Mussolini
A zseni: egy történelmi közösség egyetemes összegezése. Valahogy úgy gyűl a századok mély titkaiban, sajátos apák és anyák hosszú sorozatán át: hogy a közösség fájdalmait, szükségeit, erőit és vágyait mintegy a saját teste-lelke állapotainak érzi. És így a saját felszabadítására, a saját megváltására, a saját arca teljes kifejezésére indul, mikor megkezdi történelmi munkáját a közössége érdekében. Ezt a munkát el nem kerülheti, ettől a szereptől el nem futhat. Ez organikus kényszer számára: mint a lélegzés, mint a vérkeringés.
A zseni: abszolút heroizmus. Éppen, mert szervi kényszer a feladata: bármely percben vállalja érte az élet-halál kockázatát. És ezért a zseni egyszersmind: minden felelősség teljes vállalása.
A zseni: a legszükségesebb rend, a legegyetemesebb egészség. A közösség életproblémái először a saját énjében, saját test-lelkében vívják meg csatájukat, hogy a legtermékenyebb rend, a legtöbb erőt jelentő egészség egységébe jussanak. Az így létrejövő megoldó képlet elsősorban a saját felszabadulását, egyensúlyát és egészségét jelenti. Hogy aztán általa mint új történelmi képlet a közösség megtalált rendje és egészsége legyen.
A zseni: ezért az új történelmi szükségleteknek megfelelő legegyetemesebb életforma.
A zseni: a közösség történelmi életakarata.
A közösség minden szükségéből, minden fizikai és pszichikai adottságából felmozduló tett az élet, a jövő meghódítására.
A zseni: ezért a közösség legegyetemesebb szolidaritása. Mert ő a sub specie aeternitatis kifejezője a közösség minden elemének: benne és általa lesz öntudattá az egység, ő az összefogás ereje.
A zseni: a teljes megváltás, a legnagyobb életöröm. A megtalált út, a termékeny munka, a győző küzdelem, a védett csók új szabadsága és termő vidámsága.
2.
Sajátságos ez az olasz nép, talán a legsajátosabb arcú közössége az embervilágnak. A legijesztőbb ellentéteket egyesíti magában. Egyaránt hajlamos az emberi nagyság legkáprázatosabb alkotásaira és a legszomorúbb emberi esendőségekre. Matematikai pontossággal működő logikus ész és minden gátat áttörő izzó szenvedély. Az alkotó akarat lebírhatatlan mozdítottja és élet-ténfergő tétlen bohém. Képes az életet is odaadó testvéri szolidaritásra és anarchikus, bomba lelkű félreduzzogó. Bámulatos formateremtő és hagyja életét formátlanul hullani tova. Minden határon túl rontó idealista és könyörtelenül reális kalmár.
Az ellentétes erőknek és gyengeségeknek e zsúfolt világából nőttek ki az emberi művészet legegyetemesebb, legmagasabb katédrálisai. (…) Az olasz művészet tudta legteljesebben megmondani az örökkévalóságnak az egyetemes emberiség arcát.
És ugyanakkor nagy tudott lenni ez a nép a jogi tudományokban, a diplomáciában, a természettudományban, a kereskedelemben. Ebből a sajátos, néha borzas és tépett arcú népből, mint egy mesebeli titokzatos barlangból fogyhatatlan gazdagsággal omlott elő a szépségek, gondolatok, emberi értékek csodazuhataga.
3.
De a háború előtti években már sokan meglátták ennek a páratlanul dústermésű népnek veszélyeit, betegségeit.
Az egyik ilyen nagy veszély: éppen ez a roppant arányú múlt volt. A megalkotott szépségeknek ez a káprázatos gazdagsága lebírta a felmozduló akaratot, leigézte az alkotásra induló kezet. Hiszen én, az idegen is éreztem ezt a megmerevítő varázslatot. Firenzében hetekig egy tollhoz, egy gondolathoz nem tudtam hozzányúlni.
Minek állítsak elő egy pohár vizet e végtelen óceán előtt? Hiszen ha beleöntöm, már nyoma sem látszik s a tenger nem lesz nedvesebb tőle. Ez a nép már megtermett minden lehető szépséget s nekünk csak az ámulat ópiumos öröme maradt.
