torzószótár

akármikor

vasárnaponként jóval a remegve várt futballmeccs előtt talán még el sem kezdődött a délelőtt szemközt már járási női kézilabda meccseket néztem a poros salakon szétnyűtt bugyogókban szeplős menyecskék csoportja miként gabalyog egymásba holott messze a hatszögletű labda suta mozgásukat köröttem legfeljebb néhány kéjenc öregúr aratja ha meglibben a kebel vagy szuszogva mélyen lehajolnak majd egyre ügyesebb csapatok jönnek a rég kisorsolt képletekbe a fütyörészők is kinézetre egyre inkább bíróknak tetszenek míg anyuka párszáz méterre sütni kezdi a rántott szeleteket a felkarikázott friss uborkát paprikás tejföllel gondosan nyakon önti apa az udvaron az olcsó dücskőt vágja bátyám színes bélyegek felé dőlve sóhajtozik a hiányzó sorokon és begyűlünk delelőre a szent ebédidőre utána aztán újra szétszéledünk orromban apa savanyú fröccse jó anyánknak is akármikor eszünk készülődni kezd az epegörcse s ezért előre megveti fekhelyét csak én tudom igazán milyen áldott nekem e visszaüzenő gén ha hagymás csülökre vágyva zabálás után nyögve felmászom az ágyra visszaidézve azt a keserves kánaánt

akármilyen

a kiruccanásoknak is megvan a természetes felfutása egy ideig emelkedik akár a szinusz görbe vagy roppant hógolyóként sokasodik meredek lejtőkre váltva mintha bennük valamiféle társas kedv rejtett magánya zsongana elmozdulni az otthon szűkösnek vélt támaszától s mielőtt a víg lélekre a hazatérés különös vágya rászól a megváltozott térre a belső tekintet is rácsodálkozik itt a kezdetek is sugallnak valamit ahogy a kézen fogva csivitelő óvodások szétszórt menetét figyelem s egy fokkal feljebb már saját emlékekből is élve akármilyen irányba indult országot hódítani a kamasz tanterem kitermeltük magunkból jócskán az eufóriát s mikor azt gondoltad ennél a szintnél nincs tovább kapott egy intellektuális ívet a pálya és bár furcsa módon sosem vágytál amerikába meg afrikába mohón szívtad az életminőség bölcsességét szófiától párizsig élvezted ahogy az orosz melankólia végtelen sztyeppéken rád nyerít s a történelemben milyen együtt van prága de már aligha aktuális a példák sorolása záródunk mint az esti tulipán kelyhe visszavágyunk a kivackolt fekhelyre s csodálkozunk ha mások izgatottan messzire repülnének

akarnok

finom áthallásokon múlik minden mikor épp tele van a csarnok s a tülekedésben mivel olykor globálisabb értelemben is illik váltani színképeire bontja magát a zsarnok vagy elviselhetőbb változatában az akarnok aki mögött felhevülten sokan moccanni akarnak és szállnak hosszan a fölbolydult világra mint a késő magokkal szórt földekre a károgó varjak keresve a zsírosabb pozíciókat amíg összeütött emelvényeiken ingujjaikat komótosan felgyűrve szőrös aktivisták szólnak nagy hangerővel hogy mit is kellene kezdeni a szebb jövővel míg millió tenyér hápog nem is sejtve hiába szólítják a rózsaszínű szabadságot az egész bohózat az agresszíveknek van kitalálva kiknek előbb-utóbb megadatik ilyen-olyan pártja mellyel majd együtt bandázva újra épülni kezdenek a tüskés sáncok s mielőtt szegény szerencsétlenek megváltanák a világot már fönt pöffeszkedik egyik vagy másik banda apraja s nagyja szól az ezer éves van kalapja nincs kalapja közben üldözöttek iszkolnak a lepusztult mezőkön legalább fél évszázadot hiába amíg csak ki nem csírázik az új forradalmak pártja mely előbb szintén hitegeti majd alázza tömegeit