Versek

PERSONA

Vasárnap Vénusz egyedül marad a hetével.
Volt benne jó, és némi borzalom.
Elrendezi dolgait? „Mint amikor
Langyos vizet eresztesz
A kávéporra: csomós szigetekként
Úszkálnak benne a barnálló,
Föloldatlan instanciák.”
Persze, kevergetheti ő a finom szemcséket,
Kavargathatja akárhányszor:
Lassan vegyülnek el a folyadékkal,
Nehézkesen lényegülnek át.

Kiszámolja az ujján:
Még tízezeregyszer legalább oda kell
Kínálnia magát a Köznek;
Nagyon sok felületet kell
Betöltenie saját képével;
Fényreklámokat és magazincímlapokat.
Hiába, nagyon sok felület
Nagyon sokszor sérül,
Ilyen az érintkezés;
De sérülni arany tapasztalat.
Amennyire tortúra, ugyanannyira móka.
Ha Vénusz nem akar sérülni,
Hibernáltassa magát.

BEVALLÁS

Amikor a feleség
Bevallja a daganatát vagy a szeretőjét:
Melyik a feketébbik közlés?
Előkészület nélkül jön,
Hirtelenül.

Nincsen elég közlekedési lámpa az utcán,
De a levantei vérmérséklet
Amúgy is káoszt diktál.
A levegőben friss mosások illata.
Se nem hivatalnoki út,
Se nem ától zéig a bédekkerben böngésző;
Semmi erőfeszítés a jókedvre.
Ha már valami, akkor
Zarándoklat a hőforrásokhoz.
Eredetvidék.

Gombóc a torokban;
Jelszavak fáradt vöröse a falon.
Hogy körben maffiaháború dúlt,
Észre se vették, átsétálva a kordonokon:
Nem ők voltak a célcsoport.
Egyik este elhegedülték nekik
Az O sole miót (Uramisten!…) a Garibaldi tér
Egyik kocsmájában.
Kedvük támadt hahotázni.

Hirtelen lesz rettentő hideg ott délen,
A rozsdás szőlőhegyeken,
Alagúttal átfúrt, fogaskerekűek sínjeivel
Fölszabdalt sziklák alatt,
Keskeny kígyóutakon.
Amalfiból elfelé igenis
Kürtölni kell a kanyarban,
Jelezni a szembejövőnek,
Egymást el ne sodorják a buszok.

Hirtelen lesz rettentő hideg ott délen,
Két ember közt hirtelenül.
A korzón egyszer csak végigsöpör a szél.
A festői szeméthegyek között
Nincs négyzetméter, gyémánttisztaságú.
A metró ritka sötét; koldusok sereglete,
Meg a zsebmetszők, lépésenként;
Kettőjükre nézve ártalmatlanok.
A háttérben mindig a kétpúpú vulkán.
Megszokni hamar, hogy kötelező a koperta,
Vagyis „teríték-díj” – ilyen otthon nincs,
Eltérő kultúra.

A Partenopén, egy Vezúvra néző teraszon,
Ott fogja bevallani a feleség
A saját rákját. Vagy a kettőjük rákját;
Színlelt szelíden. Mire vár még?
Feszes pincérmellények körös-körül.
Komótosan befóliázzák a teraszt,
Sorra begyújtják a hasas dobkályhákat.
limoncello ajándék kör, átmelegednek tőle.
Ráfoghatnák, hogy eszményi ősz.
A Santa Lucia békés íve, e két utcával
Annyira elegáns, hogy alig ideillő.
Mögötte újra csak rozzant viskók jönnek,
Balkánibb folytatódás.

FAMOUS LAST WORDS

„Öröm megmérgeződni.”
„Hogy hívják ezt a szépet
A sűrű cserje alján?”
„Talán zsidócseresznye;
Vagy?…” „Bonyolultan élve
Erdőt, várost kerülni
Civakodós mulatság.”
„A tábortűz középen…”
„Mi örök nyárfavatta-
Invázióban éltünk.
A nyári por, szösz és kóc
Folyton szemünkbe ment, nem?”
„Öröm megmérgeződni.”
„Egyetlen durva sértés
Aranyat, platinát old,
Mint mardosó királyvíz.”
„Jó volt megmérgeződni.”
„Én naiv csitri voltam.
Lassan kinőttük egymást;
S legvégül beköszöntött
A rozsdabarna újév.”
„Hovatovább az alvás
Egyetlen örömöm lett.”

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.