Ez az érzés ezer és ezer olasz lelket merevített tétlenné, korszerűtlenné. Igen múzeum-ország kezdett lenni Itália, és ezek a múzeumok igen súlyosan gátló lelki tényezők lettek a modern élet rohanásában. És a futurizmus, a maga furcsa mozdulataival és elképesztő cikornyáival: mégis az élet szükséges felmozdulása volt a múlt túlságos ígézete ellen.
Aztán: Olaszország egysége még mindig inkább csak fizikai volt. A faji eredet különbözőségei, a régi apró egységek továbblappangó lelkei gátolták egy egységes történelmi arc kialakulását, mely nélkülözhetetlen feltétele egy új, nagy történelmi alkotásnak.
És nemcsak a múlt: hanem az éghajlat és a talaj is hozzájárultak, hogy leszereljék a lelkeket a modern életharc elől. Az örökmosolygású boldog éghajlat már fél-táplálék és ölelésében igen kevéssel meg lehet elégíteni a test éhségét. Minek törnie az embernek magát, mikor a tétlen bámulás több gyönyörűséggel jár a természeti szépségek e tündérkertjében!
Hiszen ez a szépséges mostoha: a talaj úgysem igen fizeti meg fiai bajlódását.
Mindezekből a lelki okokból Olaszország kezdett Európa bohémje lenni. (…) Túl sok volt a ténfergő, vagy pedig kalandszerűen, véletlenre élő ember, kiknek életenergiáját nem lehetett mindennapi munkára üzemezni.
4.
A világháború a veszély nagy közösségében elfeledtette ezeket a veszélyeket. De a győzelem után egyszerre robbant ki az olasz lélek minden vulkánja. A viharos tettekbe zúdított szenvedélyes olasz temperamentumot nem tudta megállásra merevíteni a béke parancsa. Az olasz lélek és olasz állapotok minden veszélye egyszerre felszínre ütközött, s egy percre jogos lett a döbbenet: hogy ez a csodálatos nép egy céltalan, vak önmarcangolásban veszíti el múltja, küzdelme minden gyümölcsét.
És akkor jött egy roppant álmú ember.
5.
Mindenek mögött a következő legmélyebb történelmi feladatok vártak Mussolinire: I. Egységbe hozni az anarchikusan kavargó, egymásnak rohanó vagy egymástól szétfutó lelkeket. II. A szervezés és a rend vasfegyelmével az élet modern műhelyévé tenni Olaszországot. III. A múlttól leigézett, bohém-ténfergésű vagy csak véletlenes kaland-tettekre mozduló olaszságot mint szervezett s minden mozzanatában irányítható erőt mozgósítani egy új történelmi alkotásra.
És akkor ez a nagy költő beviszi népe szemébe és lelkébe a modern élet rohanásának, az örökös emberi levésnek káprázatos vízióját. Az élet: a mindig nagyobb életet akaró erők szünetlen rohanása új küzdelmek, új alkotások, új hódítások felé. Beállani e megállásnélküli örökös levés rohanásába, minden percben új erők beidegzésével, folyton megújulva, folyton kezdeményezve, minden mozdulat teljes felelősségét vállalva mind több-több életet teremni, mind nagyobb teret hódítani: ez az élet egyetlen értelme.
Irgalmatlan és kegyetlen ez a lélegzetállító életvágtatás s a lebukó gyengét könyörtelenül eltiporja. Három titka van annak, hogy a meg-megújuló győzelem reményével vehessünk részt benne. Az első: az Egység. A második: az Erő joga. A harmadik: egy transzcendens, folyton nagyobb arányúvá növekvő cél hite és akarata. Az egyén a millió és millió étvágyak vad rohanásában önmagában semmi. Nem jelent semmit és nem képes semmire. Minden jelentése, minden értéke, egész élettermése csakis a történelmi Egységben: az Államban talál kifejezést. Voltaképpen egyetlenegy Individuum van: az Állam. Az egyesek csak egybeműködő atomjai e halhatatlan Individuum jövőbe építő roppant akaratának.
Az élet joga: az erő. Minél nagyobb az erő, annál nagyobb az életjoga. A legnagyobb bűn a gyengeség és készen várja a halálos ítélet. Minden percben több erő lenni: ez az élet legfőbb kötelessége.
Az erő a jog, az osztó igazság, a rend forrása, az életformák és szervezettségek megteremtője.
