Az ELTE BTK Kari KISZ-Bizottsága, mely 1968-tól kezdõdõen az 1972/73-as tanév végéig nagy (bár változó intenzitású) vitákat folytatott az egyetemi pártvezetéssel, valamint a felsõbb KISZ- szervezetekkel arról, van-e, s ha igen, akkor milyen értelme van az egyetemi KISZ-mozgalomnak vagy -szervezetnek (magyarul: csináljon-e egyáltalán valamit a KISZ, azonkívül, hogy kiszolgálja a felsõbbség adminisztratív igényeit), 1971-ben vette magának azt a bátorságot, hogy elképzeléseit magával a Kongresszussal közölje, s kiprovokálja a legmagasabb fórum állásfoglalását. A különös eset viszonylag nagy port (?) vert fel – a küldöttek kikérték maguknak az impertinenciát, s még a Magyar Ifjúság c. újság is helyt adott a helytelenítésnek. Álljon hát itt archaikus történeti dokumentumként maga a levél és vitája – s hadd szemléltesse, mily súlyos lehetett az olyan helyzet, melyben ily nyelven kellett az egyébként talán nem teljesen értelmetlen kérdéseket is felvetni, s milyen paradox lehetett az az intézményrendszer, mely rendkívül ingerülten viszonyult egy olyan felvetéshez is, mely mai szemmel nézve még csak ellenségesnek sem mondható –, melybõl legfeljebb annyi derül ki, hogy voltak olyan szándékok és törekvések, melyek függetleníteni szerették volna cselekvésigényüket az apparátus szervezetétõl.

(A bölcsészkari KISZ-vezetésnek akkoriban Atkári János titkársága mellett tagja volt többek között Csetneki Gábor, Galicza Péter, Hajdú András, Kepes András, Kúnos László, Margócsy István, Orosz István, Vörös Károly, Windt Zsuzsa.)

A BTK KISZ Kari Bizottság válasza a kongresszusi levélre

A KISZ KB a VIII. Kongresszus elõkészítéseként többek között vitára bocsátotta a kongresszusi levelet, amely tíz kérdés keretében két átfogóbb problémakörre utal: 6 kérdésben a társadalom és az ifjúság kapcsolatának kérdésére, 4 kérdésben pedig az ifjúsági szövetség fejlesztésének feladataira. […]

Véleményünk szerint a KISZ jelenlegi legfontosabb feladata mozgalmi jellegének erõsítése, amely biztosítaná, hogy a KISZ-ben tevékenykedõ fiatalok felismerjék társadalmunk lényegi tendenciáit, és ennek megfelelõen alakítsák gyakorlatukat. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a sokszor formális, kampányszerû akciók nem biztosítottak olyan társadalmi tevékenységet, amelyben a társadalmat alakítva magukat is alakítanák a fiatalok, és ezáltal megvalósítanák a KISZ alapvetõ, legfontosabb politikai feladatát. Ezt csak olyan mozgalmi gyakorlat biztosíthatja, amely minden KISZ-tag számára adott, munkahelyen, tanintézetekben felvetõdõ kérdésekbõl indul ki, amelyek csaknem mindig a társadalom egészében létezõ problémák, tendenciák leképezõdései. A saját legkonkrétabb problémáiknak megoldásában való demokratikus részvétel lehetõsége azonkívül, hogy megteremti az aktivitás igényét, képessé teszi a fiatalokat arra, hogy betekintsék azokat az utakat, amelyek a saját, konkrét, helyi problémáktól az össztársadalmi problémákig vezetnek. Az így felfogott mozgalmi jelleg erõsítése egyben a politikai, kommunista jelleg erõsítése is. A KISZ csak ilyen gyakorlaton keresztül tudja felelõsen ellátni tagjai felkészítését a párt munkájában való részvételre.

