Versek

Két szikla között

Két szikla között annyi csak,

hogy szemben meglátod magad,

s hegyen-völgyön át oda mégy,

hiába nõ a szakadék.

Két magad között annyi csak,

hogy ez is, az is távolabb,

és akárminek álmodod,

mire odaérsz, nincsen ott.

Két vége között annyi csak,

hogy az kizár, ez nem fogad,

s mert porrá lesznek nélküled,

nyomodat bottal ütheted.

Mintha már pénteken

Mintha már pénteken vasárnap.

Sõt szerdán az lenne. Bizony.

Vagy akármikor. Melyik állat

harapjon meg, ha akarom?

Mintha az ablakban repülnél.

Bent is vagy, kint is vagy. Sehol.

Mindenütt magadban, halálmély

égõ toronyban utazol.

Mintha a szilárd pont pokolban

vetetted volna meg – haha! –

lábadat, s kimozdult, de hol van?

Hova száll a világ, koma?

PISZKOS KÉK

(1)

Szomorú körte.

Nem érdekli az almát,

piros-e, zöld-e.

(2)

Csúzos, öreg fa.

Meg lehet mászni, de jobb

ülni alatta.

(3)

Ablaküvegben

meglátom arcom, pedig

nem is azt nézem.

(4)

Három, egy, kettõ…

Nagyokat döccen, megáll

velem a mentõ.

(5)

Marcona doktor.

Õt küldte volna elém

a gyors utókor?

(6)

Tüzes kis kakas.

Mindenre ugrik, ami

tollas vagy lyukas.

(7)

Hajsza? Szöszölés?

A vak véletlenben is

benne az egész.

(8)

Fent még piszkos kék,

s lent, a vályú tükrében

már ragyog az ég.

(9)

Csábos rügyekkel

szemez velem egy bokor.

Mosolyognom kell.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.