Kőrizs Imre – “Ércnél maradóbb”

 

Billy Collinsnak

Az a fáraói ambíció,
hogy nyomot hagyjak magam után,
úgy érzem, nem teng bennem túl.

Valószínűleg már Horatius is hülyéskedett,
amikor azt írta, hogy készen áll
ércnél maradóbb emlékműve,
mert azt, hogy “non omnis moriar”
“nem halok meg egészen” helyett
inkább “nem halok meg egészben”-nek kéne érteni.
Mert ahogy egy kommentárban áll,
a rá következő mondat –
“multaque pars mei vitabit Libitinam” –
jelentése leginkább olyasmi, hogy
“sok rész belőlem elkerüli a kaszást”.
Mint a kommentátor emlékeztet rá,
a gladiátorjátékok áldozatainak maradványaitól,
levágott testrészeitől a porondot Rómában
mitológiai figuráknak öltözött személyzet tisztította meg.
Ha pedig ezek közül valaha csak egy is
Libitinának, ennek a meglehetősen osztályon aluli
halálistennőnek volt öltözve,
akkor Horatius sorai egészen sajátos fénytörésbe kerülnek.
Ahogy az sem olyan fennkölt, hogy
“beszélni fognak rólam, ahol a heves Aufidus zúg”,
mert bár a neve patinásan cseng,
a költő szülőföldjének folyója
országos viszonylatban nem jelentősebb,
mint mondjuk a Susquehanna vagy a Berettyó.

De ha már folyókról van szó:
úgy tudom, az Amazonasnak akkora a vízhozama,
hogy a torkolata környékén az óceán még ott is iható,
ahol a szárazföld már nem is látszik,
és a víz sótartalma még a parttól százötven
kilométerre is jelentősen alacsonyabb a szokásosnál.
Amit tehát az utóélet szempontjából,
már csak a vicc kedvéért is,
szívesen vállalnék,
az az Amazonasba a torkolat előtt
utolsóként ömlő patak jelentéktelen exkluzivitása

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.