Két szikla között
Két szikla között annyi csak,
hogy szemben meglátod magad,
s hegyen-völgyön át oda mégy,
hiába nõ a szakadék.
Két magad között annyi csak,
hogy ez is, az is távolabb,
és akárminek álmodod,
mire odaérsz, nincsen ott.
Két vége között annyi csak,
hogy az kizár, ez nem fogad,
s mert porrá lesznek nélküled,
nyomodat bottal ütheted.
Mintha már pénteken
Mintha már pénteken vasárnap.
Sõt szerdán az lenne. Bizony.
Vagy akármikor. Melyik állat
harapjon meg, ha akarom?
Mintha az ablakban repülnél.
Bent is vagy, kint is vagy. Sehol.
Mindenütt magadban, halálmély
égõ toronyban utazol.
Mintha a szilárd pont pokolban
vetetted volna meg haha!
lábadat, s kimozdult, de hol van?
Hova száll a világ, koma?
PISZKOS KÉK
(1)
Szomorú körte.
Nem érdekli az almát,
piros-e, zöld-e.
(2)
Csúzos, öreg fa.
Meg lehet mászni, de jobb
ülni alatta.
(3)
Ablaküvegben
meglátom arcom, pedig
nem is azt nézem.
(4)
Három, egy, kettõ
Nagyokat döccen, megáll
velem a mentõ.
(5)
Marcona doktor.
Õt küldte volna elém
a gyors utókor?
(6)
Tüzes kis kakas.
Mindenre ugrik, ami
tollas vagy lyukas.
(7)
Hajsza? Szöszölés?
A vak véletlenben is
benne az egész.
(8)
Fent még piszkos kék,
s lent, a vályú tükrében
már ragyog az ég.
(9)
Csábos rügyekkel
szemez velem egy bokor.
Mosolyognom kell.