Petrence Sándor – Versek
Tisztelt Két Ezer Újság! Petrence Sándor író kőttő vagyok. Kedves jó komám, Marhótsi Istvány jelezte, hogy, van ez a maguk lapja, ahova Ín most bekűddením saját kűttemínyeimet. A következű tímákrú szoktam írni: 1. a vidíki táj szípsíge, 2. baráccság, szerelem, 3. a nípi furfang ís vannak szomorkásabb verseim is!! Ezek utóbbiakon azomban nem kű nagyon keseregni, mer’ Ín se nagyon szomorkodok ám rajtuk! Írássaimat korában mán megjelentette több jelentűs folyó irat is nálunk itthon Kispocsolyságon, nevezetessen a Túrság meg a másik is. Továbbá! míg a kalendáriumbann is több ízben jelentem meg. Míveimír nem várok jelentűs juttatást, eggyezzünk meg két ódal szalonnyában (de ne ám aszt a bóti szart kűggyík mer’ attú jó nagy haragok szoktak vón gerjedni Bennem!) meg ními jobbfíle tubákban oszt kísz. Amennyibe’ úgy gondújják, hogy, külön lapmellíkletpídányt szentelnek Nekem, hát egye fene, aszt se bánom! Most akkó kűddök maguknak pár verseimet ilyen mikroszofban oszt majd mikor kírnek míg majd szójjanak.
FolytatásTakács Róbert: Színházpolitika, színházi transzferek az 1970-es években
Az 1970-es években újabb lendületet vett a magyar musical fejlesztése, a kulturális irányítás továbbra is olyan műfajként tekintett rá, mint amely a fiatalok körében is népszerű lehet, különösen ha a beatzene nagyobb szerepet kaphat. Ezért a színházi jelentések és tervek figyelmet fordítottak a műfaj jelenlétére, támogatták a színházakat a magyar musicalek műsorra tűzésében. Üdvözölték, ha befutott írók készítettek librettót (mint Déry Tibor, Maróti Lajos, Galambos Lajos 1972-ben20), sőt a minisztérium musicalpályázatot hirdetett, amelyre az 1973/74-es és 1974/75-ös évad programja építhetett is.21 Az évtized magyar musicalje kétségkívül a Déry Tibor regényéből átdolgozott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról volt. E darabról a műsortervben ez állt: „A mű erőteljes tiltakozás az ellen a közkeletű nézet ellen, amely szerint a fogyasztói társadalom, a nyugati világ elembertelenítő tendenciáival szemben a lázadás eredményes formája: a társadalmon kívüli kapcsolatok megteremtése, a kivonulás a törvényekkel és konvenciókkal megszerkesztett szabályos létformától. Déry egyértelműen vallja, hogy a pop zene őrjöngésével, a kábítószerekkel, a látszólagos nagy békével és a szabad szerelemmel fűszerezett lázadás-fegyverletétel, amely ugyancsak nem más, mint a fennálló és uralkodó társadalom manipulációja az értelmes ellenállás lefegyverzésére.”22 A regény párhuzamai, mély jelentéstartalmai, szimbólumrendszere azonban nehezen volt színpadra alkalmazható: „az operáció sikerült, a beteg meghalt” – mondta ki a Népszabadság kritikusa. Bővebben kifejtve: „Az átdolgozás nem tudósít arról, […] milyen társadalomból akarnak kiszállni ezek a zenevágyók, milyen hangok elől akarják betömni a fülüket a rémisztő vagy az andalító dallamokkal, honnan akarják kifúrni magukat a semmibe, áttörvén az erőszak burkát, vagy arra képtelenül visszahullni az erőszak világába.”23 A dallamok viszont megmaradtak, a musicalelőadás mindenekelőtt az LGT zenéjéről szólt.
