Versek

NE MOLESZTÁLJON MÁSOKAT ROSSZ ÁLMAIVAL HALLGASSA EZT

Én látok valamit, amit te nem látsz

Nem gyilkos, gyermekgyalázó vadász

se szerelmesen dürrögő

fejetlenül viselkedő

választékosan öltözik

expresszvonattal utazik

és hiteles credit carddal –

találkoztál már a halállal?

Tény, hogy keresztülszáguld a világon

a gyönyörű képeskönyvet befeketíti

azután lap mint lap kitépi

Teremtettét! Hisz kezdetben volt a Szó

Egyaránt megdermed

fiatal és öreg

Egy nő férje után

kiabál

szóra tett következik

Párizs Firenze Róma Bécs

és most a vonatban

meghittség, meghittség

Kezdetben valahogy szeretet is volt

És miután megmérgezték, megfulladt és gúzsba kötötték

– akkorra haja már ezüstszürke –

levegőbe röpíti az üvegkoporsót Hófehérke

A sorstündérek naphosszat

távol maradnak

hogy az általános dübörgésbe beleimádkozzanak

habozva ejtenek ki

egy-egy bölcsődal-igét

Ki eddig még meg nem halt

most annak szól a rajt

most annak szól a rajt

Az elbeszélőket fogják majd eltemetni

Mert minden mese fel akar támadni

REQUIEM EGY ERŐS SUGÁRZÁSÚ, ÉPP AZ IMÉNT MEGHÓDÍTOTT BOLYGÓÉRT

De mi következik majd ha már minden történetet

elmondtunk egymásnak tízezer forró történetet

ha légváraink lexikonját végigbetűztük

és csillagunkat elnyűttük mint a heverőt,

amelyen nagyon közelről megismertük egymást

ha majd némán cigarettázva az ablaknál ülünk

Majdnem tökéletesen csöndes éjszakák ezek

csupán utolsó mondataid visszhangjával

Arról szóltak, hogy mi

mindketten tulajdonképpen olyan nagy vonzerejü

égitestek vagyunk,

hogy saját fényünket se bocsátjuk ki

tehát nem világítunk hanem feketék vagyunk

elperzselt nyelvü elbeszélők

A VILÁG EGYKOR LEGELTERJEDTEBB MADARÁHOZ

Milyen különös feladat lehet

egy faj utolsó sarjának lenni

Hisz valaha más elképzelésed volt

a szükösségről és a tágasságról Merőben különböző

a Cincinnati állatkertjének szenior-lakosztályától

Martha, a világ utolsó vándorgalambja

Micsoda dilemma, hogy oly ízletesek voltatok

Egyetlen csemegenagykereskedés eladott

éhes New York-iaknak

1865-ben tizennyolcezret belőletek

Ha madárkalitkádban

az igazi repülést nélkülözöd

emlékezz több ezer méter széles rajaitokra

vagy az ötvenszer hat kilométeres

költőtelepekre Arra, hogy

elsötétítettétek az eget,

amikor az első európai

kivándorlók Amerikába érkeztek Hogy órákon át

a sötétben állni hagytátok őket álmélkodó töprengések között

Emlékezz a gyilkos módszerek és a vasúti hálózat

előtti időre:

Néhány vadállat

veszélyeztetett akkor benneteket

FORDÍTOTTA SCHIFF JÚLIA

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.