A Kecskemét környéki erdők-
ben elszaporodott az ember.
Viszi a zöldbe ki a fertőt,
szennyezi szarral, szerelemmel.

Gyerekek, pitbullok legelnek
a réteken tavasztól őszig,
míg papi-mami sört jegelget,
s két slukk között jót levegőzik.

Itt-ott baráti barbecue-ra
kerül sor; gyűl a gyomorenzim –
oly hosszu volt a fogyókúra!
Ha nem ég a fa, ott a benzin.

Aki magányos, se magányos:
akad más, ki mellé beslisszan,
mire rugózni kezd halálgyors
ütemben nemsoká a Nissan,

villog gazdája segge tarja,
nyög alatta a lány hanyatt…
Távozóban jól megkaparja
a kosbort, árvalányhajat.

Pezseg-nyüzsög csalit-berek!
Csak télelőn hal ki a helyszín,
ha dér csípi a csikkeket,
s a kotonokba fagy a tejszín;

jobb években lehull a hó,
s tippelhetek, míg sízve hajtok,
ki lesz a tavaszi tahó,
akinek láttán felsóhajtok:

a Kecskemét környéki erdők-
ben újra megjelent az ember.
Hozza a zöldbe ki a fertőt,
szennyezi szarral, szerelemmel.

Judit apró futrinkája

Judit apró futrinkája
Tenyerében várva várja,
Hogy gazdája letegye,

És böködve és pofozva
Körbe-körbe irányozza
Játszadozó ujjbegye.

Judit apró futrinkája
Maga marad, ha gazdája
Nagy cselesen elszalad,

De megérzi sugárzását,
S megkezdi felé futását
Néhány másodperc alatt.

Judit apró futrinkája
Tudván tudja, hogy számára
Csak egyfelé visz az út:

Kilométer távolból is,
A fekete föld alól is
Gazdájához visszafut.

Kellemetlen betolakodó

Természetvédő harc lázában ég a
franciaországi Gironde megye.
Az ellenség néhány behurcolt egyed
Vészesen túlszaporodott ivadéka:

a sok vízi fajt pusztító bikabéka.
Fogyaszt teknőst, kacsát, s majd minden egyebet –
már a helyi békafajok negyede
lett öldöklő étvágya martaléka.
A bikabéka valóságos kis monstrum:
a nőstények az 1 kilót is meghaladják.
Eredményt eddig némi haladékon

kívül nem hozott a halászati ostrom;
a vadászok egyszerűen lepuffantják,
ám úgy tűnik, ez a módszer sem hatékony.