SECOND STAR TO THE RIGHT

Egyre kevesebbet vagyok ébren,
de olyankor az ugróiskolámra gondolok,
a versenyekre: ki tud nagyobbat lépni
meg a legtovább visszatartani a lélegzetét.
Emlékszem, el is ájultam egyszer.
Te is gyakran eszembe jutsz.

Csillámport szórtunk az arcunkra,
cigarettáztunk a vécében,
hálózsákban aludtunk a tornaterem padlóján.
Magaddal hoztad a szivárványmacit,
hogy lássa a fi ú, aki tetszik neked:
vegye le a fullcapjét és legyen az apád.

Rád gondolok: rajzfilmet nézek szex előtt,
whiskeyt iszom egy jegestea palackjából
és kihívom magam, hogy ne felejtsem el,
hogyan kell felébredni. Aztán lassan,
ahogy mindig, lejjebb csúszom a széken;
elfelejtem magam, senkinek az ölében.

REPÜLŐHAL

Egy hetedik kerületi színház pincéjében,
ahol az óra már ősz óta félkilencet mutat,
valahány órakor ültem, ittam,
és arra gondoltam, hogy túl fiatal,
vagy túl öreg vagyok a szerelemhez.

Kést kezdtem rajzolni: legyen eszközöm,
hátha nem sokára azt hallucinálom,
hogy megöllek. Aztán karcoltam tovább
és repülőhal lett belőle, úgy látszik,
féltelek még a firkakéstől is.

Eltelt valahány óra. Aznap reggel még
virágokat akartam növeszteni a
parkettából, még ha ehhez rombolnom is
kell, estére meg repülőhalakkal próbálok
távol tartani magamtól valamit,

ami már régen nincs sehol.
Kíváncsi vagyok, meddig rakódnak
egymásra a rétégek, számít-e
az idő, lelegelte-e a bárány a rózsát.
Talán halott leszel, mire feljövök innen.

FÓKUSZPONT

1

És ha egy pillanatra végül
tényleg minden elnémul majd,
és nem marad más,
csak a szemhéjakban
pulzáló erek,
és a gyomor
kikezdhetetlen zúgása,
ott kezdődik az visszajátszás:
a virágfejek az emelet alatt.
Ahol egy cserép véget ért,
a lyukakban homlokok
és átölelt hát,
égettszagú ventilátor,
fémdoboz egy
sarokház oldalában:
másfél évtizede
ugyanazok a matricák.
A gangról nézve
hiányzott egy tégla,
arra a hiányra
koncentráltam forgás közben.
A cselédlépcső freskójáról
pergett alá a por,
ahogy szaladtam,
lefejeltem egy gerendát.
Lepattogzott a festék,
kihullott pár tejfog:
a résekben
elölről
kezdődik
a világ.

2

mezítláb mész aludni, nehogy hangyára lépj
kattog még néhányat a fűtőtest és hallgatod

arcoddal a vadvirágos ágynemű huzaton
arra gondolsz, hogy ha bírnál,
szélcsengőt építenél törött üvegekből

átvilágít hozzád a villany a szemközti házból
nem minden hold, ami fénygömb

valami zakatol a falban, alattad motorzúgás
és fék, ki rendel még pizzát ilyenkor
a sisakjában biztos tükröződik a hold vagy más