Vodkaháború

Annyi mindent mondtak már a lengyelek és az oroszok rokonságáról és e két nép végtelen idegenségérõl, hogy aligha tehetünk már hozzá ehhez bármilyen új gondolatot. Annyi kedves vagy rosszindulatról árulkodó ostobaság hangzott már el mindkét részrõl (bár az utóbbi volt a gyakoribb), hogy csak ámulunk és bámulunk. Mindezt visszavezethetjük két, általánosan elterjedt sztereotip képzetre.

Az oroszok szerint a lengyeleknek hiányzik egy kerekük, forrófejûek, lököttek, szélhámosok, kétszínûek, államfenntartó tevékenységre alkalmatlanok, hálátlanok, teljesen alaptalanul tartják magukat európaiaknak, jezsuiták, katolikusok, beképzeltek, fukarok és tékozlók egyszerre, szoknyavadászok, részegesek. De ugyanakkor – adnak a becsületükre, megnyerõk, romantikusok, hõsök, élnek-halnak a hazájukért, “szláv testvérek”, jó ivócimborák.

A lengyelek szerint az oroszok ázsiai vademberek, tolvajok, nincs bennük becsület és méltóság, lusták, szolgáknak születtek, hazugok, megszállók, analfabéta szakadárok, õsgonoszok, mocskosak, részegesek. De egyúttal – nagylelkû, áldozatkész emberek, jól tûrik a viszontagságokat, jó barátok, habár… – akkor is “szláv testvérek”, jó ivócimborák.

Hangulattól és alkalomtól függõen lehet válogatni a megfelelõ jelzõk között.

De van valami, ami kétségkívül összeköti ezt a két nemzetet. A vodka. Ez a szeszes ital mind a lengyelek, mind az oroszok büszkesége, ugyanakkor ez sodorja õket nemzeti katasztrófába. Vannak más “vodkás” népek is – a skandinávok és részben a németek is, de a vodka csak a muszkák és a lengyelek földjén lett a nemzeti mitológia szegletköve, csak náluk lett akkora jelentõsége, hogy idõnként nagystílû gazdasági-politikai játszmákat folytatnak érte. Bár mindketten kitartanak amellett, hogy övék az elsõség, õk találták föl a vodkát, és csak az övék utánozhatatlan minõségû, a lengyelek és az oroszok is féktelen és végzetes iszákossággal vádolják egymást.

Ami a vodka feltalálását, valamint azt a jogi problémát illeti, hogy ki nevezheti vodkának az italát – 1978-ban, vagyis jóval a szovjet birodalom szétesése elõtt, amikor teljes volt a Szovjetunió hegemóniája a kommunista világban, súlyos konfliktus robbant ki a Lengyel Népköztársaság és a Szovjetunió testvérnépei között, méghozzá külügyminisztériumi szinten. Az ügyet közvetlen ellenõrzése alá vonta az SZKP KB Politikai Irodája. Az történt, hogy a Lengyel Népköztársaság állami szeszipari monopóliumának képviselõi egyszer csak olyan kijelentésre ragadtatták magukat, hogy a vodkát nem máshol, mint Lengyelország területén találták föl, megelõzve az oroszokat. Ebbõl következõen jogszerûen csak a lengyel vodka nevezhetõ vodkának és reklámozható ezen a néven a világpiacon. Hatalmas pénzeket tettek föl erre a lapra, és ez a lépés nemcsak a szovjet állami monopólium, hanem a tömény szeszt gyártó legnagyobb nemzetközi korporációk érdekeibe is ütközött. Ez volt azon ritka esetek egyike, amikor a szovjet vezetés – bár persze minden különösebb hírverés nélkül – a kapitalistákkal együtt lépett fel saját ideológiai szövetségese ellen. Elõször a Szovjet Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetét és a Szovjet Élelmiszeripari Minisztérium Össz-szövetségi Szeszipari Tudományos Kutatóintézetét bízták meg azzal, hogy bizonyítsa az oroszok elsõségét. De egyik tudományos intézet sem tudott megbirkózni a feladattal. Ekkor egy történész, a világ népeinek konyhamûvészetét kutató, e témáról több könyvet író, nagy tekintélynek örvendõ szovjet specialista, Viljam Pohlebkin vette kézbe az ügyet. Komoly történeti és filológiai elemzés, valamint ötletes tudományos spekulációk útján sikerült elég meggyõzõen bizonyítania azt a tényt, hogy az egykori Rusz területén legkésõbb 1478-ban vezették be a vodkamonopóliumot – az elsõ vodkareceptúrák pedig már az elõzõ évszázad végén elkészültek Moszkvában. Vagyis néhány évtizeddel korábban, mint Lengyelországban. Ezenkívül Pohlebkin – sok adatra hivatkozva, sõt még a nagy kémikus, a moszkvai vodka standard receptúráját készítõ Mengyelejev tekintélyét is latba vetve – úgy állította be a dolgot, mintha csak a hagyományos orosz technológiával, helyi vízbõl és gabonából párolt vodka felelne meg ennek a névnek. A szovjet gyártók így kizárólagos jogot kaptak arra, hogy az egész világon használhassák ezt a reklámszlogent: “Only Vodka from Russia is genuine Russian Vodka!” A lengyel vodka pedig egy szintre került a többi “nem teljesen igazi” vodkával, és óvni kellett “különleges sajátosságait”. Testvéreink a szocialista táborból nemcsak az esetleges sokmilliós bevételtõl estek el, hanem súlyos erkölcsi kárt is szenvedtek. Így gyõzték le az oroszok a lengyeleket a történelmi-filológiai csetepatéban.