Azokban az akciókban, amelyek jelenleg mozgalmi keretben zajlanak, a mozgalmi jelleg gyakran keret csupán, és általában mint szervezési kérdés merül fel. Hiányzik a mozgalom tartalmi értékelésére vonatkozó kérdésfeltevés, viszont a másfajta mozgalmi tartalom igényével fellépõ elképzelések is csak a szervezeti keret szemszögébõl kerülnek elbírálásra. Ennek során kimarad a mozgalom tartalmának mind az általános, mind a konkrét összefüggéseire vonatkozó elemzés. Az ilyen mozgalmi keretek legtöbbször csak esetleges összefüggésben vannak azokkal a célokkal, amelyek megvalósítását szolgálnák. Nemegyszer olyan feladatokra irányulnak, amelyek teljesítése nem ölthet valóban mozgalmi jelleget. Utalni kell itt pl. az építõtábori mozgalomra, amely akkor tudott valóban mozgalommá válni, amikor a sajátos, aktuális társadalmi körülmények következtében célkitûzései mindenki számára közvetlenül átélhetõ társadalmi probléma megoldását tartalmazták: pl. a Hanság lecsapolása, vagy az 1970-es tiszai árvizet követõ újjáépítés. A mozgalomként meghirdetett és sikertelen akciók nem kapcsolódnak azokhoz a problémákhoz, amelyeket a tagság a legkülönbözõbb társadalmi közvetítésekben a magáénak érezhet – ebbõl ered az érdektelen magatartás, az ún. “közömbösség”. […]

A mozgalmat mint a társadalmi problémák megoldásának demokratikus gyakorlatát a karunkon mûködõ Studium Generale mozgalom fejlõdése is tükrözi. Itt, ama törekvés kapcsán, hogy a mozgalom gyakorlatának alakításához mindig a leghatékonyabb formát találjuk meg, a mindennapi problémák vetették fel az elméleti tisztázás szükségességét, amely közvetlenül vezetett el a probléma társadalmi összefüggéseinek vizsgálatához. Ugyanakkor alapot biztosított ahhoz, hogy a gyakorlatot a vele kapcsolatos problémakör új és új aspektusainak és a mozgalom belsõ fejlõdésének megfelelõen irányítsuk. A mozgalomról elmondottak értelmében nyilvánvaló, miért tartjuk fontosnak, hogy az országos méretekben szervezõdõ Studiumok is a mozgalmiság ilyen felfogása alapján mûködjenek.

A mozgalmi jelleg csak akkor válhat meghatározóvá, ha a résztvevõk “mindennapi” gyakorlatán alapul, mivel csupán ez biztosítja a mozgalom tagjainak elemi “érdekeltségét” az alkotó, aktív részvétel iránt. Ez vonatkozik a KISZ egészének mûködésére is, amennyiben felveti azt a problémát, hogy ilyen értelemben jelenleg mozgalom-e a KISZ. Elsõsorban saját tapasztalataink alapján úgy tûnik, hogy lényegében nem az, hanem csak egy szervezeti keret, amelyet mesterségesen kell megtölteni tartalommal. […]

Itt szeretnénk kitérni az alapszervezetek tevékenységére, amelyre vonatkozóan saját gyakorlatunkban keressük annak lehetõségét, hogy ez valóban mozgalmi, politikai tevékenység legyen. […] Ezt a célt szolgálja az általunk funkcionálisnak nevezett alapszervezeti rendszer (a funkcionális mint a “formális”, “adminisztratív” ellentéte értendõ). Ez olyan szervezeti egységet jelent, melynek a tagok által választott és elfogadott olyan funkciója, feladata van, amely az adott szervezeti keretben valósítható meg a legmegfelelõbben. A közösen választott program alapján végzett munka reálisabbá teszi a vezetõség-választást, amely csak a program kiválasztása, elfogadása után történik, így az eddigi, lényegében személyes szimpátián alapuló szempontok helyett egy konkrét munkafeladat irányítására való alkalmasság szempontjainak figyelembe vételét teszi lehetõvé. Ugyanakkor a program kiválasztásakor arra készteti a tagokat, hogy újra és újra felülvizsgálják tevékenységük politikai tartalmát. […]

