Feliratok Friedrich Seidenstücker archeológiájához

I. A teherhordó

Ne tudd a helyet faggasd a nedves
aszfaltot gyűjts adatokat de ne
mint az ókoriak vizsgáld a teher
szállítást add hozzá a mulasztásokat.

A fák csúcsai saját nyelvükön beszélnek
ekként olvasom az idők jeleit: az ismerős
kövezet megtámasztja lábát durva
cipőjében görnyedten igyekszik célja felé
kel át az utcán figyeli átellenben

a villódzást a veszély pillanatát hátára
tett kézzel behúzott nyakkal gerincét
nyomja a súlyos teher a test az erő
mindennapos kínja megérleli a ravatalra.

Éhbérét a teremtés nyolcadik napjának
könyvelője vigasztalan számadások fölé
hajolva felrója lomha lelkiismeretemnek –
de őt: a teherhordót nem ismerem.
Hordozza az utcán a ballasztot is.

II. A szemétfuvarozók

Először mint a kézrátétel a bádoghasáb
belsejében semmi különös. A szemét
szállítás már ’928-ban jól működött
a szemeteseknek nincs becsületük

senki se nyújt nekik kezet amíg teszik
a dolguk a terhet a nyíláshoz emelik
hogy a szemét szeméthez zúduljon.

A házak haszontalannak tűnő hulladékát
megvetőn együvé gyűjtik nekik is teher
míg ki nem borítják. Romlandó keveredik
kiselejtezett emlékekkel és még évek és

évszázadok telnek-múlnak mígnem a teher
szűnőben agyonnyom minket. De erről
a szemétfuvarozók egy szót sem ejtenek.

III. A szenesek

A kocsin egyikük a kosaraknál a
többiek cipelik a kokszot: a platóról
izzadt hátukra dől a súly kormos
por táncol izmaikon és a tárnák
mélyén ahol elhal a visszhang.

Kezük lazán ökölbe szorítják értik
a módját válluk terhe ki tudja
hány ezret betemetett a bányákban.
Már most pedig hol van még

a vége mennek szét kosaraik a
tehertől és derekukon maradandók
a kérgesedések: majd sokkal később
hull az égből a tűz.

IV. Az útkövezők

Gránit legyen: a járdaszegély magasságát
a hivatal szabja meg itt normákban
gondolkodnak már hogy keletkezne így
törmelék. Fokról fokra odébb magasba
emelkedő házak az útburkolat lepecsétel
mi sem nőhet alatta távolabb a tájban
fák. Például kövezett szabad lépcsők
a hatalom lépcsőfokai parkokba vezető
félreeső homokos utak rögös mezsgyék
széles macskaköves utak visznek a gyárakhoz.
Kemény sima kövekre üt a stokkoló kalapács
két marokra fogják a kalapácsnyelet izom
erővel lesújtanak széthasítják a gránitot
szegélykövek közt folyik az utca szennye.
Lépni se nemhogy menetelni az útkövező
vakmerőn irdatlan botlatókövekre¹ gondol.

V. A mészáros

Élne a vágómarha is kötőféken
ballag nem hallja mikor a bunkó
lesújt. A borjak kedvesek húsuk
keresett ünnepnap áldozatkészek
hétköznap csakúgy senki se oktatja
őket effajta különbségre.
Ha könnyű fuvallat hozza a szagot
máris lohad a kedvünk emeli a
mészáros a kalapácsot lendül a
karja kábító ütésre talál újra lendül le
ereszti. Elhagyja a színteret visszavonul
a karosszékbe szemlélődhet nyugodtan
ráérősen – lebunkóz vígan van
hasonszőrűek között.

FORDÍTOTTA TASSONYI HELGA

Fotolicht oder das Werk der Hände Inschriften zur Archäologie Friedrich Seidenstückers.Edition Postskriptum zu Klampen Verlag, 1998. Friedrich Seidenstücker fotói e számunkban láthatók.

Részletesebb adatok: „Um den Stein lesen zu können, muss man sich vor dem Opfer verbeugen.” „Ahhoz, hogy valaki elolvashassa a kő feliratát, meg kell hajolnia az áldozat előtt” – mondja Demnig, aki az első botlatóköveket 1997-ben Berlin Kreuzberg nevű városrészében helyezte el. Azóta Hollandiában, Olaszországban, Ausztriában és Lengyelországban is vannak botlatókövek. Magyarországon 2007-ben az első botlatókő-akciók során mintegy 50-et helyeztek el Budapesten, Szegeden, Makón és más városokban. Németországban van a legtöbb, kb. 15 000. A botlatókövek száma Európa-szerte szinte naponta növekszik, Budapesten előreláthatólag 2009. június 27-én lesz botlatókő-elhelyezés.