Oldalsó redőny
Itt a tavasz.
Felhúzom az álmomra nyíló oldalsó redőnyt.
Budai lakás felé utazom, ahol egy régebbi álmomban laktam.
Kiskertes, dimbes, de városias negyed; oldalt volt a kapu, az első emeleti
egy vagy két szobában éltem.
Tavasz lehetett.
Többször mentem el vagy jöttem oda haza, talán több álomban.
Én és mintha mégsem én.
Egyszerre látom messzebbről a házat, a kertet, az utcát, amint jövök-megyek
és emlékszem belülről mindenre.
A kétmadár az Upanisadból, aki eszi a gyümölcsöt és aki nézi.
E vers is valóság, akár az álmomban a másik álom.
A nyitott oldalsó ablakon beszüremlik az otthonos szombati utcai zsibongás.
Tétlengés
Négy nap utaztam zuhogtam nemaludtam
rádióztam vonszolódtam fáztam
az ismerősök kihaltak a házban
könyvbe lapoztam pár szót ha találtam
a duplafelhős eget kémleltem
egy perseida se ütött rajta rést
szűkülő sorokat írtam papirokra
csak ami már nincs annak van még bokra
kószáltam dombnak fel le a patakhoz
a tó mocsaras négy ősfát kivágtak
a lelkemből meg negyven nyári évet
Ólmosan baktattam reményvesztve
mikor hirtelen őz tűnt fel a fák közt
szelíd vadállat először a Kertben
Ötödik nap szombat szelíd vadember
a Fa előtt végre megpihentem
(2016)
A második ártatlanság kor-helye
Abszolút május arborét
modern édenkert-rekonstrukció
második ártatlanság kor-helye
a zöld földig kortyolom a napot
a horizontra bukni haladót
az épp nekem járó időt
fiatal tavaszom hetven fele
a nagy vagy semmit tétre sarkallót
A tilospiros gránátalmát letépve
köztük választanom kellene
de ma csak az örömöt iszom
körülfog a pótparadicsom
(2017)