VV Ági a forró zuhany alatt addig dörzsölte körömkefével a combját és az ölét, míg a hófehér hús kivörösödött, néhol, tűhegynyi pontokon a vér is kiserkent belőle. Nagyot sóhajtott, és közben szégyenlősen fordított hátat a zuhanykabin tetejéről figyelő vízálló kamerának. Újra dörömböltek a fürdőszoba ajtaján, Ági elzárta a csapot, kilépett a bepárásodott üvegkabinból, a tükör elé állt, hogy egy pillantást vethessen a testére. Feró kinyitotta az ajtót, Ági mögé lépett, és úgy, hogy a fiatal nő a tükörből kénytelen legyen végignézni, lassú mozdulatokkal meztelenre vetkőzött.
Ági lesütötte a szemeit, gyorsan maga köré tekerte törölközőjét. Ekkor a villa falain belül minden helyiségben jól hallhatóan, mintha égből jövő szózat dörögne felettük, a láthatatlan hangszórókból megszólalt a már jól ismert utasító hang:
– Ági, azonnal vedd fel a mikroportod!
– A Nagy Testvér mindent lát – mondta Feró a lány füléhez hajolva. – És mindent hallani is akar.
Ági leakasztotta a fogasról a mikroportját, és kimenekült a fürdőszobából a nagy közös hálószobába, amiben már csak négyen aludtak.

Száztizenkét napja éltek a villában, és alig két hét választotta el őket attól, hogy egyikük élete gyökeresen megváltozzon. VV Ági, VV Feró, VV Abigél és VV Beni egyhangú tunyaságban élték napjaikat. A Nagy Testvér már nem talált ki számukra új feladatokat, nem kellett megtanulniuk táncolni, nem kellett iskolapadba ülniük vagy énekes produkciókat betanulniuk. Csak várakozniuk kellett, és elképzelni, hogy egyikük néhány hét múlva utolsóként lép majd ki az udvari ajtón keresztül a másik való világba, amiről több, mint száz napja nem tudtak semmit. A fináléból győztesen kikerülő játékos pontosan 36 millió forinttal lesz gazdagabb, mínusz a játékadó, amit a villalét megkezdése előtt hosszú szerződésben rögzítettek számos egyéb kikötés és szabály mellett. Tilos volt például túl halkan beszélni, a hangjukat rögzítő mikroportot a zuhanyzás idejét leszámítva nem hordani. Tilos volt a villatársakat fizikailag bántalmazni. Mindennap kötelezően részt kellett venni egy hosszadalmas beszélgetésen az úgynevezett riportszobában, ahol a játékosok aktuális pszichikai állapotáról készítettek szakemberek napi jegyzeteket a kellemetlen balesetek megelőzése érdekében.
A tágas hálószobában Abigél lovagló ülésben pózolt az egyik ágyon keresztben fekvő Benin. Ági szégyenlősen tartotta magán a törölközőt, és úgy próbált felöltözni, hogy a kamerák a lehető legkevesebbet lássanak a testéből. Abigél leugrott Beniről, letépte a törölközőt Ágiról, és mintha csak egy gyermeki tréfa lenne, föl-le szaladgált vele a szobában. Megállt az ágyon szégyenlősen összegömbölyödő Ági előtt, és rádobta a törölközőt.
– Ne legyél már ennyire prűd, Ágica – a lány véraláfutásos combjait látva felháborodottan kiabálni kezdett. – Te normális vagy? Mi van veled, baszki? Azt hiszed, ha napi tízszer véresre dörzsölöd magad, akkor kimosod a nézők fejéből, ami történt? – belenézett a szoba egyik sarkába fúrt kamerába, megigazította természetellenesen kerek és kemény melleit a melltartójában, aztán csókot dobott a sarok felé. – Legalább volt egy kis műsor.

