William Shakespeare – Szeget szeggel, avagy Kettős mérce

II. felvonás, 2. jelenet

 

                     Szoba a bíróságon, Angelo kormányzó irodája.
Jön a Parancsnok és egy Szolga.

Szolga         Most éppen tárgyal, de ha majd kijön,
szólok neki.

Parancsnok                                                Jó, kérném.

Szolga el.

Megtudom,
hogy mi a szándéka. Talán megenyhül.
A fiú vétke nem valódi bűn;
álmában is csinálja minden ember.                         5
Ezért meghalni…??

Jön Angelo.

Angelo               Nos, mi van, Parancsnok?

Parancsnok                                 Óhajtja valóban, hogy Claudio
holnap meghaljon?                                             7/a

Angelo        Hát nem megmondtam? Rendeletbe adtam!
Mért kérdezi?

Parancsnok                               Hogy ne kapkodjam el.
Javítson ki, ha nem, de volt olyan,                       10
hogy a bíró a kivégzés után
megbánta döntését.

Angelo                Jó, jó, ezt bízza rám.
Tegye a dolgát – vagy ha nem, kiléphet:
megleszünk maga nélkül.

Parancsnok                                          Ó, bocsánat.
És Giulietta? Már rájött a fájás,1                           15
bármikor szülhet.

Angelo               Helyezzék el őt
valami alkalmasabb helyre, gyorsan.

Jön a Szolga.

Szolga         Az elítélt húga van itt, uram,
önhöz akar bejutni.

Angelo                Húga is van?

Parancsnok                                 Igen, uram: erényes, tiszta nő,           20
hamarosan apáca lesz belőle,
vagy már az is.

Angelo        (a Szolgához) Jó, bocsássák elém.

Szolga el.

Az erkölcstelen nőt vigyék el innen,
lássák el rendesen, de csak szerényen.
Majd adok utasítást.

Jön Lucio és Izabella.

Parancsnok                    Megyek is. (Menni akar)           25

Angelo        Maradjon még. (Izabellához) Üdvözlöm! Mit kíván?

Izabella      Szomorú ügyben jöttem könyörögni,
ha méltóságod meghallgat.

Angelo                   S mi az az ügy?

Izabella      Van egy bűn, melynél nincsen undorítóbb,
helyeslem is, ha lesújt rá a jog;                             30
e bűnre én sosem kérnék kegyelmet –
de mégis kell. Nem kérhetnék kegyelmet,
s mégis teszem. Küzd bennem két erő:              31/a
akarom is, nem is.

Angelo                Térjünk a tárgyra!

Izabella      Van egy bátyám: most halálra ítélték.
Kérem, uram: a bűnt ítélje el,                              35
de ne a bátyámat!

Parancsnok                       (félre)      Bár hatna a szavad!

Angelo        Ítéljem el a bűnt, de ne a bűnöst?!
A bűn nem attól bűn, hogy elkövették.
Csak üres dísznek volnék idetéve,
ha hirdetném: mi tilos; de a tettest,                      40
azt futni hagynám.

Izabella              Jogos, bár kemény!
Hát, akkor, volt egy bátyám. Isten önnel. (Indul)

Lucio           (félre Izabellához) Ne add föl így! Folytasd még! Könyörögj!
Térdelj le! Kapaszkodj a köntösébe!
Te túl hűvös vagy, és olyan szerény,                    45
mintha egy gombostűt kölcsönbe kérnél.
Vissza, gyerünk!

Izabella      (Angelóhoz) Muszáj meghalnia?

Angelo                     Nincs kegyelem.

Izabella      De éppen ön bocsáthat meg neki,
és nem rosszallná ezt se ég, se föld.                      50

Angelo        Nem teszem meg.

Izabella             De tudná, ha akarná?

Angelo        Mivel nem akarom, nem is tudom.

Izabella      De megtenné (s nem dőlne össze semmi!),
ha úgy megtelne szíve szánalommal,
mint az enyém?

Angelo              El van ítélve. Késő.                        55

Lucio           (félre Izabellához) Túl hűvös vagy!

Izabella      (Angelóhoz) Késő? Ó, nem. Ha én egy szót kimondok,
vissza is vonhatom. Mert higgye el,
nincs fényesebb uralkodói jelkép,
királyi korona, vezéri kard,                                   60
se marsallbot, se bírói talár,
mely oly dicsővé tenné viselőjét,
mint a könyörület.
Ha ő volna ön, s ön az ő helyében,
ön is elcsábult volna; ő viszont                             65
nem lenne ily kemény.

Angelo                 Menjen, kisasszony.

