BÉKÁK BUDDHA BRONZSZOBRÁNÁL

Hódolat Karai Szenrjúnak

Varangyhad szökdös

Buddha lábujjánál – rá

Szitkot vartyognak.

Zeng Buddha szobra:

“Szökkenjenek bokámig,

Szegény dühödtek.”

Húsz béka pattog

Buddha lábujjánál – bõsz

Pofájuk harsog…

Magasat ne bánts,

Mozdulatlant ne csúfolj:

Ugorj nagyobbat!

Fölfújt varangyhad

Buddha lábujjánál – be

Hiába ugrál!

Póttanka

Persze, Narában,

Kamakurában s másutt

Esett a csúfság:

Buddha szent tyúkszeménél

Új s új varangyhad ugrált.

ÖNARC KÉTEZERNÉGY NYARÁN

“Hullatja keblének mennyei mannáját.”

(Petõfi Sándor)

A költõ múlik, néha negyvenöt:

Õszül, ritkul, mint lombok nyári árnya.

Bár bõgni bírna rajta, bár rinyálna,

Hogy léte elmepára, renyhe köd!

De pénzre, posztra, pártra, kegyre köp,

S nem vágyik bõvebb kannibáli nyálra,

Mely édesebb, mint kandi tálib álma,

Ha üzletet szent hullahegyre köt.

A költõ könnyed, mert személytelen:

Nem tartja markát, nem lóbálja öklit,

Csak írogat, telik-múlik, öröklik…

Túl van világon, versen émelyen:

Lehet már szócikk, tanrend, vizsgatétel,

Kozmosz keblében gerjedt szívkatéter.

HAIKU HÁROM HANGRA

Adys sóhajtás

Szép kedvek õsze!

Én nem leszek azúrkék

degedõ se, hajh!

Kosztolányi-stíl

Miért is várjuk, ó!

Az ihlet átfutó fény:

férfi nyárutó.

Józsefattilás

Boldog halál is

volnék – bogárka, égbolt,

oldott kaláris.

CSÍKSZÉPVÍZI SZÉLJEGYZET

Egy kanadai

ezüstjuhart figyeltem:

fénylett, szélben állt.

(Nem jegyzetelhetõ: száll,

mozog, mert mozdulatlan.)

Egy kanadai

juhar a szélben. (Ha tán

meghalnék – én is

egy kanadai vagy egy

juhar szeretnék lenni.)

AZ ÕSZI SZÉL JAPÁNUL

Az akikaze

arcodhoz ér az égbõl

valaki keze.

HOMMAGE A RYOKAN

Vándorbotomat

falhoz támasztottam. Nem

lelem. Valaki

loppal elvihette… Vajh

merre járhat most, szegény!

Hol botorkál nélkülem?