A rendelkezésre álló iráni termékenységi adatok a legutóbbi évekig pontatlanok voltak. Emiatt többen azt a hibás következtetést vonták le, hogy a termékenység az 1967-es családtervezési program eredményeképp kezdett csökkeni az 1970-es években. Ezen források szerint a csökkenés az 1980-as években megtorpant, a termékenység pedig a családtervezési program felfüggesztése, az iszlám családjog bevezetése és az iszlám kormány termékenységi politikája következtében kezdett nőni.
Az iráni termékenység növekedésének effajta értelmezését számos bírálat érte. Valójában nincs bizonyíték az ok-okozati összefüggésre a termékenység csökkenése, illetve növekedése és a családtervezési program bevezetése, illetve felfüggesztése között.
Először is tudnunk kell, hogy a fogamzásgátlókat Iránban a forradalom után sem tiltották be – ellenkezőleg: Khomeini ajatollah 1980-ban fatvában engedélyezte használatukat. Másrészt csekély hatása lehetett a termékenységre a saría (az iszlám jog – a ford.) beemelésének a jogrendszerbe, valamint a születéstámogató intézkedéseknek, hisz az iraki háború, az olajbevételek elmaradása és a gazdasági embargó miatt az állam anyagi lehetőségei az “új” tanok terjesztésére igen korlátozottak voltak.
A korrigált születési anyakönyvezési adatok alapján rekonstruálni tudtuk a termékenység változását. A kutatás alapján egészen másfajta kép rajzolódik ki. A teljes termékenységi mutató az 1966-os 8 gyerekről 1979-ben 6,8-ra csökkent, és 1979 és 1985 között ezen a szinten maradt. Ezután látványos csökkenés következett be: 1986-ban 6,4, 1999-ben pedig már csak 2,5 gyerek jutott egy nőre. Egy általunk 1996-ban végzett felmérés szerint ugyanez a folyamat Siráz városában is megfigyelhető. A termékenységi átmenet tehát egyértelműen a forradalom után, és nem a sah idején kezdődött el.
Az egyik legfontosabb magyarázat az 1980-as évek második felének termékenységi csökkenésére, hogy a megelőző rendszerben figyelmen kívül hagyott vidéki térségeket az Iszlám Köztársaság mind társadalmi, mind gazdasági szempontból hatékonyan fejleszteni kezdte. Az életkörülmények általában véve javultak, a csecsemőhalandóság csökkent, a fiatalabb generációk számára jobban hozzáférhetővé váltak az oktatás és a kommunikáció eszközei, ami országszerte a modern eszmék és normák elterjedéséhez vezetett. Ezen tényezők együttesen járultak hozzá, hogy a lakosság befogadóvá vált a modern reprodukciós magatartással szemben. Mindez az 1989 decemberében elindított második családtervezési program sikerét is megmagyarázza. Nem a program váltotta ki a születések csökkenését, ahogy azt többen állítják, hanem csak felgyorsított egy létező tendenciát azáltal, hogy az eleve motivált nők számára megteremtette a szükséges feltételeket.
A termékenységi átmenet egy hosszabb társadalmi folyamat része. Az iráni társadalom számára a modernitás elfogadása hosszú időt vett igénybe. Bármilyen ellentmondásosnak is tűnhet ez a külső szemlélő számára, az iszlám vezetés alatt pillanatnyilag is zajló mélyreható átalakulás az iráni ifjúság változások iránti igényében gyökerezik, amely végső soron az 1979-es forradalomig nyúlik vissza.