Izabella      Bár lennék én, mint ön, olyan hatalmú,
s ön lenne Izabella; így maradnánk?
Nem. Mert én tudnám, mit érez a bíró,
és mit az elítélt.

Lucio           (félre Izabellához) Ez az! Döfjél bele!                    70

Angelo        A bátyja saját magát tette rabbá,
kár itt szót vesztegetni.

Izabella                Nézze csak,
valaha minden ember lelke rab volt:
a bűn rabja!2 De lám, Isten, aki                          73/a
kihasználhatta volna helyzetünket,
helyette megváltást kínált. Mi lenne,                    75
ha önt a Legfőbb Bíró megítélné
így, ahogy van? Ha ebbe belegondol,
kegyelmet beszél majd a szája, mintha
új ember volna.

Angelo               Törődjön bele.
A törvény sújt le bátyjára, nem én.                       80
Ha rokonom volna, öcsém, fiam,
akkor se kapna mást. Holnap kivégzik.

Izabella      Holnap? Máris? Kegyelem! Kegyelem!
Ő nem kész még a halálra. A konyhán                  85
a kellő korban vágják le a csirkét;
hát rosszabbat tálaljunk föl az égnek,
mint saját asztalunkra? Mondja meg,
kit végeztek ki ilyenfajta bűnért?
Mert sokan elkövették…!

Lucio           (félre Izabellához) Jól beszélsz!                             90

Angelo        A törvény nem volt halott, csak aludt.
Nem merték volna e bűnt elkövetni,
ha már a legelső megkapta volna
a büntetését! A törvény fölébredt,
figyeli, mi folyik, és mint a jós                             95
a kristályban, lát minden bűnt előre
(a létezőt, s az éppen születőt is,
melyet hanyagság táplál és nevel)
úgyhogy a bűn nem fejlődhet, mert elhal
még csírájában.

Izabella            Irgalmat mutasson!                      100

Angelo        Mutatok is: betartatom a törvényt.
Ez irgalom azoknak, akiket
a megtorlatlan bűn megsértene;
és jót cselekszem azzal is, akit                         103/a
megbüntetek, hiszen nem él tovább,
hogy visszaeshetne. Fogadja el:                          105
holnap meghal a bátyja. Ennyi. Kész.

Izabella      Ön akar tehát elsőként ítélni,
s őt sújtaná először…! Jó dolog
az óriási erő; de aki
csak óriás módján használja: zsarnok.                 110

Lucio           (félre Izabellához) Nagyon jó!

Izabella                  Ha a földi nagyurak
mind tudnának szórni villámokat,
hát Jupiternek nem volna nyugalma,               112/a
mert minden csip-csup tisztségviselő
az eget használná: villámlana,
folyton villámlana…! Irgalmas Ég,                     115
te kénköves villámaiddal inkább
a kemény, görcsös tölgyfákat hasítod,
nem a lágy mirtuszt; de mi emberek,
büszkén, hogy egy kis hatalmat kapunk,
már elfelejtjük legfőbb lényegünket:                   120
hogy Isten tükre vagyunk – s mint majom,
oly groteszk pofákat vágunk a Mennynek,
hogy sír fönt minden angyal; de halálra
nevetnék magukat, ha volna testük.

Lucio           (félre Izabellához) Tovább, tovább, kislány!
Meg fog puhulni!                                           125
Már látszik rajta!

Parancsnok                                  (félre)     Segítse az ég!

Izabella      Fivérünket nem mérhetjük magunkkal.
Egy nagy ember tréfálkozhat egy szenttel,
de közembertől ez szentségtörés.

Lucio           (félre Izabellához) Jól csinálod, igen. Még, ilyet! 130

Izabella      Ami egy kapitánytól csak szitok,
egy baka szájából már szemtelenség.

Lucio           (félre Izabellához) Ezt hol tanultad? Még, ilyet!

Angelo        De miért mondja mindezeket énrám?

Izabella      Mert minden hatalom (bár viselője                     135
hibázik, úgy, mint más) egyfajta gyógyír,
mely bevonja a bűnök felszínét.
Nézzen magába; kopogtasson ott,
a szívét kérdezze, hogy ismer-e
a bátyáméhoz hasonló hibát.                            139/a
Ha szíve azt vallja, hogy ezt a vétket                  140
ismeri ön is, hát egy szót se szóljon
Angelo        (félre) Beszél, és okosan.
Érzem a bőrömön. (Hangosan) Isten vele. (Indul)

Izabella      Kegyelmes uram, ne menjen még!

