Versek

Tatár Sándor

FELTÁMADUNK 1

A vadgesztenyék barnássárgában állanak.
Ritka színfolt egy-egy még zöldbe játszó
hosszanti ér némelyik levél közepén.
A levegőben sok-sok dugóhúzó s szeszélyes cikcakk;
készül belőlük a mindenévi szőnyeg.
A fényesbarna gesztenyék a változékony minta benne.
Meghatódhatnánk önnön mulandóságunktól bízvást;
berzenkedhetnénk az ellen, ami pedig számunkra épp most
lett egészen bizonyos: egyetlen szóról indokolt, hogy nagy I-vel irassék
– Irreverzibilitás
, elmerenghetnénk a végső egyenlősödésen, azon, hogy
„avar“t mondunk s ez annyit jelent: nem tudjuk s nem is
törődünk vele, milyen magasból hullott ez s az a levél.
De inkább tartsuk arcunkat a napba – húnyt szemhéjunk mögött
még most is kigyújtja a narancsvöröset,
csak épp nem éget már avagy ha mégis,
sokkal kíméletesebben akkor is, s csak nagysokára…
Nem örülni ennek, mély, élvezkedő–feloldódó gyönyörrel:
halálnál halálabb halál.
Póz lesz az is,
de bocsánatos póz, hiszen
nem diadalt jelent, „csak“ zsigeri békét, a pillanat
megvétózhatatlan parancsára kötött fegyverszünetet,
ha távoztunkban meglapogatunk egy kőkeresztet.

SZINBÁD VISSZAKÖLTÖZIK Ó-BUDÁRA

Csoszog, csoszog az ősz szerelmi postás –
a címzett meghervadt már, mire odaér;
a szoba dohszagú, az ágy poloskás,
de akkor is szép regény ez azért.
Egy hímzett zsebkendő volt akkoron az e-mail;
egy imakönyvben őrzött csókemlék-virág.
Az ajk volt csalfa, mely hitetve ígér,
míg ma, ki épp hogy benn van, máris csúcsra hág.
Még akkor nem lehelték Nokiába…
nem béemvén süvített még a széptevő;
volt, hogy a lány sokáig várt hiába…
Be más volt akkor, más a térerő!
Akkor volt igazán titkos sugárzás,
s az illatos levélen könnypaca –
s életveszély egy férj, ha kocakártyás,
és gyorsan veszt s túl korán jön haza.
A parti füzest bíborlja az alkony.
Ott napernyő, itt beige míder piheg…
Hiába játszódott le már vagy négytucatszor,
szerettem én, pajtás, mindegyiket!
Egy lugasszeglet, konflis, garniszálló –
elejtett kesztyű, szó, mely ígért mennyeket…
“A mennyekben mindenki ágyrajáró”
Percdíj-kedvezmény? Akkor holnap is lehet!

  1. Hmm…! (“De ez is mit jelent?” P.J.)
Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.