Takács Ferencnek
Így, meg így tett ostorával (A. J.)
He turns them over with the end of his whip (S. B.)

Mindig rajtam csattan az ostor, csattant fel barátom
Hangjában szokatlan, számomra mulatságos méltatlankodással
Hazafelé tartva egy április eleji éjszaka, ha jól emlékszem,

Szakadó esőben, bár az is lehet, hogy száraz idő volt,
Csak az elfogyasztott alkohol hatására, vagy kijelentésének
Váratlansága miatt emlékszem a szélvédőn megáradt csermelyként

Látomásszerűen alázubogó vízre, de hogy miért éppen erre,
Az nemcsak önelemző képességemet haladja meg,
Hanem mondanivalóm határain is messze kívül esik.

Lakásavatón vettünk részt szűkebb munkahelyi társaságban,
Vendéglátónk, akinek tüneményes alakját a bibliai Jóbéhoz fogható
Felfoghatatlan magánéleti veszteségek sem törték meg,

És vonásait a hátráltató külső tényezők ellenére is
Bensőségessé formált pályájáról már visszavonulóban
Sem torzította görcsössé az elszenvedett méltánytalanság,

Hanem az erkölcsi tartás és emberi lelkierő megfejthetetlen
Példájaként, de most látom csak, hogy iménti félmondatom
Akaratlanul is mintegy szembeállítja erkölcs és ember fogalmát,

A megértés másokra átsugárzó és ezáltal, a jelek szerint,
Öngyógyító fénye simította ki, bőséges vacsorával szolgált,
Amely előtt és amelynek végeztével a kutatási területünkkel
Közvetlenebb viszonyban álló whiskey-féleséget kortyolgattunk.
Talán ennek a hatására is főleg szakmai dolgokról esett szó
Az asztal körül. És mivel a mi sajátos éghajlatunk alatt

Még egy más nyelvű irodalom oktatásának teljességgel
Életidegen területe is óhatatlanul politikai kérdésekhez vezet,
Azok pedig, napnál világosabban bizonyítva, hogy tevékenységünk

Lényege a tapasztalati világtól mérhetetlen távolságra húzódik,
Mint erkölcsi problémák jelennek meg, társalgásunkat
Viszonylag hamar megmagyarázhatatlan indulatok fűtötték át.

Senki nem kendőzte el véleményét, amihez egyébként
Nem volt szükség italra. Ez nálunk még csak nem is a tökéletes
Bizalom kifejeződése, egyszerűen, hadd mondjam így

Az udvariasság kedvéért, ezen a sajátos éghajlaton
Ennek van nagyobb hagyománya. Ezt a hagyományt persze
Csak erős megszorításokkal merném kultúrának nevezni.

Előbb-utóbb tehát éles megjegyzések hangzottak el,
És ha a jelenlévők nem ismerték volna egymást
Hosszú évtizedek óta, aki véletlenül közénk csöppen,

És volt ilyen résztvevő is, akár azt is gondolhatta volna,
Hogy a vita már-már nyílt személyeskedésbe torkollt.
Mi azonban tudtuk, hogy alig különbözik szokásos

Elvi eszmecseréinktől. Éppen arról folyt szó, hogy amennyiben,
Miként előfordult már ilyesmi a történelem során,
Hogy egy számunkra közeli példát mondjak, rögtön

Háromszáz éve az Erzsébet- és Jakab-kori Angliában,
Az uralkodó akarat törvénybe iktatná, hogy hivatalosan
Hitet kell tenni ilyen-olyan tézisei mellett, vajon ki kockáztatná

Állását, amely könnyen célponttá válhat, hisz legfőbb törekvésünk,
És fizetésünket is azért kapjuk, hogy az ifjúság ítélőerejét
Alakítsuk, a hűségeskü megtagadásával. Tisztáznom illik,