A Való Világ történetében a magyarországi produkciónak sikerült eddig egyedüliként műsorra vinnie az emlegetett jelenetet. VV Ági szüzességének elvesztése a tévécsatornák számára legfontosabb korcsoportban történelmien magas nézőarányt tudott produkálni. A műsorkészítők a lány jelentkezési lapjára támaszkodva a játék addigi statisztikái alapján a legkevésbé sikeres karaktert szánták neki: VV Ági visszafogott, vallásos fiatal lány, aki egy Békés megyei kis faluból érkezett, nem fogyaszt alkoholt, és minden vágya szűzen férjhez menni. Az első kiesők közé várták a lányt, legkevésbé sem számítottak rá, még a produkció csapatához tartozó viselkedéskutató csoport sem, hogy Feró képes lesz feloldani a gátlásait.
Feró Ágival ellentétben az egyik legsikeresebbnek számító karakterként jutott a műsorba. A fináléba ugyanis mindig került be egy nőcsábász, sőt, leggyakrabban ő nyerte meg az egész játékot. Könnyű volt karaktert építeni neki, elég volt meglebegtetni a bemutatkozó kisfilmjében, hogy a nők akármire képesek, ha egyszer Feró bűvkörébe kerülnek. A bulvármédia egy héttel a bekerülése után előszedte, és címlapokon hozta a naiv Eszter történetét. D. Eszter nem tudta feldolgozni a szakítást, és az akkor még csak T. Ferencként ismert VV Feró kicsapongó viselkedését, s a helybeliek legnagyobb megdöbbenésére a csendes, visszahúzódó lány egy bicskával felszabdalta az ereit. Helytelen irányban, úgy, ahogy a filmekben szokás. Időben odaértek a mentők, pedig igen mélyre kellett hatolniuk a kukoricásba, hogy megtalálják a meztelenre vetkőzött, már-már túlvilágian fehér testet. Az egyik lapnak sikerült szóra bírnia VV Feró édesanyját is, aki további részletekkel örvendeztette meg az olvasóközönséget. Felháborodottan számolt be arról, hogy a bolond lány azóta is kísérti a fiát, akinek egyetlen bűne, hogy fiatal, és egy lánynak se ígér semmit. Az édesanya szerint Eszter azóta is kinn kóvályog éjszakánként a mezőkön a falu határában, s hátborzongató szelfiket küldözget a fiának. Mindegyiken úgy néz ki, mintha meghalt volna, csukott szemmel, kitekert pózokban fekszik a földön.

Feró meztelenül sétált be a hálószobába, megállt a kamerák látókörének metszéspontjában, és a fürdőből magával hozott barnító krémmel lassan kenni kezdte a testét.
– Abi! – szólt oda a Beni karjaiban fekvő lánynak. – Gyere már ide, be kéne kenni a hátamat. Nem akarok foltos maradni.
Abigél engedelmesen odament, és nagy körültekintéssel kenni kezdte a fiatal férfi izmos hátát. Beni azonnal melléjük lépett, durván kicsavarta a lány kezéből a barnító krém tubusát, és a csuklóinál szorítva, vicsorogva szűrte fogai közt a szavakat.
– Ne játszadozz velem, Abigél – határozott mozdulattal maga után húzta a lányt a nappaliba, és csak félvállról szólt vissza Ferónak. – Vegyél már fel egy gatyát, geci!
Ági kihasználva a villatársai közt támadt feszültséget, a nappali közepén veszekedő szerelmespár mögött eltűnt a fürdőszoba ajtajában. Feró a barna testén szinte világító fehér alsónadrágot viselve lépett a nappaliba, és Abigél védelmében szópárbajba kezdett Benivel. Arra nagyon vigyáztak, hogy véletlenül se érjenek egymás testéhez, akármennyire hevesen is gesztikulálnak. Abigél a konyhapult melletti bárszékre ülve az amúgy is kifogástalanul egyenes haját kezdte vasalni, onnan vetett közbe időnként egy-egy félmondatot a vitába, amikor a két villalakó közti feszültség már lankadni látszott. Közben sóvárogva bámulta Feró izmos testét. Beni állkapcsán megfeszültek az izmok, a konyhapulthoz lépett, és megragadta a reggelinél használt nagykést. Abigél felpillantott a legközelebbi kamerára, ami ebben a pillanatban egy kissé balra mozdult, hogy jobb pozícióból vehesse a jelenetet. Feró közelebb lépett a lányhoz, mintha nála keresne védelmet.
– Szerintetek milyen hamar érnek ide? – kérdezte Beni, és a kést előrenyújtotta úgy, hogy a penge hegye Feró mellkasát érintse. – Mi van, ha senki sincs a kamerák mögött?

A nappaliban minden kamera rájuk fókuszált. Abigél lecsúszott a bárszékről, jól ápolt, műkörmös kezével óvatosan megfordította a kést, hogy az Beni mellkasa felé mutasson, és a két férfi között riszáló mozdulatokkal átsétált a nappalin.
– Baszd meg, baszd meg, baszd meg! – Feró öntudatlanul dadogva ismételgette ugyanazt a mondatot. Barna teste mindenütt libabőrös lett, a világos pihék, amik a szőrtelenítés elhanyagolása miatt néhány napja a testét borították, egytől egyig égnek meredtek. Abigél megfordult, tükörsima hosszú haja hűvös selyemsálként tekergett a nyaka körül, kacsacsőrre emlékeztető, felfújt ajkai furcsa vigyorba torzultak, amint meglátta VV Benit a bárpult aljába csúszva, mellkasában a késsel.
A kamerák most mind a fürdőszoba ajtajára fókuszáltak. A sötétbarna laminált padlóra ütemesen csepegett a víz VV Ági hajából, aki meztelenül állt a küszöbön kezeit a füleire szorítva. A láthatatlan hangszórók elviselhetetlenül hangosan ismételgették a villa falain belül: Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.