ebben az ügyben szóba se álljon vele. Eredményrõl értesítsen.
Szántó választávirata szeptember 30-án:
Jelentem Károlyi Londonban van, 8 napig ott tartózkodik. Kérem Bolgár követ urat Károlyival való megbeszélésre utasítani.
Szántó október 14-én táviratozza:
Károlyi írásos nyilatkozatot adott át Gyomainak, választ vár 17 óráig, ha nem kap, közzéteszi nyilatkozatát, melynek szövegét átadta Gyomainak.
Befejezése itt:
Kérem kormányát, hogy Rajk perét revízió alá vegyék, mert ítéletek igazságtalan volta bizonyára leleplezõdnék és mérhetetlenül ártana nemcsak magyar demokráciának, hanem komoly veszélyt jelentene világ békéjének. Ezt teljes történelmi felelõsségem tudatában és magyar nép iránti hûségem összpontosított érzésem kifejezésével írom alá.
Kállai telefonválasza Szántónak október 14. este 8 után:
Közölje Károlyival: magatartása miatt a kormány fel van háborodva. Károlyi megszegte ígéretét, hogy támogatja a magyar demokráciát. Fenyegetéseitõl nem ijedünk meg, csinálja, amit akar, de viselje is a következményeit. Ugyanakkor szólítsa fel Károlyit, hogy mint magyar állampolgár állandó tartózkodásra térjen vissza Magyarországra.
Közben érkezett Szántó távirata szintén 14-én este:
Francia értelmiségiek akcióját Rajk ügyben Károlyiék szervezték.
Külügyminisztérium irattára. Párizsi táviratok könyve 1949. (egykorú másolat)
Kállai Gyula október 18-i feljegyzésében tájékoztatta Rákosit arról, hogy utasította Szántót:
„tegyen jelentést Károlyi Mihály és a francia értelmiségiek akcióiról, s szólítsa fel Károlyit, hogy állandó tartózkodásra térjen vissza Magyarországra.”
Csatolja Szántó választáviratát:
Párizsban pénteken este sürgõs találkozóra hívta Károlyiné Gyomait azzal a céllal, hogy Károlyival találkozzon. Kifakadások kíséretében Károlyi szöveget adott át, melyre elõször reggel 10 óráig, késõbb délután 5 óráig kért választ. Délután már informálták a Francia Távirati Irodát. Gyomai beszélgetés nélkül közölte a választ. Károlyi szombaton délelõtt kérte tõlünk a szöveget, majd Londonba utazott anélkül, hogy azt bevárta volna. Az értelmiségieket Károlyiné és részben Károlyi szólította fel tiltakozásra. Ennek az eredménye Martin Chauffier, Claude Aveline és a többiek által küldött táviratok. Az értelmiségiek akciójának komoly visszhangja nincs. A francia párt óvatos magatartása nehezíti a követség ellenakcióját.
Kállai ehhez a következõ megjegyzést fûzi:
A párizsi követségünk rosszul dolgozik a Károlyi ügyben. Szántó elvtárs például határozott utasításunk ellenére sem most, sem a múltban nem személyesen beszélt Károlyival, hanem azt másra, jelen esetben Gyomai elvtársra bízta. Szántó elvtárs úgylátszik lebecsüli Károlyiék akcióit és maga nem kíván vele foglalkozni. Arra a felszólításra, hogy Károlyi térjen haza, Károlyi nem is válaszolt, többek között nyilván azért sem, mert ezt nem közölték vele határozottan és félreérthetetlenül. A követség rossz munkájának tulajdonítható az is, hogy a Francia Kommunista Párt – Szántó elvtárs jelentése szerint – „óvatos magatartást” tanúsít a Rajk ügyben és hogy Károlyinak és feleségének tekintélyes francia értelmiségieket sikerült mozgósítaniok, mint például az Írószövetség elnökét, sõt a Francia–Magyar Társaság elnökét is. Szántó elvtársat felszólítottam, hogy ezekre a jelenségekre adjon magyarázatot és jelentést.
A táviratok lelõhelye MOL MDP 276. f. 65/200 õ. e., illetve a Külügyminisztérium irattára. Párizsi táviratok könyve 1949.
Károlyi a Rajk pert leleplezõ és elítélõ nyilatkozatának megjelenése után régi barátja és munkatársa, Bölöni György, akkor hágai magyar követ, 1949. október 22-én a következõ levelet írta Rákosi Mátyásnak:
Kedves Rákosi elvtárs, kötelességemnek érzem, hogy a Károlyi nyilatkozattal kapcsolatban leszögezzem elõtted álláspontomat. Erre indít az a bizalom, mellyel megtiszteltél, de ezenkívül lelkiismeretem parancsa is.
Végtelen megdöbbenéssel és egyben szomorúsággal olvastam Károlyi táviratát. Sajnálom, hogy Budapesten vele való utolsó beszélgetésemnek hatása így füstté vált abban a környezetben (Fejtõ és társai), ahová most lebukott. Figyelmeztettem rá, hogy amint õ nagyon jól tudja, nincs semmiféle harmadik út; ha hû akar maradni magához és múltjához, nem ingadozhatik a magyar népköztársasággal szemben tartozó kötelességében még akkor sem, ha annak vezetésével nem is mindenben és mindég ért egyet. Jöjjön végleg haza és dolgozzék tovább az új Magyarországért, mely az övé is és hosszú élete kitartó harcának is gyümölcse.