De saját, elhanyagolható szerepemet illetően itt azonnal vissza is
Vonulnék, hogy én hoztam szóba a dolgot, vagy inkább több,
Egymással ellentétes nézetrendszer kedvelt metaforája szerint

Én dobtam fel a labdát, amit barátom, aki sosem késlekedik,
Hogy veszélyesen élesre csiszolt logikájával és retorikájával
Hüledező hallgatósága előtt kellően, rendben van, olykor

A kelleténél is jobban megválasztott hangerővel, továbbá
Minden lehetséges érvre kiterjedő részletességgel, és ami talán
A legfontosabb, az ugyancsak lehetséges ellenvetéseket

A retorikai, de sosem a logikai szabályokat áthágni kész
Indulattal elsöpörve levonja provokatív következtetéseit,
Röptében le is csapott. Könnyedén megcélzott tárgyát,

Amely az ellenállásmentes behódolás volt, folyamatosan
Tűz alatt tartva sorozatlövésekkel lyuggatta szét, majd érezhető
Diadallal semmisítette meg. Amikor idáig jutott, a lakásavató

Egy másik résztvevője, a naivitásig tiszta gondolkodású
Kritikatörténész, jelentőségteljes lassúsággal fölemelte
Végig komoran leszegett fejét, mely kiszámított tervszerűséggel

És roppant önfegyelemmel alig-elviselhető adagokban
Magára rótt megszorító intézkedésekkel kiművelt agyvelőt rejt,
És halk határozottsággal figyelmeztette barátomat

Elhamarkodott ítéleteinek veszélyeire. Hiszen a körülmények
Ismeretének hiányában, mint mondta, súlyos igazságtalanságot
Követhetünk el, és bár nem mondta, én szinte odahallottam,

Felebarátaink ellen. Csakhogy nem állt meg itt, az ítéletet
Gyors csavarral visszafordította magára az ítélkezőre,
És kíméletlenül szemére lobbantotta, hogy könnyen,

Amit úgy kellett érteni, hogy felelőtlenül beszél az,
Aki pályafutása végéhez közeledve már megengedheti magának
Ezt a fölényeskedő bátorságot, amelyet azonban olyanokon

Kér számon, akiknek helyzetét nemcsak nem ismeri, de ha ismerné,
Sem tudná átérezni kötöttségeik szorítását. Legalábbis ilyesféle
Mederben folyt a beszélgetés. Barátomon természetesen

Nyoma sem látszott annak, hogy a hallottak hatására
A legcsekélyebb mértékben megrendült volna, sőt, nem maradt
Adós a viszontválasszal. A többiek azonban, a súlyos szavú

Tudós angyali tisztaságú felesége, vagy munkahelyi vezetőnk,
Aki nőelméleti prózakutatásait rábeszélésünkre átmenetileg
Adminisztratív feladatokra cserélte, amelyeket lelkiismereti eredetű,

Mindannyiunk által aggodalommal figyelt, de öngyógyítás útján
Ellenőrzése alatt tartott gyomorpanaszoktól kísérve is hibátlanul,
Sőt, őszülő hajának irizáló glóriájába vont éteriséggel, ugyanakkor

Földönjáró gyakorlatiassággal teljesít, vagy szótlan férje,
Vagy akár a társaság félig kívülálló házaspár-tagjai,
De még háziasszonyunk is, alig, vagy ha emlékezetem nem csal,

Egyáltalán nem szóltak hozzá ehhez az elevenbe vágó kérdéshez,
Vagy ha mégis, nem a vitatkozó felek szikrázó, illetve fojtott
Szenvedélyességével. Én sem tudtam volna mit hozzáfűzni

Saját felvetésemhez. Éjféltájban a társaság tagjai fölszedelőzködtek,
És rövid búcsúvétel után, még egyszer megdicsérve a lakás
Remek fekvését és kifogástalan ízléssel kialakított berendezését,