A hátrányos helyzetû gyerekek segítése és a középiskolai oktatás színvonalának országos szintû emelése szempontjából igen fontos terület a középiskolás kollégiumokban folyó munka. Az országos kollégiumi hálózat fejlesztését – úgy gondoljuk – szerencsés lenne összekapcsolni a tanárképzõ intézményekben kibontakozó országos Studium-mozgalommal. Ez úgy lenne lehetséges, ha megteremtenénk annak feltételeit, hogy a szükséges nevelõgárda alapjában véve az e mozgalomban résztvevõ diákok és vidéki pedagógusok legjobbjaiból kerülnének ki. A kiindulás néhány tanárképzõ intézmény mellé rendelt gimnáziummal egybekötött kollégium lehetne. Ezek a kollégiumok nem a felsõoktatási intézmény székhelyén helyezkednének el. Az egyetem mellé rendelés azt jelenti, hogy ezekben a kollégiumokban és iskolákban töltenék az erre vállalkozó ötödévesek közül a legjobbak a kötelezõ nevelési gyakorlatokat. Ez két-három hónapos bennlakással járna, ami összehasonlíthatatlanul jobb felkészülési lehetõséget nyújtana, mint az ötödéves tanítási gyakorlat jelenlegi formája. Az, hogy a munka nevelési- oktatási és ezen keresztül politikai feladatainak ellátása biztosított legyen, az ide kerülõk személyi kiválasztását feltétlenül az egyetemek és egyes (nem belvárosi) középiskolák párt és KISZ szervezetének hatáskörébe utalja. Ha sikerül megteremteni ezeknek a fiataloknak a vidéki élet anyagi feltételeit, (ez egy-egy megyében négy-öt lakás biztosítása lenne), egy ilyen módon mûködõ kollégiumi hálózat létrehozása mozgalommá tehetné a vidéki tanítás ügyét, nemcsak az egyetemisták, de a már korábban vidékre került, tanárok között is.

Szintén a Studium-mozgalomhoz kapcsolódik a kulturális építõtábor terve, amely részben átmenetet jelentene az általános iskolák és a középiskolás kollégiumok, ill. a gimnáziumi oktatás ,és a felvételire való szakmai felkészülés között. A táborban hetedik és nyolcadikos ált. iskolás és elsõ, második oszt. középiskolás fiúk és lányok, vennének részt, továbbá a foglalkozásokat vezetõ egyetemisták. A napi 4 órás munka után 3 órás foglalkozásokat tervezünk. A tábor megkísérelne olyan közösségi és kulturális élményt nyújtani; amelyben az ilyen irányú igények egyáltalán felébredhetnek. A hatékony munkához szükséges 7-8 egyetem fiataljainak együttmûködése, ami az egyes egyetemek közötti munkakapcsolat javulását is eredményezheti. A tábort 1972 nyarán kísérleti jelleggel szeretnénk megszervezni, s a kapott tapasztalatok alapján elképzelhetõ lenne ennek a folyamatnak országos mozgalommá fejlesztése is. Ilyen értelemben foglalt állást a studiumok országos diákszemináriuma is.

A KISZ lakásépítõ akció befejezõdésével a fiatalok egyetlen fórumhoz, a kerületi tanácsokhoz fordulhatnak igénylési kérelmükkel. 1971 tavasza óta az igények elbírálása négy kategória szerint folyik a következõ fontossági sorrendben: 1. fiatal fizikai munkások; 2. idõs fizikai munkások; 3. idõs értelmiségiek; 4. fiatal értelmiségiek. Ez a besorolás – véleményünk szerint – jelentõsen megnehezíti a fiatal értelmiségiek helyzetét. Maga az a tény, hogy az egyetemi hallgatók 5-6 évvel késõbb kezdenek el dolgozni, esetleg családosan, önmagában is komoly gondot jelent számukra. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy amíg a munkásnak lehetõsége van belépni a gyári lakásépítõ akciókba, amelyet a gyár külön is támogat, az értelmiségiek esetében erre nem mindig nyílik lehetõség. Ezért nem indokolt a fiatal fizikai és értelmiségi dolgozók különválasztása a lakáselosztásnál. Javasoljuk, hogy vonják össze az ifjúság két kategóriáját, és csak ezen belül állapítsák meg a tényleges sorrendet a szociális helyzet, a családi állapot stb. figyelembevételével.

1971. dec. 2.

