Horváth Florencia: Versek

Véd

Vegyél télikabátot.

Ismerkedsz az új hellyel,

azt hitted, minden más lesz, jobb.

Az idegeneket próbálod magaddá

idomítani, de újra meg újra

rájössz, hogy te sem vagy ők.

Felépíteni a hazát, hogy

az érkezők lerombolhassák.

Körbe bástyáztad területeid,

véded a négyzetnyi vigasztalást.

Vegyél télikabátot.

Földbegyökerezni

Keresed a biztos pontot,

mint utcai léggömbárusok.

Föld alatt lakik a támaszkodás,

alagutat ásol. Fáradt vagy,

tartanálak, de rönkökké váltak

a fák. Ugorj kisebb szakadékokba,

úgy rád találnak. Marad, ami eddig

sem volt, legyen elég. Te vagy

az áldozat és te a vadász.

Keresed a biztos pontot, a reggeli

kávéra vársz. Örökkében felejtetted

a múltad, menj utána, nem marad

lőtávolság.

az előtűnő

a láthatár végében fehér tajték,

horizontot épít magába a nyár.

időszakok csendjébe burkolózik,

a szél vet csak rá védőruhát.

itt nincs elég tenger, hogy elfedje,

itt nem tud vízbe fúlni,

itt nincs a nappalokban szilánk

és nincs fénytörés az éjszakai égen.

hideg van. megveti a homokban lábát.

próbálja a jól ismert partról ma

meglátni firenzét.

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.