REGGELTÕL ESTIG

a fény hatalmas üveglapja

végigzuhan az izabellán

villan égbolt szélvédõ ablak

résnyire sunyizza pupillám

míg lecsukom még összeseprem

pillámmal a naptörmeléket

madár röpül tekintetemnek

az alkonyat napkörme éget

ZÖLD KÚT

A zöld kúttól az ember (aki én) nem tágit.

A zöld kútnál kérdeznek (téged): már jártál itt?

A zöld kútnál fû zizeg, fû(-)tõ, test, fenn a nap.

A zöld kútnál zajlik az élet s te benne vagy.

A zöld kútról szép lassan leválik a rozsda.

A zöld kútról ne gondolj semmi(t a) gonoszra.

A zöld kútnál sorbanállsz, (sem) kapsz akkor vizet.

A zöld kútnál, kié az utolsó korty, fizet.

Itt éltem, mi (nem) történhet a zöld kútnál?

Meghaltam, most szólok, mielõtt aggódnál.

A zöld kútról nem mondok többet, hisz titok.

Zöld kútba fulladnak zöldkúttisztitók.

NAGYFIÚ A NAGYMOSÁSBAN

ha nagymosás volt engem küldtek a kútra

elbírod hiszen már nagyfiú vagy

vágta kezem a vödör fémfogantyúja

örültem segíthetek anyunak

ballal a fogantyút és egy kis bütyköt

szorítottam jobbal a kart nyomtam húztam

és akkor körülvett valami füst köd

szédültem mi lehet ki lehet a kútban

nem mertem teli tölteni szóltak

csak a csíkig tíz centire a karimától

anyu elém jött a folyosóra

nahát nagyfiú a vödörtõl alig látszol

az úttörõszobánál zöld láda

citromfa megálltam pihenni

szégyelltem feladtam csak õ látta

körülnéztem igen más senki

mikor már bevittem megállás nélkül

a holtponton a citromfánál

hallottam körmöd arcod belekékül

menj tovább mielõtt megállnál

úgy viszem a vödröt nem veszek levegõt

fröccsent a víz a végén már futottam

versenyeztem én értem oda legelõbb

a többiek a kútban fuldokoltak

végül levegõ nélkül két vödröt

egyszerre a helyükre tenni

persze nem bírtam a víz kiömlött

nagyfiú magas a hokedli?

vörösen levegõért kapkodva

nagyfiú a nagymosásban

ködben homályban kútban a konyha

megjöttem anyu nem látja