1792. augusztus 10.

A FRANCIA HAZAFIAKHOZ!1

(Röpirat)

Kedves honfitársaim: van egy ember, aki régóta bujkál már űzött vad módjára, de most előjön földalatti odúja mélyéből, hogy megmagyarázza, hogyan tehetitek tartóssá a mai nap győzelmét.

Legfőbb becsvágya bebizonyítani, hogy rászolgált bizalmatokra. Szeretné, ha nem felejtenétek el, hogy ő mutatott rá aljas ellenségeitek gyalázatos intrikáira: ezért bujkál még most is a zsarnok kardja elől.

Megjósolta, hogy áruló tábornokok vágóhídra viszik a nép hadseregét s valóban, már a hadjárat kezdetét három szégyenteljes vereség tette örökre emlékezetessé. Megjósolta, hogy az ellenség kezére játsszák az ország határvidékét: s valóban az ellenség másodízben foglalta el Bavay városát. Megjósolta, hogy a Nemzetgyűlés rothadt többsége örökre hazaáruló marad; s valóban a két legutóbb kibocsátott törvény úgy felháborította a közvéleményt, hogy ez a felháborodás vezetett a mai kegyetlen, de régóta szükséges eseményre.

Megjósolta, hogy vérontás nélkül nem menthetitek meg a hazát, mert hűtlen megbízottaitok és hivatalnokaitok folytonosan és következetesén el fogják árulni érdekeiteket, s valóban: saját magatok hitelesítettétek szomorú jóslatát.

Kedves polgártársaim, higgyetek annak, aki az összeesküvők intrikáit töviről-hegyére ismeri és három éven át szakadatlanul csak értetek dolgozott.

1792. augusztus 10-e, a dicsőséges nap, a szabadság döntő győzelmének napja lehet, ha hozzáértéssel használjátok ki a ma elért sikert. A zsarnok zsoldosainak nagy része fűbe harapott, halálos ellenségeiteket rettegés tölti el, de félelmük nem tart soká és minden eddiginél szörnyűbb visszacsapásra készülődnek. (…) Jaj nektek, ha el nem némítjátok magatokban az oktalan szánalmat. Vért hullattatok a hazáért; kiemeltétek a szakadékból, de nem múlt el a veszély: újra behálózhatnak az alattomos intrikusok, éjjeli álmotokból vernek föl a barbár zsoldosok, börtönbe cipelnek, ott senyvedtek reménytelenül, míg a hóhér pallosa le nem sújt nyakatokra.

Ismétlem: reszkessetek a reakciótól; az ellenség nem fog könyörülni, ha fordulna a kocka. Nem lehettek lágyszívűek. Örökre végetek, ha nem végeztek azonnal a községi tanács és a megye rothadt elemeivel, minden hazaáruló békebíróval és a Nemzetgyűlés legzüllöttebb tagjaival. Igen, a Nemzetgyűlés tagjaival is, hiszen milyen jogon tarthatnak ők igényt a kíméletre. (…)

Nálam jobban senki sem borzad a vérontástól, mégis azt mondom: ha a vérfürdőt el akarjátok kerülni, most nem szabad egy-két csepp vér kiontásától visszariadnotok. Az emberiesség parancsa és a közbiztonság érdeke egyaránt azt kívánja, hogy tizedeljétek meg a községi tanács, a békebíróságok, a megye és a Nemzetgyűlés ellenforradalmárait. Gondoljátok meg: ha meghátráltok, semmit sem ér a mai nap véráldozata és semmit sem nyer vele a szabadság.

De a legfontosabb teendő: tartsátok fogva túszként a királyt, a királynét és fiúkat és parancsoljátok meg, hogy a király a végleges ítélethozatal napjáig naponta jelenjék meg a nép előtt. Csak rajta múlik, hogy az ellenség egyszer s mindenkorra visszavonuljon, tehát adjátok tudtára, hogy porba hull a feje, ha az osztrák és porosz hadsereg két héten belül húsz mérföldnél kisebb távolságra lesz határainktól és valaha közeledni merészel. Ne tágítsatok, amíg saját kezével nem írja alá ezt a szörnyű rendelkezést és el nem juttatja koronás cinkosaihoz, hiszen csak rajta áll, hogy ezek eltakarodjanak.

Fogjátok el és tartsátok fogva a volt minisztereket is.

Ki kell végezni a párizsi főhadiszállásban megbúvó összes ellenforradalmárokat; el kell kergetni a hazafiatlan tiszteket a hadseregből; fegyverezzétek le a megbízhatatlan Saint-Roch, Filles-Saint-Thomas, Notre-Dame, Saint-Jean-en-Gréve és Enfants-Rouges zászlóaljakat; adjatok fegyvert és elegendő felszerelést a megbízható hazafiaknak.

(…) Végül szólítsátok fel a Nemzetgyűlést, tűzzön vérdíjat átkozott elnyomóitok, a szökevény, áruló és lázadó Capet-család fejére.

