G. István László – Versek

DENEVÉR

Elsietett szertartás. Velem volt
az ernyőm. A fekete bordák kifordítva,
mint a denevér szárnya rebbent
kezemre a nedves vászon. Ez most
mit jelent? Fenyőfák monstranciacsúcsa
közt repülnek minden este, a
teraszról, mintha szemem héja is ilyen
volna, rá-rácsap szemgolyómra a
minden napot nyugodni kísérő szürke
előálom. Huss. A fenyők nem
égig érnek, de égi a kísértés. Áldozni
gyorsított felvételen. Az ostya, mint a
jéghártya, már el is olvadt nyelvemen, a
feloldozás a hirtelen sorakozók kegyelme –
instant áhítat. Valaki simogatja
a fejem. Kezemben az ernyő. Nem véd
esőtől, magamtól. A hajba akadt
denevérszárny szép lehetne, a halál hálót
húz a fejre. De élek. A fekete törött
bordák egy kinagyított kínai jel jegyei, elmegyek
velük bármeddig, de kinek mutatom fel –
és mi elől véd milyen hitet?

FÖLDABROSZ

Arccal az ég felé, könnyű liliputi
derengésben, ezer cérnával kötözve
fűszálhoz, avarszélhez, ágtörmelékhez
magad is földabrosz vagy, testtérkép,
így ébredni is, a teendők sugárnyalábjába
fogva, felszabadító, mint minden
kötelék. Farkasszemet a Nappal? Egyszerre
feltár és kimetsz, testhelyzeted középkori.
Mindennapjaid megbecsüld. Minden tested
útját becserkészd. Térképén hangyák,
kukacok jó előre igazodnak el, de még élő
szövet vagy, kiterítve, úgy telik időd, hogy
mutatod, élő szövétnek, fi adnak, mit
kezdhet vele. Nevelni csak arccal az ég felé,
jegyezd meg, fénynövelő tartásban lehet –
és nincs olyan szívverés, mi ritmusában ne volna
megkötözve.

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.