Ki-ki hazaindult. Mivel igen közel esik a lakásunk, barátomék
Kocsijában utaztam, amelyet felesége vezetett, kinek önfeláldozó
Mutatványát, tudniillik hosszú estéket képes egyetlen korty szesz

Elfogyasztása nélkül végigülni, hogy hajnaltájt önmagát nem kímélve
Töltekező férjét hazaszállítsa, legendák övezik. A hátsó ülésről
Sajnos nem láthattam barátom arckifejezését, amikor a méltatlankodó

Mondat felcsattant. Pedig kíváncsi lettem volna rá, mert hangsúlya
Arra emlékeztetett, mint amikor igazsága teljes tudatában
Egy tizenkét éves gyerek kéri számon a világtól a rajta esett

Felháborító sérelmeket. Nem hiszem azonban, hogy hasonlított volna
A nappalija falára külön megvilágítással kiakasztott
Hatalmas olajfestményen ábrázolt bármelyik énjére.

A hármas exponálású trükkfelvétel alapján készült képen,
Amelyen barátom, akinek amúgy nincs testvére,
Mintha eleven hármas iker volna, egyszerre látható cigarettázva,

Hasát fogva a nevetéstől és ellenzős sapkával a fején fenyegető
Grimaszt vágva. Kőnig mester negyediknek közéjük festette
Tekintélyessé felnőtt alakját is, aki láthatólag nem vesz tudomást

A pimasz kölykök provokációiról, hanem mint egy öregedő király,
Derűsen elnéz fölöttük a messzeségbe, ahol vélhetően
A létezés problémamentesen tiszta formái képződnek meg előtte.

Az ostor csípős csattanásait azonban olyan kisfiú hangja
Panaszolta fel, aki nem fért a képre, legfeljebb egy olyan festményen
Lehetne látható, amelyen tiszteletlensége jutalmául

Már kiosztottak neki néhány nyaklevest, azt ugyanis
Nem szeretném hinni, hogy valaha is ostorral próbálták volna
Jólneveltségre tanítani. Mindezt azonban nem az autó hátsó ülésén

Gondoltam végig, nemcsak, mert nem jutott eszembe,
Hanem mert abban az állapotomban eszembe sem juthatott volna.
Az azonban egyenesen kijózanítólag hatott rám, hogy hirtelen

Kifakadása után barátom szokása szerint elhallgatott,
Személyes érzelmeit ennél jobban nem kívánta feltárni, bár annyit
Még megjegyzett, és ekkor mint valami mélyről induló szólamot,

Az igazságtalanul megbüntetett nagyobb testvér ősi
És orvosolhatatlan sérelmét, a paradicsomi kiűzetés által
Örök magányra kárhoztatott lázadó bátor indulatát hallottam ki

Dacos hangjából, amelyet, elképzelhető, hogy a bennem javában dolgozó
Hidroxilcsoportok hatására ekkor már az indokoltnál érzelmesebbre
Színeztem át, hogy ugyan én kezdtem, de én bezzeg megúsztam a fenyítést,

Melyet nálunk komolyabb társunk erkölcsi szigora szabott ki rá,
Pedig ő nem tett mást, csak levonta a felvetésemből adódó,
Nem tagadja, kényelmetlen következtetéseket.

Én következtetések levonásával továbbra sem szolgálhatok,
De hadd szabadjon megjegyeznem nekem is valamit. Hogy feloldjam
A cím után mottóként szereplő idézeteket, azon a tavaszi lakásavatón

Talán valóban olyan csípősen csattant az ostor vége barátom hátán,
Mintha személyes hőse, a megregulázhatatlan betyár suhogtatta volna.
Ő azonban ugyanannak az ostornak a másik végével,

Mint ugyancsak személyes hősének, a besorolhatatlan ír szerzőnek
Egyik drámai szereplője, megforgatta a földre dobált, lerágott
Csirkecsontokat, hogy megnézze, maradt-e még rajtuk valami.