Jaj nektek ezerszer, ha elszalasztjátok ezt az alkalmat is: utoljára segít most rajtatok Franciaország védő szelleme; ma még felemelkedhettek a mocsárból és megmenthetitek a szabadságot.

1792. augusztus 13.

SÜRGőS INTÉZKEDÉSEKET A SZABADSÁG ÉRDEKÉBEN

Tanuljuk meg végre, milyen fontos lehet egyetlen pillanat.

Ha nyugton akarunk maradni az összeesküvőktől, ha azt akarjuk, hogy az ellenséges hadsereg felszedje a sátorfáját és eltakarodjék; hogy véget érjen a külfölddel vívott háború, megszűnjön a nemzet vagyonának pocsékolása és a vérontás a jó hazafiak soraiban, akkor csak egy helyes módszert ajánlhatok: vérdíjat, mégpedig HAT-HAT MILLIÓT SZEMÉLY SZERINT, minden szökevény, áruló és lázadó Capet fejére. Nincs ennél hatásosabb mód, ha újra szabaddá és boldoggá akarjuk tenni az államot, s ha vissza akarjuk állítani a békeállapotokat. Két év óta folyton ezt hajtogatom: minden józan ember beláthatta azóta, hogy igazam van, hiszen épp emiatt nem hallgatott meg soha a Nemzetgyűlés. Itt az idő: hozzunk ilyen értelmű rendeletet. Ezt követeljétek a legnagyobb eréllyel, hazám igaz barátai; higgyétek el, a követelés nem lesz hiábavaló. Képviselőink manapság csak akkor mozognak, ha egy perc nyugtot sem hagyunk nekik. (…) Szüntelenül azt hajtogattam, hogy csak egy megoldás lehet hatásos: nem kell megijedni, ha az ellenforradalmárok vérének kiontására kerülne a sor; ez most megtörtént és a haza megmenekült a pusztulástól. Ha az igazság kardja végül igazán lesújt az intrikusokra és hűtlen politikusokra, akkor egy szóval sem fogom többé a nép igazságtevését követelni. Ezt a kegyetlen megoldást csak a szükség elve diktálhatja a népnek a végső kétségbeesés pillanatában. A törvények vaksága és közönye különben is mindig feljogosít az ilyesmire.

Kifejtettem, milyen intézkedésekkel lehet a szabadság győzelmét biztosítani. A Községtanácsok nem egyet már gyakorlatban is megvalósítottak; túszként fogva tartják a Capet-családot; betiltották az ellenforradalmár újságokat; könyörtelenül üldözik a nép ellenségeit; kiközösítik az áruhalmozókat és a valutaüzéreket. Sok más tettük is bizonyítja becsületes állampolgári felfogásukat. Feladatuk magaslatán állanak. Csak folytassák tovább is munkájukat ugyanilyen energikusan, amíg a nemzeti Konvent el nem készül az alkotmányreformmal; legyen minden miniszter megbízható polgára a hazának a nép gondos ellenőrzése alatt. Ha ez bekövetkezik, akkor bízom, hogy szilárd alapokra lel a közérdek. Akkor nyugodtan alszom végig az éjszakát, és ha tollat fogok, csak azért teszem, hogy az Alkotmány átdolgozásától én se maradjak távol. Hiszen mi más feladat várna rám? Harcoltam a nép hűtlen megbízottai ellen, a hazaárulók, a hűtlen tisztviselők, az intrikusok, a minden rendű és rangú gazemberek ellen, amíg szükséges volt. De most már a gazfickók meghúzzák magukat és vagy nem mutatkoznak, vagy ha mutatkoznak is, békés, törvénytisztelő polgárként bukkannak elő. Ennél többet már nem is kívánhatok.

1792. szept. 3.

KÖRLEVÉL A MEGYÉKHEZ

Testvéreink és barátaink,

Az udvar gyalázatos összeesküvést szőtt, hogy lemészároljon minden igaz francia hazafit. A becstelen összeesküvésbe a Nemzetgyűlés jelentős része is belekeveredett. Ezek a tények múlt hó 8-án szomorú kényszerhelyzet elé állították a párizsi községtanácsot: meg kellett mentenie a nemzetet, tehát ismételten a nép hatalmához folyamodott. Minden eszközzel igyekezett kiérdemelni a haza elismerését, amit a Nemzetgyűlés ki is fejezett előtte. (…)

Sürgős kötelességünknek tartjuk közölni összes testvéreinkkel a megyékben, hogy a nép kivégezte a börtönökben fogva tartott gyalázatos összeesküvők egy részét. Igazságot kellett szolgáltatnunk, meg kellett félemlítenünk a városban megbúvó összeesküvők hatalmas táborát. Ezt követelte az adott pillanat, e nélkül nem támadhattuk volna meg biztonságban a külső ellenséget. Hisszük, hogy az egész nemzet megelégelte már a véget nem érő árulásokat, amelyek a tönk szélére sodorták. Hisszük, hogy haladéktalanul jóváhagyja ezt az eljárást, ami nélkül a közérdeket nem lehetett volna megvédeni. Hisszük, hogy az egész francia nép együtt kiáltja a párizsiakkal: „Szembeszállunk az ellenséggel, de nem tűrjük, hogy a hátunk mögött bujkáló gazemberek lemészárolják gyermekeinket és asszonyainkat.”