Bár hivatalosan deklarálták, hogy a szovjet vodka minden fajtát felülmúl, a Szovjetunió italozó, de azért még beszámítható állampolgárai tisztában voltak azzal, hogy ez aljas hazugság. Természetesen minõségi, exportra gyártott, csavaros üvegbe palackozott vodkára vadásztak. De az óvodáskoruk óta beléjük plántált patriotizmusuk ellenére is meg tudták különböztetni a jót a rossztól. Ezért igen keresett hiánycikk volt a Wyborowa vagy a Ÿytnia azokban a régi, lassan feledésbe merülõ idõkben, mert sokkal jobb minõségûek voltak az “erõs hazainál”. Ezért rögtön kimentek az emberek fejébõl a lengyelek lobbanékonyságát kárhoztató mondások, már nem gondolta senki, hogy “mi szabadítottuk fel õket a német iga alól, ezek a hálátlan kígyók meg belemarnak a kezünkbe”, ha meglátott egy szép nagy üveg, jól behûtött Wyborowát – nem is beszélve az akkor még teljesen egzotikus, bölényfûvel ízesített Ÿubrówkáról.

Mostanára – a lengyelek kárára – mindez megváltozott. Az oroszok már valami egészségre ártalmas italt értenek a “lengyel vodkán”. Gyakran hallani ilyesmit: “ezek a szemét, mocsok lengyelek meg akarják mérgezni az oroszokat”. Ez egyértelmûen arról árulkodik, hogy e két nemzetet megint szakadék választja szét. Míg korábban – bármilyen ambivalens is volt az orosz–lengyel viszony – Lengyelország az oroszok számára mindennek ellenére csábító külföld volt, ahol minden (vagy majdnem minden) jobb, mint nálunk, most viszont az oroszok széles tömegei szemében nem “igazi Nyugattá”, hanem olyan területté változott Lengyelország, ahonnan elönt minket a hamisított Absolut és Smirnoff zavaros folyója. Növelve a lengyel szélhámosok meg a velük összeállt helyi banditák és seftesek hasznát. Az oroszok többségét hidegen hagyja Chopin, Mickiewicz és Krasiñski, akárcsak Walêsa vagy a haladó lengyel szociáldemokraták. Az viszont rengeteget rontott az oroszok szemében a Lengyelországról alkotott képen, hogy oda a lengyel vodka becsülete – hála a lengyel szeszipar rövidlátó politikájának. A részeges oroszok akaratlanul is patrióták lettek, és átálltak a hazai termékekre. Maguktól is erre az elhatározásra jutottak volna, nem Jelcin felhívásait követték. Ez alátámasztja azt a materialista tézist, hogy a lét határozza meg a tudatot, legalábbis a szeszfogyasztás terén. Míg annak idején hiába sulykolták, hogy minden, ami szovjet, eleve jobb a külföldinél, most az ember a saját közérzetére hagyatkozva vodkagõzös nacionalizmusba süllyed. Bár egyesek persze kijelenthetik, hogy jobb az Absolut vagy a Smirnoff – “de mit számít, hiszen Lengyelországban készül” –, aztán kinyitnak egy olcsó Brincalovkát vagy – ha jobban megy nekik – egy üveg Smirnoffot vagy Dovganyt.

Egyébként – mint már többször hallottam – Lengyelországban is történt valami különös: a lengyelek egy része átállt a kóser vodkára, ami elég rejtélyes képzõdménynek tûnik, ha figyelembe vesszük, hogy szinte egyáltalán nincsenek zsidók az országban. De ez csak látszólag rejtélyes. Gyanítom, hogy ez egyszerûen az antiszemitizmussal magyarázható. Számos lengyel feltételezi a ravasz, az egészségükre vigyázó zsidókról, hogy “magukat nem mérgezik, csak az idegenek elé löttyintenek valami undokságot, maguknak aligha, olyan nincs”. Ez teljesen természetes, minden xenofóbia jól ismert jegye, az antiszemitizmust is beleértve, amelyre jellemzõ az idegenhez való kettõs viszony. Lenézik, ugyanakkor félnek is tõle, babonás hitük szerint az ellenséges idegen birtokában van valami titkos tudásnak, olyan tulajdonságai vannak, melyek segítségével rettenetes bajt hozhat másokra, miközben õ ép és egészséges marad.

Az oroszok ebben egyetértenek a lengyelekkel. A mi nacionalistáink kitartanak amellett, hogy az oroszok azért adják át magukat az ivásnak, mert a zsidók itatták és itatják õket.

FORDÍTOTTA PÁLFALVI LAJOS

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.