„Vivát Benyovszky!” (Írta: Jókai)
Madagaszkár szigetország, messzi
Dicsőségét egekig degeszti –
Örömünnep tombol, ha tavaszt vár,
Mennyre is plakátokat ragaszt már.
Hivatalból sok kisikált uracs
Vigyorog, mint haramiás kulacs,
Csókos bokály, ostor, madaras tál –
Falvédőn él boldog Madagaszkár!
Büszke földjét igaz fajta lakja,
Bárkinek van ipa, napa, apja –
Nagy a család, szapora a jószág,
Szép hagymázzal dacol a valóság,
S hogy főtörzsek, hős törzsfők megértsék:
Lefagy az ész, de fő az egészség!
Szolga félsszel suny fejet a malgas –
Némán harsog, de neve ma: „Hallgass!”
Néphumorban a fene se tréfa…
Hemzseg, zsúfolt a majomkenyérfa!
ős törzsökét frusztrált falu vájja,
Floreálhat kortárs faunája –
Védettek és veszélyeztetettek
Kipusztulnak szeszélyekben, tettleg.
Szent hona jön gerincteleneknek –
Könyvek, költők gerinctelenednek.
Madagaszkár: hit! Vivát Benyovszky!
Posztjáról itt egy csicskást se nyomsz ki.
Mind félmajom, vagy tán az, egészen –
Fogy a banán, tűnik közön s kézen…
Fészekrablók, ragadozó fosszák
Fosztják a kínt – adakozón osszák!
Gyáva gőggel meglapul a malgas –
Kiskirályok közt nagy úr az alhas…
Megüzeni ágrólszakadt gazdag –
Köteles a póri gatyamadzag…
Ha ki irigy, lázad s fanyalogna –
Kösse magát honos fafajokra…
Ha hatalom máza tapad rájok,
Szót is visznek vázapapagájok,
Variálnak varik, makik, indrik –
Indirekt van, ami, s akik mindig.
Ismét henceg, de mit ér a malgas,
Ha a harcos semmiség hatalmas?
Köznap is vak gyűlölség, haragnap –
Betűt vetnek, új ugart aratnak…
Mind bennszülött! Kinn züllött világ van.
Itt bezártan fertőz több silány tan –
Oktat lopni, hazudni meg csalni…
(Ó, jaj, még kell hakni, még kell talmi!)
Madagaszkár serény sziget, messzi –
Körben dühödt néptenger fereszti…
Ha ki rajta pattog, hadar – az sztár,
Habár titkár, bankár maga gaz kár!
Madagaszkár irtott, vad bozótnak
Szavalt szózat, irtózat s bohózat –
Isten arcán mocskos ragtapasz, sár…
Gyönyörű hely, otthon Madagaszkár.