Bevezetés
Ezen aláb meg irt Végsõ Testamentom
Utólsó Rendelés, szabad akaratom.
Ágyamban feküvõ dög sullyos beteg
Fris, józan Elmével irotam Ezeket.
Én, Nagy Besenyõi Besenyei György, ki
Bétsben a Királynõ testét hiven örzi
Most tsak páhog, hinnyog, pihõz, szájján jön ki
A mi bé ment, piha! ez utolsót hörgi:
1. kõtés
BÉTS
Ezer közûl Teréz választot engemet,
Tsudállották Bétsben sugár termetemet.
Meg is irígyellet az intricus Udvar;
A Leg Elsõ Legén vóltam én Schön-Brunnban.
Fényes uri Bétsben a Testõr vigan vólt,
Hán tánczos nõrõl le huztam a Biganót!
Mária Teréznek lestem gerjedelmét
Hiv Testõr ki nyaltam magam s nem csak seggét.
Kuri fiu vóltam, udfaronc ot Bétsben
Mária markában tartot engem betsben.
Mindenbe nagy vóltam, de leg nagyob pötsben;
Kérttem Teresiát: getzim wohin önttsem?
Ki most meg halni láttz, látál vólna akkor!
Veres kalpagomon át szurva kócsag toll;
Vállam símogata tenyérnyi Párducz bõr;
Fehér lovamon fél hódak ezüst tsengõk;
Kimenõn sarkanttyu; kalpagra szarka toll
Dukált; frakhoz aczélos huszár kard; danolt
Mere járt tsilingelt a potzos paszamánt;
Ágaskodot lova s a Testõr fasza már..
Maschiroztunk marschban Mária Terézhez
Mellyikünk lesz végre a kitõl el élvez?
Hiv Testõrét hivta: Kommen, Georg, Tökös..
Szájba seggbe lehet, ohne Trón Örökös.
Meg is jutalmazot, vólt én hozzám gáláns;
Gárda végesztivel lehettem meg hágens.
A Berczeli Bunco mindenre bolint; ér
Anyit nyalni évi Két Ezer Forintér
Tzimzetes Udvari Könyvtár Õrként a Hof
Bibliotékban de szembe fordúlt a Sors:
Tavaszom, vígságom zord téli búra vált;
Régi jó Világom méltatlanokra szállt.
Udvari Ember, nem marathattam Bétsben
Catholizáltam! én! nyakas Magyar! még se
Fogattak be; környûl vet sunda intrica;
Hijába a hüség és contraversia;
Marattam tsak magyar paraszt tahó Testõr
Én, Szaboltsból jõt ment; még tsak nem is Pestrõl..
Éreszték a szagom a kielytésemen
Tán ha megtanúlom, perfect a Németet
S Azon irok Drámát, Gertrud Teréz, Neked..
Egy frászt! káromkodni tsak Magyarúl lehet..
Lettem Catholicus. Nem gyónom. Szégyelem.
Hit! Remény! Szeretet! Isten Ti Véletek!
Szépen gagyogjak ot, Tsillag Ejurópa
Setétben indúlok szekéren Szaboltsba.
Utsoló tsillag is, ki alszik most a méts;
Tzimem: Magyar Ország. Utólso Pósta: Béts.
2. kõtés
SÁR-RÉTH
Ha vólnának útak, én is azon járnék
De mindent be fedd és el takar a Sár-Réth.
Búza, korona fa, tengeri; most it meg
Valóságos Magyar Tengerre tekintek.
Mint sûllyedö csolnak, sok gugyori hajlék;
Isten Háta Mögé pökött ez a Tajték.
A köpedelemböl ha páran ki másznak
Fõ foglalatosság a halászat, ivászat.
Nagy Bánata van a tzinege madárnak
Nagyobb az Embernek! ha torkig sárban álhat;
A Keresztellõtöl a Halotti Torig;
Jaj a Sebes Körös de sebesen follyik,
Sijjet felé párja a szõke Berettyó,
Eggyesûlnek.. meg fult fattyu.. víz kopórsó.
Ám de millyen lelkes álat is az Ember
Nem piszeg, nem fityog; gédeleg, nem zsimbel.
Truttzol, zsinatéroz, jól bezsongol, szörböl;
Sár Fészekben kõt ki; moslékot föl szörcsöl.
Tenyészik itt szártsa, gözü, gödény, nadály..
Vándor! ha el tévedtz, ne hogy ide tanály!
Körösöktöl öntött Átok Fölgye fölött
Tetem környûl kesely, vizi bika köröz..
Anyi idegenyt el nyelt már az ingovány,
Hegyes Halomtol Tsap Székig mélyj a motsár.
Az egy pihõben föl lobbano láp alat
El tévett lú lovas romlatlan meg maratt.
Én is el tévettem Nagy Ködbe Viharba;
Leg utólsó legén gédelgek Biharba.
Isten Háta Megett itten vagyok Otthon
Szabolts-Bihar-Bereg az én Bergen-opzom.
Nem lettem Bétsben Hof Deutsch Udvari Iró,
Lettem Sármegyei Tábla s Fõddel Biró.
Egy Tiszt Ujitáson nevem fen vólt Listán
Még se let belöllem Tek Vice Alispán
Mert ot vólt a gyöztes rokonya K. Ferentz,
A Nagy Perzekútor Költtõ Felyedelem
A ki széllyel választ Értéket, silányat
Tsak Az Irodalom, mi az Õ Irálya.
Nyugaton Berzsenyi, Keleten Besnyei
Vég vári vitézek ellen berzenkedik.
Finnya itész, fen Szép Halmok köszt Grand Cánont
Ir le: ki nints Bennt, Nints; ki kivûl Falkámon.
Irom: sulyom módon vet vakaró érted?
Belöllem, töllem kéz Iratot nem kértek.
Ijjen tály szóllásal mijért kelet szolni?
A Magyar Museum? Lek fellyeb A Holmi..
Igy el ûddögélek csendbe a Tornátzon
Nézem a Stiglintzet a kóró akátzon
Reggeli Tiszának a gyönyörüségét
Kérész bogár szûltét, reptét, s szörnyü végét.
Én is igy hallyak, mint Tisza virág, igen
Fel se otsúdva még, víz felett, reptiben.
A pervátára mék, vagy kucikban, a sutban
Fekszem ha meg halok, had hidgyem, aluttam.
Husomért vitzkándoz a sok árva kölyök,
Mint férgek; a döngölt agyagra ki köpök.
Dörmöl a dög, fene, siggat a vesebaj
Bánt a caf görcs és nints nõ tseléd, de sebaj.
Sullong selma Halál, csilapittya éhit;
Kész Testamentomom. Deus providébit.
Befejezés
Kertemben legyen a Nagy Árnyékos alma
Fa alat testemnek hoszszu nyugodalma.
Tzeremonia és rokon, Isten nélkûl
Kaparjon tsak el; ha, ki; el temet végûl.
Fej fa se; elég, ha, mig: alma fa láttzik.
It fekszem lennt. Kelt mint fennt, Puszta Kovátsi.
Záradék
Besenyei György irtta esztet egybe.
Meg hótt Februárba Nyóltzszáztizenegybe.
Utó Irat
Meg áll sirja szélin, halálát songolva,
És végre ott hadgya ebédre gondolva.
Irodalom: Bessenyei György összes mûvei: Idõskori költemények. S. a. r. Penke Olga. Balassi Kiadó, 1999.
Csorba Sándor: Bessenyei György világa. Argumentum Kiadó, 2000.