ELTE BTK KISZ Kari Bizottság

MEGJEGYZÉSEK AZ ELTE BTK KISZ-Bizottságának levelére

1. A BTK KISZ Bizottsága az egyetemi küldöttértekezlet idejére a KISZ KB kongresszusi levelére adandó válaszát nem tudta elkészíteni. A kari KISZ-bizottság hosszú ideig arra készült, hogy a BTK KISZ-szervezetének valamelyik vezetõje meghívást kap az egyetemi szekció ülésére, és véleményüket ott majd szóban ismertetik. A meghívás elmaradása az elõzmények ismeretében jogos volt. Hibás volt abban a BTK KISZ-bizottsága, hogy a kongresszusi levélre adandó válaszát csak a kongresszus elõtti napokra készítette el. Sajnálatosan zavarta a levél fogadtatását, hogy a felsõbb KISZ- szervek körében különbözõ mendemondák terjedtek el a levél negatív tartalmáról és terjesztésének “agresszív” módjairól.

2. A BTK KISZ-szervezetének válaszában többször elõfordul az a hivatkozás, hogy csak a bölcsészkari KISZ-szervezet dolgairól beszélnek, de ennek ellenére a levélnek van egy olyan kicsengése – és ez a BTK KISZ-szervezetében nem új keletû –, hogy nemcsak az egyetemi ifjúságra, hanem az egész magyar ifjúságra általánosítanak. Pl. a mozgalmi akciók bírálatánál nem említik azt a védnökségi mozgalmat, amely a gazdasági építõmunka több ágában maradandót alkotott. Az építõtáborokról szóló bírálatra sajnos nem volt meg a kellõ erkölcsi alap, mert az utóbbi években a BTK kiszesei nem tolongtak az építõtábori jelentkezéseknél.

3. A levél legfontosabb része a KISZ mozgalmi, ill. szervezeti kérdésérõl szól. A KISZ mozgalmi jellegével valóban vannak gondok, mert a hivatali jelleg – egyetemi, iskolai szervezetek esetében – erõsen eluralkodott. A bölcsészkaron a KISZ-szervezet mozgalmi jellegének fokozására nagy gondot fordítanak, és ez dicséri a BTK kiszeseit, ugyanakkor nem fogadható el a szervezeti oldalnak a tagadása, amely jelenleg a bölcsészkari kiszeseknél uralkodó elvvé vált. A funkcionális alapszervi keret elsõsorban azért vitatható, mert a mozgalmi jelleggel együtt a megfelelõ szervezeti egységet nem tudja biztosítani. Az eddigi tapasztalatok alapján néhány önkritikus szót kellett volna errõl mondani.

4. A BTK egész ifjúságát nagyon érdeklik a társadalmi kérdések. A levélben is többször felvetették, hogy a KISZ-nek a magyar társadalom alakításában tevõlegesen részt kell vállalnia. A Studium-mozgalom is jelenleg inkább társadalmi kérdésekkel foglalkozik, tagjait az “elméleti tisztázások” érdeklik; és így kevesebbet tudnak foglalkozni a hátrányos helyzetben lévõ munkás-paraszt gyermekek tanításával. A KISZ KB-nak lehetõséget kellene találni, hogy a tisztességes és a társadalmi kérdések iránt jó szándékkal érdeklõdõ hallgatókat ilyen jellegû feladatokba bekapcsolja.

5. A levélben szereplõ javaslatok már többször szerepeltek a különbözõ fórumokon. Az országos kollégiumi hálózat koncepciója arra épül, hogy a munkás-paraszt gyermekekkel csak a studiumosok foglalkoznak megfelelõen. Igazságtalanság ez azokkal a volt hallgatóinkkal szemben, akik jelenleg a falvakban vagy kisvárosokban tanítanak, nem is szólva az áldozatkész pedagógusok és közmûvelõdési munkások nem csekély számáról. A vidéki tanítási gyakorlat ellentmondást tartalmaz, mert az elmúlt években végzõs hallgatóinknak mindössze 10-15%-a volt hajlandó vidékre menni. Az elmúlt években végzett studiumosok egy része még a fõvárosban is csak a tudományos, ill. kulturális intézmények álláshelyeit vállalta el.

6. Az ELTE BTK KISZ-Bizottsága, de a szélesebb tagság is nagyon igényli a vitákat. A KISZ- szervezetet érintõ kérdésekrõl azonban tanáraikkal, pártvezetõikkel érdemben nem tudnak vitázni, beszélgetni. Az elmúlt két évben csak elvétve volt arra lehetõség, hogy a kerületi, a budapesti vagy a KB munkatársaival a karon kötetlen beszélgetés keretében találkozhassanak. Kívánatos lenne a kongresszus után a különbözõ KISZ-fórumok munkatársai a kollégiumok lakóival, az egyes alapszervek tagjaival folytatnának baráti beszélgetéseket, vitákat.