Angelo        Jó, átgondolom. Jöjjön vissza holnap.3 (Indul)     145

Izabella      Várjon: megfizetem. Uram, ne menjen!

Angelo        Mi?! Lefizetne?!

Izabella      Olyan pénzzel, amit a Menny fizet.

Lucio           (félre Izabellához) Most majdnem elrontottad!

Izabella      Nem ostobán szikrázó színarannyal,                   150
sem kövekkel, mik a divat szerint
érnek sokat vagy semmit: de imával,
mely hajnal előtt még az égbe jut:
lemondó nővérek imáival,
akiknek tiszta gondolatai                                    155
nem földi gondok.

Angelo                Jó; holnap jöhet.

Lucio           (félre Izabellához) Gyerünk. Menjünk. Elég!

Izabella      Óvja az Isten, uram!

Angelo        (félre)       Úgy legyen!
Mert most a kísértés felé megyek,
ahol az ima nem hat.

Izabella              Holnap hánykor                    160
kereshetem, uram?

Angelo              Délelőtt bármikor.

Izabella      Óvja az ég!

Mind el, csak Angelo marad.

Angelo            Tetőled óvjon, tiszta szűz…!
Mi ez? Mi ez? Ő a hibás, vagy én?
A csábító? A csábított? Ki rosszabb?
Nem ő – hisz nem is csábít. Én vagyok.              165
Ibolya mellett fekszem, szép tavaszban,
s a melegtől, mint dög, rohadni kezdek,
nem virágozni. Egy nő, ha szerény,
nagyobb hatással van érzékeinkre,
mint aki feslett? Van szeméttelep,                      170
de le akarjuk rombolni a szentélyt,
hogy ott is mocsok legyen? Pfúj, pfúj, pfúj!
Mit csinálsz, Angelo, mi lett belőled?
Őt aljas módon pont azért kívánod,
ami benne a jó? Élhet a bátyja;                           175
a tolvajnak is joga van rabolni,
ahol a bíró lop. Belészerettem,
hogy újra vágyom hallani a hangját?
Szemeit habzsolni? Álmodozom?
Ravasz vagy, Sátán: hogy megfogd a szentet,4    180
horgodra szentet tettél csalinak!
Gonosz csábítás: azzal visz a bűnbe,
hogy szeretjük az erényt! Léha nőcskék
se ügyességgel, se a bájaikkal
nem izgattak soha. De ez a szűz                         185
most letepert. Én eddig életemben,
ha szerelmest láttam, csak kinevettem!

El.

 

 

II. felvonás, 4. jelenet

 

Másnap délelőtt. Szoba a bíróságon.
Jön Angelo.

Angelo        Imádkoznék, de imám és eszem
kétfelé tart. Szavam, mely égbe száll,
üres; az elmém közben meg se hallja,
Izabellánál horgonyoz. A számban
Isten neve, de csócsálom csupán,                           5
míg szívemben csúful ágaskodik
a képzelet. Az államtudomány
mint jó könyv, amit sokszor átlapoztunk,
már untat s fáraszt. Komolyságomat,
amit (ne hallják meg!) élvezni szoktam,               10
már elcserélném egy tollas kalapra,
amit lenget a szél… Rang, hatalom!
Mily gyakran csikarsz ki áhítatot
a hülyékből; és hamis ragyogásod                      13/a
az okosakat is hozzád köti!…
Lám, vérből van a vérem. Ha fölírjuk                   15
az ördög szarvára, hogy „Angyal”,5 attól
még ördög marad.

Kopognak.

Mi? Mi van? Ki az?

Jön a Szolga.

Szolga         Egy apáca jött önhöz: Izabella.

Angelo        Vezesd be.

Szolga el.

Egek! Mért gyülekezik
a vér a szívembe, hogy elborítsa,                          20
míg összes többi részem ott marad
erőtlenül?
Így tesz a buta csődület, mikor
valaki elájult: odarohannak,
és ezzel zárják el a levegőt,                                24/a
mely fölélesztené. És ugyanígy                            25
tódul oda egy közkedvelt királyhoz
a nép, elhagyva teendőiket,
s hajbókoló, idétlen szeretettel
terhére vannak.

Jön Izabella.

Hogy s mint, szép leány?                30

Izabella      Jöttem, hogy megismerjem óhaját.

Angelo        Azt megismerheti, bár jobb szeretném,
ha kérdés nélkül tudná.6 Bátyja meghal.

Izabella      Értem. Ég áldja méltóságodat. (Indulna)

Angelo        Pedig még élhetne, sőt annyit is,                          35
mint ön vagy én – de meg kell halnia.

Izabella      Mert méltóságod így ítélt?