Mi lehet az olasz nép transzcendens, örökbe épülő célja? A futurizmus a múlt ellen támadt. El akarta égetni ezt a múltat, hogy végzetes hatását kiégesse a lelkekből is. A történelmi folytonosság és történelmi realitások e nagy ismerője ellenkezőleg jár el. Mussolini éppen a múlt óriási erejével küzd a múlt lemákonyozó varázslata ellen. A felébresztett olasz erők elé odatartja a római Impérium roppant hívását, mint minden olasz akarat, olasz tett, olasz hit legfőbb értelmét.
6.
Csodálatos az a változás, mellyel ez a nagy történelmi költő átalakította népe arcát. Talán egyik legnagyobb csodája a világtörténelemnek. A legnagyobb csoda nem az elért anyagi és hatalmi eredmény. Hanem az, ahogyan a sok tétlenség, sok formátlanság, szervezetlenség és bohém rendetlenség Olaszországából megteremti a rend, a szervezettség, a pontos munka, a fegyelem új Olaszországát. Mert ehhez a feladathoz be kellett rontani a lelkek legmélyére, a sejtek, az idegek, a vér évszázados megszokottságaiba, át kellett újítani, mássá kellett teremteni az egész emberszövetet. Ez a csodálatos emberreform ennek a nagy Építőnek a legszebb diadala.
Hogyan teljesíthette meg rövid évek alatt egyetlen ember ezt a páratlan történelmi mirákulumot? A titok megfejtése: mert ő maga, roppant arányokban, összegezője, kifejezője népe lelki vonásainak. Jövőbe rontó mérhetetlen álmú sors-költő és a legkisebb részleteket látó, a tényeket nyers realitással mérlegelő valóságos ember. A múlt nagy szerelmese és a jövő épületének mély számítású megépítője. Nyugodt ész és forró akarat.
És mindenekfölött: halhatatlan, végtelen szeretet. Hogyan ismeri gyermek népe lelkét, hogyan tud játszó gyermek és játékos apa lenni, hogy új és új élethullámokba csalja népe életét. Hogyan szánt és vet, ás és kapál, csépel és téglát rak, hogy az élet minden csücskében éltető lélek, fakadó életforrás legyen népe számára!
7.
Természetes: hogy mint minden életrendnek a világon: a Mussolini-álomnak is megvannak a maga veszélyei, bekövetkezhetnek elfajulásai. És ezeken a belső veszélyeken kívül ott vannak a külső veszélyek, melyek már be is következtek: az emberi irigység fenekedései az emberi nagyság ellen.
Azok a piszkos elemek, melyek az ember-zagyvaságban, az uniformissá bitangulásban, a faji egyéniség megherélésében, a közepes vegetálásban látják legbiztosabb zsákmánylehetőségüket: első lépésétől kezdve tajtékzó féltékenységgel nézték e csodálatos arányú történelmi építő munkásságát s az olasz nép viharos erejű megújhodását. Most aztán, hogy az új termő egységbe épített olasz nép munkájával, eszével, heroizmusával követeli a megillető részt a levegőből, a földből, az életből: azok, akik zsákmányéhségük megetetésére a munka proletárjait használják fel: a legönzőbb kapitalizmus, az angol kapitalizmus mögé bújnak, hogy meggyilkolják a proletár olasz nép nagyszerű próbálkozását az élet felé. Azok, akik boldogulásuk jövedelmező kasszájává tették a dolgozó emberek örök békeálmát: most a kapitalista államok gyilkos fegyvereivel akarnak világháborút felidézni az olasz tüdő szükségszerű lélegzése ellen. És ezek a piszkos, aljas és hazug orgyilkosok a humanitás, a jog és a béke frázisait kozmetikázzák magukra!
8.
Az Ember horizontja újból elborult és Kain újból felemelte dorongját az építő emberi akaratra. Mit hoz a jövő, nem lehet tudni. De ezen az örökszépségű arcon egy vonást sem ronthat semmiféle tragédia. De ezt a sugárzó emberi nagyságot egy hajszállal sem teheti kisebbé semmi vereség. És az elsuhanó századok fogyhatlan bámulattal fogják szemlélni ezt a roppant emberi álmot, ezt a végtelen ölelésű szeretetet.
Ó Mussolini! Ó olasz nép! Múlhatatlan szépségek és csodálatos mérések halhatatlan népe! Egy szétlopott lelkű nép megvert, kitaszított fia a győzelem, a megnyert jövő forró kívánságát küldi nagyszerű küzdelmetek felé.
Philadelphia, 1935. október 14.