Adrian C. Louis – Versek

 

Újabb indián gyilkosság

A Rushmore hegy magaslati
levegője alatt részeg vörösbőrűek
dülöngélnek össze-vissza
holtan a haldoklás tettéért.
Keresztes romokon, a város körül
sápadt papok díszes talárban őgyelegnek
egy olyan Isten fülcimpáit és
ágyékát nyalogatják, aki bizonyosan
nem járult hozzá ilyen akció nemzéséhez.
Rózsafüzéreik nem világítják meg
óhajukra a sötétséget
tehát hajolj meg Jézus és
a fehér történelem mosléka előtt.
Imádkoztam, hogy a sziúk hamar kijózanodjanak
és hagyják abba egymás és nagy nemzetük öldöklését.

De azon a zord december éjjelen, Lincoln és Washington
gránit árnyékai leereszkedtek a meredeken
és megfertőztek mindent, ami jó volt odalent.
Két baseballsapkás oglala fiú az
ivótársuk agyát kapargatta össze
és amikor kijózanodtak
nem emlékeztek
hogyan próbálták az agyszivárgató
lyukat papírzsebkendővel betömni
miközben az életéért imádkoztak az Úrhoz

Nyilvánvaló célállomás

Forró szél pergeti a leveleket,
a száraz földbe mélyen leásó
kutyákat kerget el.
Az Amerikának nevezett ragyogó
kudarc beleiben élek, a
Nebraska nevű pokolban.
Ma pont százhét éves
űrből érkezett szöcskék
táncikálnak agyamban.
A légkondicionáló bekrepált
szóval hideg vizet folyatok
és félóránként alámerülök.
Nedves ösvény vezet a kádtól
a kanapéig és a ventilátorig.
A levegő gabonaportól nehéz.
A “búzások” kombájn karavánnal
érkeztek Oklahomából.
Télre vágyok. Vakító hóviharra,
hogy egyetlen embertársam se lássam.
Számomra ezek a sötét idők.
Minden második napon sajnálom
azt az énem, aki voltam, minden
szemem elé kerülő férfit és nőt megvetek.
A városban, tízből kilenc Rézbőrű
a segély városháza-körül-lézengő rabja.
Erőszakos, részeges nyomoruk minden
hétvégén megtölti a megyei fogdát,
mégsem vagyok zavarban, mert a
fehérek még náluk is rosszabbak.
Az Ítéletnek köszönhetően
mindenféle vérfertőző, fogatlan
hegyvidéki bunkó telepedett le itt,
most övék a bank és a legtöbb üzlet.
Az kétségtelenül igaz, hogy ezek a
fehér emberek itt Tehénszar városban
hegyvidéki bunkók is lehetnének
de a tény az, hogy ez itt a préri.
Autózz tovább paraszt lapos
földed széléig és zuhanj
alá egy jobb pokolba.
Sajnos ebben a városban
minden másodosztályú
én pedig már több mint
két éve nem dugtam,
bár itt van az a kövér nő
visszeres lábaival
késő este rám csörög,
kér, hogy ugorjak át egy
italra a lakókocsijába.
Itt ebben a Koldus városban
a farm kölykök kétségbeesetten
száguldoznak a fő úton
fordítva hordják a baseball sapkát
tévében látott gengszter jeleket mutogatnak
a szüleik örülnek, hogy öregek
és fáradtak miközben elhiszik, hogy
a képek a Marsról jelentenek valamit.
Amennyire tudom, Tehénszar városban
én vagyok az egyetlen, aki egyetemre járt,
sokszor kívánom bár ne tettem volna,
inkább Jézus és a pogo rúd … Mintha
kezdeném megszeretni az életet itt
Amerika szívében.
Menydörgő fejek formálódnak
és a megbocsátás édes-seggű
zápora lóg a levegőben

Más véleményen

Épp vettem neked egy új télikabátot
ideiglenesen mindketten észnél voltunk,
Rapid Cityben, a K-Mart áruháztól
két saroknyit autóztunk az utcán lefelé,
Három indián srác, tizennégy, talán
tizenöt évesek, vagányként élve
bóklászik a forgalmas utcán,
autókat állítanak meg, rádőlök a fékre
felmutatom nekik középső ujjamat,
ők gengszter jeleket villantanak, az egyik
egy apró, ezüst revolvert ránt elő
rátaposok a gázpedálra, a visszapillantóban
látom, nevetnek és a szemedből áradó
félelem megérteti velem, hogy nem
csak a fehér ember istene, hanem
a Nagy Szellem is halott.

Fordította Gyukics Gábor

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.