Ráadás

Az alkonyat a hajnalom

ívlámpa felkelő napom

hetvennél kamaszodom

lányokat hajkurászok

álmomban meg is kapom

múzsám nappali csillagom

szeme szava csodálat

A film: kalandjaim tere

a monitor: a terepe

imágóimmal tele

kémek bűnösök hősök

s hogy 3D-ben meglel-e

múzsám csókja kebele

titokban erre várok

Telnek fordított napjaim

sorra lepnek meg múltjaim

a vágy rükvercvonatain

a halálok szerelmek

együtt külön gyönyör és kín

Kései ifjú éveim

kaptam ráadásnak

A régi vers

A késő ősznyári napon

ülve egy piros padon

ősverset mormolok

Más írhatta   nem én

vagy ifjúkorom idején

a tollam így fogott?

A koratavaszéveken

összhangzott a rímeken

szerelem s halál

Telten zengett énekem

s a kavargó jelképeken

át szíven talált

Az élet szüretidején

szembejövünk ő meg én

s bár két lélek vagyunk

e késő ősznyári napon

hegedve magas lángfokon

egybe-forradunk