Bp., 1971. dec. 7.

Rottler Ferenc
MSZMP BTK csúcsvezetõségének titkára

Részlet a MAGYAR IFJÚSÁG 1971. 51. számának a KISZ Kongresszusról szóló beszámolójából (8. l.)

…Heves vitát váltott ki az ELTE Bölcsészkari KISZ-szervezetének a KISZ KB kongresszusi levelére megfogalmazott válasza, amelyet elméletieskedés jellemzett inkább, mintsem a segíteni akarás szándéka. (Ezt jelzi az a tény is, hogy az utolsó napon juttatták el a szekcióhoz, ahelyett, hogy hetekkel korábban elküldték volna a KISZ KB címére.) A levél, amelynek megállapításai zömmel megmaradtak a jelenségek felszíni értékelésénél, kívülrõl bíráló részleteivel a felszólalók azonnali vitába is szálltak. Árpási Zoltán, a gödöllõi Agrártudományi Egyetem KISZ-titkára ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a bölcsészek elvi tévedéseit képtelenség pár perc alatt helyreigazítani, ezért szívesen látják õket egy gödöllõi vitaesten. Taps jutalmazta a válaszért. A szekcióülés résztvevõi egyetértettek azzal, hogy a viták, a beszélgetések nem fejezõdhetnek be a kongresszusi zárszó után sem, folytatni kell a véleménycserét a következõ hónapokban és években is. (…)

Részletek a VIII. Kongresszus egyetemi és fõiskolai szekcióülésén elhangzott felszólalásokból

Nagy Sándor (Marx Károly Közgazd. Tud. Egyetem agit. prop. titkár) felszólalásából:

…Úgy vélem, alapvetõen helyes az, ami az ELTE KISZ-Bizottság állásfoglalásaként itt elhangzott. Talán még annyit kellene és lenne szükséges ehhez hozzátenni, hogy valóban felkészülten, igényesen fel kellene venni a lapot – ha szabad így mondanom –, és kicsit a saját eszközeinkkel is, ahogy ezek a felvetések történnek itt, az elméletieskedõ és homályosan fogalmazó és így tovább módszerekkel, egy kicsit vitatkozni ezekkel az emberekkel éppen azért – és ezt nagyon aláhúznám –, mert egy sor dologban reális meglátásokat tartalmaz, másrészt, ami sokkal veszélyesebb, és ez nem is ott van, ahol pozitív kritikáról van szó, viszont ez a része, sajnos, kevés, hanem ott, ahol a felszíni jelenségek szintjén úgy tûnik, hogy igazat állítanak ezek a megfogalmazások, úgy tûnik, hogy igazuk van a felszíni jelenségek szintjén, de ennek gyökerét megkeresni nyilvánvalóan nem lehet tíz-tizenöt perc vagy egy fél óra alatt, viszont politikai feladat, hogy ezzel igényesen számolva válaszoljunk az ilyen levelekre.

Arany Piroska (Bp. Műszaki Egyetem) felszólalásából:

…Az elsõ és legfájóbb kérdés a kommunista jelleg, a politikai jelleg és ezzel párhuzamosan a KISZ politikai jellege. E kettõt a levél szembeállította egymással. Ez egészen egyszerûen egy súlyos elvi tévedés, véleményem szerint. A levél próbálja azt fejtegetni, próbál elgondolkodni azon, hogy a KISZ betölti-e hivatását, szerepét. Én röviden csak annyit mondanék, mert ezt nem kell ilyen fórumon – úgy érzem – tovább magyarázni, hogy igenis betölti a hivatását, szemben a levél kétkedõ megállapításaival. Csak egy mondatot idéznék a levél 3. oldaláról: “A mozgalmi jelleg csak akkor válhat meghatározóvá, ha a résztvevõk mindennapi gyakorlatán alapul…”. Eddig a mondat elsõ része. Nem is olvasnám tovább, bár nyilván elolvastam, hiszen ezért tudtam elgondolkodni rajta, mert ami ezután következik, az nem kapcsolódik ehhez, és sajnos elvileg megint nem igaz. Ha csak arra gondolunk, amiket így hirtelen fel tudok sorolni, egy gondolkodási sorral: gondolok az építõtáborainkra, gondolok a kollégiumi önkormányzatunkra, gondolok a kollégiumi stúdió, a rádió, a sajtó által kifejtett mindennapi politikai tevékenységre, a tevékenységünkre, tehát arra, amit gyakorlatilag teszünk, s amibõl néhányat próbáltam felsorolni. Igenis, a mindennapok gyakorlatában bizonyítja azt, hogy ezeken keresztül próbáljunk és kell politizálni. A lényeg tehát az lenne ezek alapján, hogy próbáljunk ezeken keresztül politizálni, ezek a tevékenységeink ne csak önmagukért legyenek, hanem mindegyikkel, szinte minden nap politizáljunk, s ahogy próbáljuk meg is tenni, hogy politizáljunk, próbáljuk ezekkel a tevékenységeinkkel minden egyes mozzanatukban a kommunistává nevelést elõsegíteni. Még egy rövid gondolatot említenék: a levélben a szervezeti formákról szóló fejtegetésekben az tûnik ki, hogy a formák – úgymond – az elsõdlegesek, s ezeket a formákat kell a formáknak megfelelõ tartalommal, tehát hangsúlyozom, a formáknak megfelelõ tartalommal kitölteni, a levél szerint. Nem folytatom, hiszen úgy gondolom, hogy a tartalom és forma közötti kapcsolat mindannyiótok elõtt eléggé ismert, ezért alapvetõen nem értek egyet ezzel a megfogalmazással. (…)

Árpási Zoltán (Gödöllõi Agrártud. Egyet.) felszólalásából:

…Egyszerûen fölháborít az a hozzáállás, amely ennek a levélnek az elkészítését bizonyítja. A levél alapján bátorkodom azt a következtetést levonni, hogy a kar küldöttértekezlete nem volt alapos, nem elemezte olyan mélységben azokat a kérdéseket, azokat a problémákat, amelyeket ezek szerint a levélben elõhoznak. Jól tudjuk, hogy az elmúlt idõszakban mind a párt, mind a KISZ KB vezetõi egészen az elsõ titkárokig lemenõen számtalanszor jártak az ELTE-n, köztük a BTK fiataljai között is. Szinte egyetlenegy egyetem sem volt ilyen kiváltságos helyzetben, hogy közéletünk kiváló személyiségeivel, KISZ KB-, párt KB-vezetõkkel találkozhasson, ott ezeket a kérdéseket megbeszélhesse. Mindezek után, s ezért mondtam el ezeket a dolgokat, rendkívül furcsán és kellemetlenül hatott ennek az egész kérdésnek a tárgyalása. Abból indul ki az anyag, hogy az a jó KISZ-vezetõ, aki mindig, mindenhol és mindenkivel vitatkozik, függetlenül attól, hogy van-e alapja ennek a vitának. […] Azt tanácsolom a kar KISZ-bizottságának, s valamennyiünknek, az itt jelenlévõ KISZ-vezetõknek, hogy az esztelen és lényeg nélküli viták helyett – mert gyakran ilyen vitákba is keveredünk –, jó lenne hozzáfogni ezeknek a határozatoknak a megvalósításához, szépen, csöndesen leülni, s legalább már ezeket a határozatokat hajtsuk végre, amelyeket meghoztunk, amelyek megvannak, amelyeknek a végrehajtásáról a beszámoltatást még önmagunk irányába is bizony elfelejtjük megtenni: hajtsuk szépen, csöndesen végre, s különös tekintettel hajtsák végre a BTK vonatkozásában is, talán akkor ezek a kérdések nem merülnek így fel. A KISZ akkor jó mozgalom, és akkor dolgozik jól, ha jól dolgozunk mi, akik az egyetem vezetésében ülünk. Errõl azt mondanám, hogy itt nem érvényes a korhatár…

Forrás: Kari Híradó. A Bölcsészettudományi Kar KISZ-Bizottságának közéleti fóruma. 1971/72. 5. szám. Fel. szerk.: Kúnos László. Fel. kiadó: Hajdú András. Szerkesztõbizottság: Kepes András, Reményi József, Tasnády Attila.