Shakespeare-idézet apró finomításokkal

War. Méltóztatik fenséged is velünk?

Hen. h. Nem, én itt a királynál õrködöm.

HENRIK herczegen kivül a Többiek el

Miért van itt párnáján a korona,
Mely alvó társnak olyan nyugtalan?
Oh fénylõ zaklatás, te, oh arany gond!
A szender ajtait sarkig kitárod
Sok éber éjen! S most azzal aludni!
Nem oly egészséggel s mély-édesen,
Mint ki daróczot vonva önmagára,
Áthorkolá az éjt.

Hen. k. Nem értem azt

A szót, amit most mondottál, Harry.

Hen. h. Mely szót, királyom?

Hen. k. Hát azt, hogy darócz.

Hen. h. Egyfajta pokrócot jelent, uram,

Mit a fáradt parasztok szoktanak

Magukra húzni durmolás elõtt.

Hen. k. Köszönöm, Harry, kérlek, mondd tovább.

Hen. h. Áthorkolá az éjt. Királyi felség!
Ha birtoklódra súlyosulsz, olyan vagy,
Mint dús fegyverzet a forró napon,
Mely véd s hevít.
Hen. k. Sosem hevít, mi véd,

S nem véd a hõ, hiszen belázasít,

És a bõr tõle hólyagos leszen.

Hen. h. Hadd folytatom. Légzése ajtaján
Könnyû pehely van mozdulatlatlanúl.

Hen. k. Nem is tudtam. Mért nem hessented el?

Hen. h. Ha még lehelne, a könnyû pehely

Mozogna tán.

Hen. k. S meg is mozdult, valóban.

Hen. h. Nem mozdult meg. Felséges úr! atyám!
Az álom bár üdít, oly álom ez, mely
Nem egy angol királytól elvevé már
A fejdelem-diszét. Igényed tõlem
A köny s…

Hen. k. Harry, mi az, hogy fejdelem-disz?

Hen. h. Fogalmam sincs, királyom, ámde szép és

Merõben jambikus.

Hen. k. Való igaz.

De mért a szó, ha semmit nem jelent?

Hen. h. Uram, a szó kimondatott, hiszen
Elhagyta ajkamat, s nincs már erõ,

Mi visszavonná.

Hen. k. Jól beszélsz, tovább.

Hen. h. A fejdelem-diszét. Igényed tõlem
A köny s nehéz bánat, mellyel neked
A természet, fiúi hála és kegy
Dúsan fizet most, drága jó atyám;
Igényem tõled e király-korona,
Mely engem illet…

Hen. k. Nem illet! Hazugság!

Hen. h. De illet, felség! Hogy merészeled?

Mi több, honnan tudsz te, ki alszol, arról,

Mit monologizál magába más?

Hen. k. Hiába szónokolsz, mert lám, való,

S így minden érv dacára sem hamis.

Hen. h. Mégsem lehet, hogy így legyen, királyom!

Hen. k. Lehet vagy nem lehet, nem firtatom,

Csak azt mondtam, való.

Hen. h. De lásd, királyom,

Mi lehetetlen, nem történhetik meg,

Evégbõl ez sem.

Hen. k. Mit vitatsz tehát,

Azt, hogy hallottam vagy azt, hogy alszom?

Hen. h. Hogy alszol, felség.

Hen. k. Mondsza csak tovább,

Látom, nem bírsz vitázni rendesen.

Hen. h. Mely engem illet, engem, rangod és
Véred utódját. Nézd, im, itt van az!
Megvédi Isten; s bárha e világ
Egész hatalma egyesülne egy
Órjási karrá, nem csikarja el
Emez öröklött díszt: akként hagyom
Utódaimra, mint te rám hagyád.

FORDÍTOTTA VARRÓ DÁNIEL

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.