Számomra Károlyi tette mélyebben tragikus, mint bárki másra, mert benne az évtizedeken át tartó közös küzdelem társát vesztettem el, akit nem azért becsültem és szerettem, mert „Károlyi” volt, hanem mert híve volt a szociális felszabadulásnak. Ezért fáj, de egy pillanatig sem haboztam vele, hogy elvágjam, mint egy bistourival, bármennyire is vérzik, akapcsolatokat, barátit és politikait, mert én jobban tudom, mint õ, hogy mit tett, jobban látom tettének súlyát és horderejét és azt is, hogy útja hová hanyatlik le. Sem máskor a legkisebb dolgokban, sem most a döntõ pillanatokban, nem lehet helye a kívülrõl jövõ kicsinyes kritikának. Az õ tette is, mint minden ellenzékieskedõ mozdulat, trockista gesztus, mely végül is, bármily módon küzdene is ellene, árulójává válhat az ügynek.
Bennem tette csak erõsödését jelenti megingathatatlan hûségemnek irántad és a párt iránt, melyhez odatartozom, melyhez még jobban hozzá kell forrnom, ha olyan valaki is elcsúszik, mint Károlyi, akit pedig törhetetlennek tekintettem.
Így gondolkozik feleségem is, aki velem együtt sok ragaszkodással és szeretettel küldi üdvözleteit
B. levelén Rákosi kézírásával:
„L. Simon [Jolán] e[lvtársnõ]. Választ, amit aláírok. R.”
A válasz:
Kedves Bölönyi Barátom!
Megkaptam október 22.-i leveledet. Nagyon jól esett, bár semmi kétségem nem volt afelõl, hogy Te nem fogsz meginogni. Károlyi, – környezetétõl eltekintve – ahogy óvatosan mondják, „le volt kötelezve” bizonyos angol köröknek. Most, amikor a magyar népi demokrácia ellen minden követ megmozgatnak, õrá is sor került. Neked természetesen ez nehéz élmény, de itthon a dolgozó nép nem izgul miatta. Ilyen viszonyok között mindig hullik a férgese.
Add át meleg üdvözletemet kedves feleségednek is.
A régi barátsággal
MOL MDP 276. f. 65/200 õ. e.
Marko Ristiæ párizsi jugoszláv követ 1949. november 24-én a következõ levelet intézte Károlyi Mihályhoz:
Kedves barátom, Nagyon örültem, amikor ma végre hozzájutottam az Ön cannes-i címéhez, hogy elküldhessem Önnek azt, amit csatoltan megtalál. Elõször is, itt a magyar fordítása annak az Üdvözlet-nek, amit Sinkó Ervin barátom – akire Ön bizonyára emlékszik – Önhöz intézett, s amely a belgrádi Irodalmi Újságban október végén jelent meg. Sinkó maga küldte el nekem ezt a fordítást, arra kérve, juttassam el Önhöz. (Ha már meglenne Önnek, íme Sinkó címe: Prilaz Jugoslovenske Armije 9, Zagreb.)
Másodszor, elküldöm Önnek a Bulletin d’Information Yougoslave egyik számát, ahol a mellékletben megtalálja a Salut à Michel Karolyi francia fordítását.
Természetesen teljes szívembõl csatlakozom Sinkó tiszteletadásához, és kérem, higgye el, hogy az Ön magatartása, az Ön példája az, ami – annyi lemondás, annyi bukás között – nem engedi, hogy elveszítsük a reményt, mivel megmutatja, hogy az érzések nemessége és az emberi lelkiismeret méltósága nem mondta még ki az utolsó szót ebben a világban, ahol „a lárma és a harag” („full of sound and fury”, ahogy Macbeth mondja) uralkodik. És mert az Ön egész élete egyike azon ritka, reményt jelentõ példáknak, amelyek még megmaradtak nekünk, én azt mondom Önnek: köszönöm!
Remélem, hamarosan részesülök abban az örömben, hogy viszontláthatom Önt Párizsban, Károlyi grófnõvel együtt. Kérem, legyen szíves továbbítani neki tiszteletteljes üdvözletemet, valamint feleségem és a magam baráti üdvözletét.
Azzal a bizonyossággal, hogy az igazság és az emberi méltóság, melyekért Ön a harcát mindig is folytatta, nemsokára gyõzedelmeskedni fog, kérem Önt, kedves barátom, legyen meggyõzõdve: mindörökre az Ön hûséges barátja maradok.
õszinte, meleg kézszorítással, az Ön
Marko Ristiæe
Jugoszlávia nagykövete
PIL 704. f. (az eredeti francia nyelvû levelet fordította Litván Katalin)
A dokumentumokat Hajdu Tibor közli, Károlyi levelezésének készülő, VI. kötetéből.