Angelo        Igen.

Izabella      És mikor hal meg? Hadd legyen idő
a lelkét erre fölkészíteni,                                      40
hogy össze ne omoljon.

Angelo        Jaj, ocsmány bűnök! Nincs aközt különbség,
hogy megbocsátok annak, aki elvesz
egy kész embert az élettől, vagy annak,
ki kéjjel Isten képét nyomja rá                              45
tiltott anyagra! Ó, könnyen megy ez:
elvenni egy elkészült életet,
vagy rossz anyagból, tiltott eszközökkel
hamisat gyártani!

Izabella      A mennyben így látják, de nem a földön.             50

Angelo        Úgy véli? Nos, ön mit választana:
törvény szerint meghaljon-e a bátyja,
vagy ön, hogy megmentse, átadja-e
a saját testét oly beszennyezésre,
mint amit ő csinált?

Izabella              Elhiheti,                                 55
inkább adom a testem, mint a lelkem.

Angelo        Én nem a lelkéről beszélek. Érti:
nem bűn a bűn, ha kényszer szüli.

Izabella                    Hogyhogy??

Angelo        Nem, ezt visszavonom, hiszen lehetne
fordítva érvelni. Erre feleljen:                               60
ha én – a hatályos törvény szerint –
halálra ítélem a maga bátyját,
lehet-e jóságból bűnt elkövetni,
hogy megmentsük?

Izabella              Ha ön ezt megteszi,7
a lelki terhet magamra veszem:                            65
nem bűn az, amit jóságból teszünk!

Angelo        Ha ön teszi meg, s vállal lelki terhet,
pont egyensúlyban lesz a bűn s a jóság.

Izabella      Ha bűn az, hogy én őérte könyörgök,
hát viselem a terhét. És ha bűn,                           70
hogy ön kegyelmet ad, én imáimba
beleveszem, mint saját bűnömet,
s ön ártatlan lesz.

Angelo               Hallgasson ide.
Ön nem ért engem. Vagy nagyon naiv,
vagy úgy tesz ügyesen. Egyik se jó.                      75

Izabella      Legyek naiv, és jó csak annyiban,
hogy mindig tudjam: mily kicsiny vagyok.

Angelo        Az eszesség úgy próbál tündökölni,
hogy lekicsinyli magát. Mint a fátyol,
mely tízszer hangosabban hirdeti                          80
a szép arcot, mint ha föl volna fedve.
Figyeljen. Egyszerű leszek, hogy értse.
Bátyjának meg kell halnia.

Izabella      Úgy van.

Angelo        A tette olyan, hogy arra a törvény                        85
más büntetést nem is rendelhet el.

Izabella      Ez tény.

Angelo        Ha nem volna más mód megmenteni
(nem állítom, hogy van ilyen, se azt,
hogy járható út!), nos, ha ön, a húga                    90
megtudná, hogy egy férfi megkívánta,
aki a bírónál, a rangja révén
elérheti, hogy bátyja kikerüljön
a törvény markából; és nem adódna
megmentésére más mód, mint hogy ön                95
átnyújtsa szüzessége kincseit
az illetőnek – vagy meghal a bátyja.
Mit tenne akkor?

Izabella      A bátyámért azt, amit magamért.
Igen, ha halálra lennék ítélve,                             100
rubinként viselném korbács nyomát,
pucérra vetkőzve vetném magam,
mint hőn óhajtott ágyba, a halálba;                  102/a
de nem tudnám ilyen szégyenre adni
a testemet.

Angelo             Akkor a bátyja meghal.

Izabella      Így járunk jobban, ő is, én is.                             105
Inkább a fivérem haljon meg egyszer,
mint húga lelke haljon meg örökre8
azáltal, hogy kiváltja.

Angelo        Nem volna ezzel ön éppoly kegyetlen,
mint az a törvény, amit kifogásolt?                     110

Izabella      Vásárolt kegyelem s nemes bocsánat
nem egy tőről fakad; az irgalomnak
nem rokona a bűnnel vett egérút.

Angelo        Nemrég még zsarnoknak mondta a törvényt,
a bátyja vétkét pedig szinte csak                         115
vidám szórakozásnak.

Izabella      Jaj, nézze el nekem! Gyakran van így:
ha céllal szólunk, nem szívből beszélünk.
Menteni próbálom, amit utálok,
hogy mentsem őt, akit úgy szeretek.                   120

Angelo        Mind gyöngék vagyunk.

Izabella                És akkor a bátyám?
Őrajta kívül nincs meg senkiben
a maguk gyöngesége?!

Angelo        Gyöngék a nők is.

