Tábor Ádám versei

Oldalsó redőny

 

Itt a tavasz.

Felhúzom az álmomra nyíló oldalsó redőnyt.

Budai lakás felé utazom, ahol egy régebbi álmomban laktam.

Kiskertes, dimbes, de városias negyed; oldalt volt a kapu, az első emeleti

egy vagy két szobában éltem.

Tavasz lehetett.

Többször mentem el vagy jöttem oda haza, talán több álomban.

Én és mintha mégsem én.

Egyszerre látom messzebbről a házat, a kertet, az utcát, amint jövök-megyek

és emlékszem belülről mindenre.

A kétmadár az Upanisadból, aki eszi a gyümölcsöt és aki nézi.

E vers is valóság, akár az álmomban a másik álom.

A nyitott oldalsó ablakon beszüremlik az otthonos szombati utcai zsibongás.

 

 

 

Tétlengés

 

Négy nap utaztam zuhogtam nemaludtam

rádióztam vonszolódtam fáztam

az ismerősök kihaltak a házban

könyvbe lapoztam pár szót ha találtam

a duplafelhős eget kémleltem

egy perseida se ütött rajta rést

szűkülő sorokat írtam papirokra

csak ami már nincs annak van még bokra

kószáltam dombnak fel le a patakhoz

a tó mocsaras négy ősfát kivágtak

a lelkemből meg negyven nyári évet

Ólmosan baktattam reményvesztve

mikor hirtelen őz tűnt fel a fák közt

szelíd vadállat először a Kertben

Ötödik nap szombat  szelíd vadember

a Fa előtt végre megpihentem

 

(2016)

 

 

 

A második ártatlanság kor-helye

 

Abszolút május  arborét

modern édenkert-rekonstrukció

második ártatlanság kor-helye

a zöld földig kortyolom a napot

a horizontra bukni haladót

az épp nekem járó időt

fiatal tavaszom hetven fele

a nagy vagy semmit tétre sarkallót

A tilospiros gránátalmát letépve

köztük választanom kellene

de ma csak az örömöt iszom

körülfog a pótparadicsom

 

(2017)

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.