A Közjóléti Bizottság ügyvezetői és helyettes ügyvezetői:

P. S. Duplain, Panis, Sergent, Lenfant, Jour­deuil, Marat (a Nép Barátja), Deforgues, Leclerc, Duffort, Colly,

A községtanács városházi megbízottai.

N. B. Kérjük testvéreinket, sokszorosítsák nyomdai úton levelünket és juttassák el minden elöljáróságra járásaikban.

1793. június 23.

A SAJTÓ SZABADSÁGA

Ezer csapás gyötri a hazát, de a jelen pillanat legfenyegetőbb veszedelme, ami jóvátehetetlen következményekre vezetne, a kétségbeesés, amit az áruhalmozók harácsolása és a kereskedők mohósága fog felidézni a nép körében. Valóban, csakhamar lehetetlen lesz a létfontosságú élelmicikkek elképesztő árait megfizetni, ha a Konvent nem szorítja le őket azonnali és erélyes intézkedésekkel. Ha ezt elmulasztaná, a nép elborzadna és joggal tenné föl a kérdést, hogy mit nyer a Forradalmon s hogy nem ért-e még mindig többet minden hibája ellenére az önkényuralom.

A régi rendszer visszatérését már az is elő tudná segíteni, ha valamilyen ügyes csirkefogó táblázatban vetné össze az élelmicikkek árait a zsarnokuralom és a Köztársaság idejében.

Azonban még ezek az intézkedések sem állíthatnák helyre a rendet s nem tudnák szilárd alapokra helyezni a forradalom ügyét. Le kell mondanunk végre a vélemények és a sajtó korlátlan szabadságának hamis elképzeléseiről és könyörtelen szigorral kell fellépnünk minden csibész ellen, aki szóban és írásban az ellenforradalom ügyét támogatja. Igen, a véleménynyilvánítás szabadságát semmi sem gátolhatja, ha az a vélemény a haza javát szolgálja és nem a pusztulását. Aki jót akar tenni, annak számára korlátlan a szabadság, aki rosszat, annak nem jár szabadság. Vagy a hazafias-párt tiporja el az ellenpártot, vagy ő maga bukik el. Tehát könyörtelen harc a bértollnokok ellen, akik a Forradalmat gyalázzák, becsmérlik a hazát hűen szolgáló hatóságok ténykedéseit és megfertőzik a közvéleményt. Össze kell törni nyomdagépeiket és javítóintézetbe kell csukni a bűnösöket.

Ugyanez okból ellenőrizni kell a postaforgalmat is, hogy semmiféle veszedelmes iratot ne továbbíthassanak.

Mindeddig teljesen hamis felfogást követtünk e téren és politikánk méltó volt a bolondok házának lakóihoz. Van-e olyan ország a földön, ahol le ne fognák és meg ne büntetnék a fennálló rend felforgatóit? Amit a zsarnokság megtesz az igazság ellen, miért ne tennénk mi ugyanazt az igazság állam­rendje érdekében?

Négy év óta folyton csak beszélünk a szabadságról, de még az alapfogalmait sem sikerült elsajátítanunk. Vegyétek hát tudomásul, fecsegő elmélet­gyárosok, hogy a szabadság nem a bolondok, őrjöngők vagy gonosztevők ügye, hanem a jóravaló embereké, akik tudják, hogy nem lehet vele visszaélni. Egész mindegy, hogy az erdőben megbúvó rablógyilkosoknak akarunk-e szabadságot biztosítani, vagy a haza ellenségeinek, még ha szónoki emelvényen vagy az ülésterem padjaiban ágálnak is. Ezeket az alapigazságokat csak hülyék vagy árulók tagadhatják.

Négy év óta folyton csak beszélünk a szabadságról, de még az alapfogalmait sem sikerült elsajátítanunk. Vegyétek hát tudomásul, fecsegő elméletgyá­rosok, hogy a szabadság nem a bolondok, őrjöngők vagy gonosztevők ügye, hanem a jóravaló embereké, akik tudják, hogy nem lehet vele visszaélni. Egész mindegy, hogy az erdőben megbúvó rablógyilkosoknak akarunk-e szabadságot biztosítani vagy a haza ellenségeinek, még ha szónoki emelvényen vagy az ülésterem padjaiban ágálnak is. Ezeket az alapigazságokat csak hülyék vagy árulók tagadhatják.

JEGYZETEK

1. Marat válogatott írásai. Hungária Könyvkiadó N. V. Budapest, 1950. 124–129.; 180–181.

Szilágyi Ákos