Izabella      Mint a tükör, amibe nézegetnek:
képet alkot, és már el is törik.9                            125
A nők! Ugyan…! A férfi rontja le
saját nemességét, ha nőt kihasznál.
Mondhatja tízszer gyöngének a nőket:
lágy anyagunkba könnyen nyomhatók
hamis pecsétek.

Angelo               Ezt így látom én is.
Ha már a saját nemét így leírta                           130
(s mert nem vagyunk oly keménynek teremtve,
hogy meg ne inoghatnánk), nyílt leszek.
Szaván fogom: legyen ön az, ami –
vagyis nő. Ha több, akkor már nem az.
Ha nő (amint az szépen látható                          135
sok külső jelből), hát mutassa meg!
Öltse magára, mit a sors kiszab!

Izabella      Én egy nyelven tudok csak, jó uram.
Kérem, beszéljen úgy, mint azelőtt!

Angelo        Értse meg végre: szeretem!                                 140

Izabella      A bátyám is szerette Giuliettát,
s ezért ön szerint meg kell halnia.

Angelo        Nem hal meg, Izabella, ha szeretsz!10

Izabella      Tudom, ön olyan tiszta, hogy szabad
a rosszat játszania, hogy az embert                     145
próbára tegye.

Angelo              Becsületszavamra,
őszintén mondtam ki szándékomat!

Izabella      Na, szép becsület! Szép őszinteség!
Micsoda mocskos szándék! Álszent! Álszent!
Na, várj csak! Leleplezlek, Angelo!                     150
Adj írást, hogy a bátyám föl van mentve,
vagy szétüvöltöm az egész világnak,
hogy mi vagy!

Angelo              Ki hisz neked, Izabella?
Tiszta nevem, puritán életem,
magas rangom, s a cáfolatom                             155
oly nagy súlyt képvisel majd ellened,
hogy minden vádad rád fog visszahullni
s rágalom-szaga lesz. Már belekezdtem;
hát vágtasson a vágyam szabadon!
Add meg, amit az étvágyam kíván,                     160
tedd félre most a szemérmeskedést,
meg hogy mit nem szabad. Váltsd ki a bátyád
azzal, hogy testedet nekem adod;
különben nemcsak kivégeztetem,
de makacsságod miatt hosszasan                        165
meg is kínoztatom. Adj választ holnap;
mert ahogy most kívánlak, úgy leszek
hozzá kegyetlen. Beszélj; úgyse használ!
Hazugságom erősebb igazadnál!

Angelo el.

Izabella      Kinél tegyek panaszt?! Ki hisz nekem,               170
ha ezt elmondom? Ó, gonosz a száj,
amelyből ugyanaz a nyelv beszél
elfogadást és elmarasztalást,
a törvénynek kedve szerint fütyül,
és étvágyának függvénye, hogy éppen                175
mi rossz, mi jó! – Most bátyámhoz megyek,
mert bár vérétől hajtva elbukott,
a lelke nemes: ha húsz feje volna,
inkább letenné sorban mindahányat
a hóhérbárd alá, mintsem a húga                        180
kénytelen legyen átadni a testét
ocsmány beszennyezésre.
Így Izabella él, s meghal fivére:
szüzességem nem áldozom föl érte.
Elmondom Angelo ajánlatát,
s fölkészítem, hogy várja a halált.

El.

 

Fordítás, jegyzetek Nádasdy Ádám

 


1 Ez valószínűleg túlzás, hiszen az elkövetkező 2-3 napon nem értesülünk a gyerek megszületéséről.

2 Utalás a keresztény tanításra, mely szerint Ádám és Éva bűnbeesése (az „áteredő bűn”) mindnyájunkat fogollyá tett, amiből Krisztus önfeláldozása váltott ki (= váltott meg) minket.

3 Angelo ezzel gyakorlatilag a kivégzés elhalasztása mellett döntött, amit a Parancsnok is hall.

4 Angelo saját magát nevezi itt szentnek.

5 Angelo ezzel a saját nevére is céloz.

6 Ezt a mondatot egyesek szerint Angelo „félre”, csak magának mondja.

7 Izabella úgy érti, hogy Angelo követné el a jóságos bűnt azzal, hogy – törvényellenesen – megkegyelmezne Claudiónak.

8 Izabella biztos benne, hogy a pokolra jutna, ha ebbe az alkuba belemenne.

9   Korabeli mondás: a szüzesség olyan könnyen törik, mint a tükör. Itt azzal van megtoldva, hogy képet is alkot = gyereket szül.

10  Angelo itt tegezni kezdi Izabellát.

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.