Csak
(1)
A tócsa széle
ugyanúgy megfagy, ne lépj
balgán a jégre.
(2)
A szőnyeg sarkát
emeled csak, s egy ország
szennye szakad rád.
(3)
Szóba meredve
lángol a szájban a perc,
hullik a pernye.
(4)
Mind jobban tudja
másnál, csak a bűz ömlik
egyazon lyukba.
(5)
Orrodig sem látsz…
A pénztárig minek az
országos hólánc?
(6)
A meghülyülés,
akárhonnan számítod,
csak egy kicsi rész.
(7)
Több alázatra,
s nem anyázásra ok, hogy
el vagy akadva.
(8)
A böjti szelet,
de jó, hogy csinálni nem,
csak várni lehet.
(9)
A hólapátra
azért csak írd oda, hogy
„Tavasz és Társa”.
Akárhol harapod meg
(1)
Magasan hordja,
nem is látszik belőle
más, csak az orra.
(2)
A kút se mélyebb,
a víz se több, ha nagyobb
vödörrel méred.
(3)
Erő? Ész? Nő? Kincs?
Akárhol harapod meg,
vagy fáj, vagy épp nincs.
(4)
Amit a sorban-
állásban szárnynak hittél,
az eszed hol van?
(5)
A csend nem hiány,
nagyítón nézheted, hogy
a zajban mi, hány.
(6)
Derű a búra,
remekműveket szülhet
az öncenzúra.
(7)
Szabadság, ha van,
ki szaggatja a láncát
fák ágaiban?
(8)
Olvad, fagy, nem megy?
Okos és szamár szenved,
a gyengébb enged.
(9)
A hó a képlet:
A legjobb megoldást is
csak megismétled.