Tomas Venclova – Versek

 

Minden élő anyja

Eltűnt az angyal, magukra maradtak
a férfi és a nő. Lement a nap,
visszhang verődött szakadékfalaknak,
még felragyogott a hegyvonulat.
Istenre vallott minden, amit kaptak:
durva bőrruha, ember-arculat,
apadó meder, patak vájta katlan,
bogáncs, tövises bozót, járhatatlan.

A kéz nehezen boldogult a kővel,
szomjúság volt, mag sohasem elég,
tenyér kapától kérgesült idővel,
talp repedezett, görbült a derék.
Ádám vadászott, győzte még erővel,
de hogy ne vesztegesse idejét,
a tegnapi vadat kezessé tette,
sátrához szokjon, megszelídítette.

Holdciklusoknak engedelmeskedve
az alázatos test várta sorát.
Jó volt hozzá az Úr. Teherbe esve
megszülte kínok között két fiát.
Ékes szavú a kisebb, fürge elme.
De százszor kedvesebb ama galád
elsőszülött. Nem téveszthetők össze:
halált csak egyikük hozott a földre.

A törzs szapora. A halál se rémes.
Ám e mondat sokszor torkára forr.
Porckopás, fájó, eszméletvesztéses.
Már álma sincs Éden folyóiról.
Felhőből pár csepp: talaj alig érez
nedvességet. Hajlong minden bokor,
a porförgeteg súlya nyomja, megdől;
kegyetlen számum tör be délkeletről.

Övé: a háztartás. A férfié: a nyájak.
Virradatig a szállás szegletén
csillag világol, aprócska szilánk csak,
a tiltott kertből egy atomnyi fény;
a nő ezt nézi – már híján a társnak,
kit elvett tőle az isteni kény;
mindent veszített, semmit sem veszített:
örök, akár a Tudás Fája, így lett.

A mindenség az Ő méhében ért meg.
Ő táplálta köldökzsinóron át
Messalinát, Jeanne d’Arcot, és a KZ-
ben a lányt, ki feláldozta magát
társnőjéért. És azt is, ki egy részeg
éjszakán fogant leánymagzatát,
bár szíve vert még, szemeteskukába
dobta, és nem volt lelkifurdalása.

S Ő az, akitől elsimul az örvény,
miáltal felszakadtak horgonyok,
Ő, akinek szentélyeit betöltvén
boltív alatt millió mécs lobog,
kit katedrális-kapu dicsőítvén
zeng, az Anya, aki majd szülni fog,
és éltető leheletével áthat
barokk belsőket, íves gótikákat. 1

FORDÍTOTTA HALASI ZOLTÁN

  1. Az utolsó versszakban a Szűzanya = Stella Maris. Bizonyos hagyomány szerint azonos a Szent Szófiával (Bölcsességgel), aki esztétikai és építészeti szempontból a világmindenség kezdetén áll.
Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.