E-mail

From: Kodra Béla

To: 2000

Tárgy: Remek analógia

Bár nem az én szakmám, érdeklődéssel olvastam Csontos Erika GM-game című írását, és természetesen Csányi Vilmos kiegészítését is. Ez utóbbit eléggé közömbösen kezdtem olvasni, egészen a hatodik bekezdésig. Akkor nagyon megörültem
a gépkocsi-analógiának. A bekezdés végére érve lelkesedésem lelohadt. A szerző nem fejezte be hasonlatát. Félbeszakította. Önként. (Pusztai Árpád nem önként hagyta abba a kísérleteit. Külső hatalom kényszerítette rá.)

Megpróbálom magam folytatni a szerző gondolatmenetét. Azt ugye valamennyien helyeseljük, hogy a gépjárműveket csak rendszeresen ismétlődő és szigorú műszaki vizsgálat után engedik közlekedni. Rossz fékkel, kopott gumikkal, leszakadt kipufogóval stb. nem szabad közlekedni. Sőt újabban már nemcsak a járműben ülők testi épségére ügyelnek a vizsgáztatók, hanem a környezetet is védik. Miért? Vannak, akik azt válaszolják erre, hogy azért, mert így írják elő a rendeletek, szabályok. De remélem, hogy azért is, mert embertársaik testi épségét, egészségét sem akarják veszélyeztetni, és környezetünket sem akarják szennyezni. Csányi cikkében azt is olvasom, hogy: „hadd emlékeztessek az autók okozta balesetek társadalmi elfogadására”. Éppen most hallottam, hogy egy ismert televíziós műsorvezetőt két év négy hónapi letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, mert balesetet okozott. Ez volna a társadalmi elfogadás?

A közlekedési balesetek nagy része a közlekedő emberek hibájából következik be. Maguk a járművek csak ritkán okoznak bajt, éppen azoknak a költséges intézkedéseknek az eredményeképpen, amelyeket a bölcs (nem a „bölcs”) szakemberek a rendeletek és előírások szerint már a jármű gyártásakor végrehajtanak, a járművek használatakor pedig rendszeresen és szigorúan ellenőriznek.

Ha már a költségekről van szó, hadd említsem meg, hogy ellentmondást vélek látni a szerző két megállapítása között: 1. „irreális követelésnek tartom, hogy a GM-növények előállítóit gyógyszertári protokollok alkalmazására kötelezzék, ennek hatalmas anyagi terhei miatt.” 2. „ha az adófizetők így éreznék magukat biztonságban, eleget lehet tenni a követelésnek.” Csak az nem derül ki ez utóbbi idézetből, hogy kinek a költségére lehet a követelésnek eleget tenni. Például egy eredményes népszavazás rákényszeríthetné-e a GM-növények előállítóit az anyagi terhek viselésére? Ismerve a multik mindenhatóságát, ez nem valószínű, de úgysem volna benne köszönet. Tehát fizessék meg az elégedetlen adófizetők. Erre viszont alig van kilátás, hiszen az államnak fontosabbnak és sürgősebbnek tartott feladatainak ellátására sincs pénze. Tehát – az analógiánál maradva – engedjünk közlekedni mindenféle tragacsot, mert a kifogástalan állapotú járművek előállítása és üzemben tartása nagyon drága, nem háríthatjuk költségeiket a szegény autógyárakra, de ha az adófizetők nem érzik magukat biztonságban az ilyen tragacsokban, eleget lehet tenni a követelésüknek.

És hogyan állunk a gépjárművezetőkkel? Itt bizony a GM-növények közvetlen vagy közvetett felhasználóiról van elsősorban szó, de én ideértem azokat a tudósokat is, akik a felhasználókat tájékoztatják. Előttem van a Scotsman 1996. július 10-i száma. Ennek a 2. lapján megjelent egy rövidke cikk, amelyben arról van szó, hogy a Cambridge-i Egyetem elfogadhatja-e a British–American Tobacco dohánygyártó óriáscég 1,6 millió font értékű ajándékát. Erről megszavaztatták az egyetem teljes (tanári és adminisztratív) személyzetét. Az eredményt nem ismerem, de gyanítom, hogy ha akkor még nem is, az azóta eltelt másfél évtized alatt lazítottak az illetékesek a lelkiismeretükön, és mostanában már mindenféle szavazás nélkül elfogadnak mindenféle „adományt”. Abban a pillanatban, amikor egy egyetem vagy kutatóintézet pénzt fogad el bármilyen vállalattól, az „egyetemi autonómia” szappanbuborékként pattan szét. Tudom, hogy most, az „információ századában” mindenféle pletykához hozzá lehet jutni, míg roppant fontos adatok „üzleti” vagy „magán-” titoknak minősülnek. Engem például nem csak az érdekelne, hogy hazánk bármelyik egyeteme, kutatóintézete, netán az MTA kapott-e a közelmúltban bármilyen címen adományt óriáscégektől vagy pártoktól. Õszintén szólva remélem, hogy korrupció terén még nem értük el a „nyugati színvonalat”, és az említett intézmények valóban „autonómok”.

Az is érdekelne, hogy ezen intézmények vezetőinek milyen részvényeik vannak. Ez már biztosan olyan titok, amelyet talán sohasem fogunk megtudni. Ezt csak azért említettem meg, mert igyekszem ragaszkodni az analógiához. Az ittas vezetés „társadalmi elfogadottsága”: 0. Márpedig nemcsak az alkoholtól lehet megszédülni, hanem a pénztől is.

Őszinte tisztelettel
Kodra Béla
nyugdíjas gépészmérnök

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Levél

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.