1.„élet nercbundában jönni
vágni engem nyakon” Domonkos István
Erősített az, ha a múltra gondolva a jövőt vizionáltad?
Mozdulataid közt keresgélek:
látom, amint felakasztod a kabátot,
a komód alá rúgod a cipődről lehullott sárdarabot.
Bejössz a konyhába, átölelsz. Jó
itthon. Mi újság?
Ha most kérdeznéd:
fél nyolc van. Nem történt semmi.
Ma se.
Bár a kertben csöpög a csap, a kocsi iratai lejártak.
És beszűkültem, mint az érfalad.
2.„A belső félelem megoszthatatlan.
A külső ragadós, akár a nevetés.” Szilágyi Ákos
Te hogy gondolod?
mostanában az ágyban
összefésülöm emlékeim hajszálait.
kiköhögtem a múlt avarját,
remélem, senki nem látta,
kómában lila szám
mindkét sarkán folyt a slájm
mégis lépcsők vezetnek fel hozzám
haljon meg a te anyád is többször,
úgy könnyebb-isten,
ha van,
húsvétkor vegye karjába,
mint az én csontváz gótikus templomom.
3.„Vágy, élet és sugár a lelkünk.
És utunk mégis koldus-út,
Jogunk van minden fényességhez,
Amit az élet adni tud.” Ady Endre
Éreztél már hasonlót?
a halál faszától szabadultam meg. perverz volt, elaltatott, megdugott, a tudattalan kishalálába vitt hyponatraemiával társulva, kívül nyalt (izzadás) belül kinyalt (lezuhant nátrium, kálium szint), minden nedvem övé lett, sóbálvánnyá mégse változtam, nem kapott meg, de utánam sokakat elkapott. engem 30 év múlva megkövethet, talán magamba engedem
4. „A halál is társas lény. Mindig talál valakit.” JM
Számodra volt egy vágyottabb társ?
a Magány a legnagyobb kurva
a világ minden nap megdughatja
a Világ a legnagyobb kurva
szinte mindenki szophatja
egyszer-használatosak vagyunk mindannyian
Emberek, mint a gumik
5.„Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.” Kölcsey Ferenc
Változik az ember egy komoly betegség hatására?
hétvégére mentem haza.
anya lejött elém. új tetoválásod van? régen a bűnözőkön volt. felnézett az erkélyére: koszorút fonnak a felhők. gábor az apád is lehetett volna, ült le a kanapéra. mi közöm hozzá? nem érdekel!, de szavaim leperegtek róla, mint kislánykoromban a halról a pikkelyek, amikor karácsonykor pucolta. tudtam előre, már meg se hallgatsz, ütött az ágyra. hagyd már abba! azonnal hazamegyek, ugrottam fel, majd visszaültem. anya látva, hogy maradok, folytatta: szegeden a fogorvosnak nagyon sokat fizetett, és miattam ültette be egyszerre az öt fogat. én vagyok az oka, pattogtak körülöttem szavai, mint régen a kukoricaszemek a lábosban. ne vedd elő a telefont, kiáltott. hányingerem van, kisegítesz a fürdőszobába?, kérdezte, de én is kérdezhettem volna. a rendőrségtől tudom, hogy épp smst kapott, amikor megérkezett a mentő, és már nem olvasta, amit írtam, mondta a vécén ülve. elég, hagyd már abba! inkább arról beszéljünk, mi lesz vacsorára! én rosszul vagyok, te meg!, állt fel. nem törlöm ki a feneked! nem is kell! megyek aludni, hagytam ott. |
ági anyja megint panaszkodott. unom.
hiába hívom, küldök smst. biztos kikapcsoltatta ágival a telefont. vagy tényleg beteg?
|
éjfél felé leizzadva ébredtem, fájt a fejem. anyát láttam álmomban, vén férfiak testét nyalogatta, majd Y alakú nyelvével egyiknek az orrába túrt, másiknak a fülébe, gyorsan beléjük hatolt, fátyolos szemmel fújt egy nagyot, és a kiköpött szőrszálakból pálcikaember lett, én. lábujjhegyen mentem ki a konyhába.
a konyak a hűtőben van, és be ne kapcsold a légkondit, mert lehet, attól betegedtem meg, és ha rossz a gyomrom, tudod, hogy… hogy csak egy kupaknyit… hozz nekem is, és beszélgessünk végre egy kicsit! tudod te is, 2014-ben másodszorra volt infarktusa. hallottam, amit mondott anya, vagy mégse hallottam? nem reagált, amikor bevittem a poharat. visszafeküdtem. anya ritkán mesélt kislánykoromban: „láttam, amikor nagymamád az ágyam mellé térdel, legyezi magát a legyezőjével, fáradt haja kontyban, hajából két csiga arcába hullva csápjait kidugta…” 2 óra 07 kiléptem a testemből, meseanya az ágyamnál mutogat, a fejemnél guggol, kötél lóg a szeméből, rajta apa kapaszkodik fölfelé, berregő bogáranyám szárnyaival csapkod, rászáll a homlokomra, tetováló tűvel arcát arcomra varrja, aztán a gépet a kezembe adja. újra felkeltem, bementem hozzá. anya, itt a konyak!, ráztam meg, de hiába. bekocsonyásodott a csend a szobában. anya! anyaa! arcomba köhögött, ivott egy korty konyakot: roli az első szerelmed volt, nekem meg gábor!
alig aludtam el, kávé ízű emléknyálat szopogattam hajnalig –, csengettek. a nap már fölmászott a felhőpalincsra, |
végre ági visszahívott.
rosszul aludtam, forgolódtam.
1 óra felé küldtem neki megint smst.
ok, majd én mesélek, írtam vissza.
nem válaszolt.
|
én meg az ágyból ki,
mert egyfolytában nyomta valaki a csengőt. egy postásfiú állt az ajtóban. nekem jött!, lökött arrább anya. alig értem be pestre, amikor telefonált. bevettem a gyógyszereket, megreggeliztem, a könyv nem neked jött, azért nem mutattam meg. a címe hogyan készülj a túlvilágra, ha érdekel! nem érdekelt, majdnem elütöttem egy gyalogost.
pár hét múlva épp hazaértem este, amikor egy ismeretlen szám hívott. a kabátom üresen lógott a fogason, tavaly vettem, divatos, anyának is tetszett nagyon.
ő is előszobában van most. 75 éves szíve, tüdeje vízben, egyszer majd belém úszik, és enyém lesz, süllyedtem bele a kisváros kórházáig az ülésbe.
sokat fogyott anya a pár nap alatt. csináltam egy fotót, begörcsölt hassal mentem ki, várandós.
csengett a mobilom: hogy van? megmutattad neki az ultrahangot? |
aggódtam, hajnalban is hívtam.
nem te vetted, én vettem a szülinapodra, írtam áginak, de utána megbántam. |