FolytatásPatrick Eiden-Offe – Az öreg Marx
Hogy Önök igazából hogyan állnak Marxszal, az a Tőkéhez való viszonyukból derül csak ki. A fiatal Marxszal könnyű azonosulni: a közvélekedés szerint harcias, szenvedélyes, humanista, filozofikus, politikus és romantikus. Épp ebből kifolyólag – ahogy azt Alfred Schmidt már 1962-es, A Természet fogalma Karl Marx tanításában című disszertációjában kajánul megállapította – válhatott az evangélikus oktatási intézmények kedvenc szerzőjévé. De mit gondolnak Önök – igen, már a meghatározás is vitatható, és éppen ezért sokatmondó –, szóval mit gondolnak az öreg, a kései, az érett Marxról? És mit gondolnak A tőkéről? Az évfordulók logikáját követve: mielőtt jövőre mindenütt megünnepelnénk Marx 200. születésnapját – a legviccesebb ezen a téren talán a Kínai Népköztársaság Marx szülővárosának, Trier-nek szánt ajándéka: egy 6 méternél is magasabb bronzszobor –, először ünnepeljük meg főműve megjelenésének 150. évfordulóját. Marx életét az 1848-as forradalom előtt csak hőstörténetként lehet elmesélni: kispolgári származás asszimilált zsidó szülői házból; szakítás az apával; a rangján felüli, ám annál romantikusabb szerelem, mely Jenny von Westphalen-hez, „Trier legszebb lányához” fűzte; a lázadó berlini ifjúhegeliánusokkal való kapcsolata; első publicisztikai elköteleződése a kitaszítottak és jogfosztottak iránt a hamarosan be is tiltott Rheinische Zeitung újságírójaként és szerkesztőjeként; az életük végéig tartó férfi barátság kezdete Friedrich Engelsszel; a száműzetés állomásai, állandó üldöztetés közepette: Párizs, Brüsszel, London. 1850-ben aztán – bár még állampolgárság nélkül és koldusszegényen – Marx Londonban telepedik le. Élete középpontjában ettől fogva teljes mértékben a főművén, A tőkén végzett munka áll, melynek első kötete 1867-ben jelenik meg. Az élet a londoni száműzetésben elveszti minden emfatikus felhangját és egyetlen végtelen betegségtörténetté zsugorodik össze. Még az Első Internacionálé melletti időszakos elköteleződése is egyre tisztábban mutatja a pótcselekvés jeleit – pótcselekvés ugyanis az írás, A tőke további köteteinek befejezése helyett. Ami az életrajz szempontjából itt még említésre méltó, az a mű írásának és kiadásának meglehetősen kusza története: egy nagy vállalkozás utolsó hangjai, feladat a filológusok számára.
FolytatásIoana Ieronim – Versek
mellemen rengettem őket, akár egy parasztasszony, jártomban etettem őket, ha sírtak, ezek a szavak tekeredtek rám, amikor szabadságra vágytam, ezek a szavak szöktek szilajon a magasba akár a megfékezett mén, ezek a szavak zengtek a hatalom aranycirádái alatt, ezek a szavak szálltak a szélben hajamba fonva mint a virágok, ezek a szavak sírtak lerombolt falak és életek felett, ezek a szavak vermet ástak, vadásztak és öltek, ezek a szavak másztak ölembe nevetve, félve, sírva, ezek a szavak, hét bő, hét szűk esztendő, ki tartja számon őket, ezek a szavak gyanútlan nyelvvel kóstolták szerelem mérgét, halálét ezek a szavak felkapaszkodnak mint a borostyán,
FolytatásAndré Gide közreadott Naplójának egy magánolvasata
A svéd akadémia a Gide írásairól szóló laudációban azt emelte ki, hogy ezekből “az az igazság iránti szenvedélyes szerelem süt, amely Montaigne és Rousseau óta elengedhetetlen része a francia irodalomnak”. Gide saját érzései és benyomásai esetében is őszintén és szenvedélyesen törekedett az igazság bemutatására, és emiatt mondott sok olyasmit is, amelynek kimondására másnak nem lett volna bátorsága. Törökországból visszatérve például így írt Európáról: “Túlságosan hosszú ideig véltem úgy, hogy nem csupán egyetlen kultúra van, amely jogos igényt formálhat szeretetünkre és kiérdemelheti lelkesedésünket… Most már azonban tudom, hogy a nyugati (majdnem azt mondtam, hogy a francia) civilizáció nem csupán a legcsodálatosabb mind közül; most már hiszem, hogy ez az egyedüli.”
FolytatásFelesleges adalékok Lizaveta Ivanovna ikonográfiájához
A barátság erotikátlanított szerelem. Tehát nem szerelem. Vagy a szerelem lehetséges ígéretét hordozza magában, és így előjáték a szerelemhez, egyfajta erotikátlan előjáték az erotikához, amolyan lelki petting, vagy egy már a beteljesedett szerelem emlékével telített minőség, és így egyfajta utójáték, immár erotikus tétek, bármiféle zavaró erotikus kockázat nélkül. A barátság tetszhalott erotika, amely bármikor feltámadhat és mozgósíthatja a teljes személyiséget. A barátság a lelkek erotikus kötődése a test kiküszöbölése árán. A testetlen erotikus vonzalom jele. A barátság a testet teszi zárójelbe, a szerelem a barátságot. A barátság olyan luxus, amit a párkapcsolat erotikus ökonómiája már nem engedhet meg magának. A barátság csak szublimáltan tartalmazza az erotikus komponenst, ha egyáltalán, hiszen legtöbbször a barátság a lelki rokonszenv felől kerüli meg az erotikát, azaz számot vet ugyan vele, de csak mint akadállyal, amelyet ki kell küszöbölnie. A barátság tabu alá vonja az erotikát, a szerelem viszont felszabadítja az erotikát e tabu alól. A barátság lehet egyfajta illúzió is, kölcsönös hipnotizáltság, amennyiben az önbecsapás kölcsönös, és mindketten elhiszik, hogy az erotikus kísértés lehetőségét a vonzalom kölcsönösségével uralmuk és befolyásuk alatt tudják tartani, elfeledkezve róla, hogy maga a kölcsönös vonzalom az, ami erotikusan meghatározott.
Folytatás