A gyémánt palota

Beteg földjeinken roskadozik

 A gyémánt palota. Hitelessége

  Egyetlen szó, ez a szó kapott férget.

   Megrohadt az egész üzemi nyelv.

    A palota áramköreiben

     Jelnyelv viszi, mi hol mozdítható még,

      És van valami furcsa nyugalom,

       Pedig idegesen zúgnak a liftek.

        Meglassult az igényes szervilizmus,

         S az új tévészobából figyeli

          A menedzsment nyáladzó kapkodását.

           Egy irányban bízhat csak: ami lesz.

            Amiből majd holnaptól kell leadni,

             Az új szövetség: ott lesz kiterítve,

              Már sejteni, melyik asztalon. Sóhaj:

               Meg kell szokni, hogy ezt meg lehet szokni.

Március lesz. Bűnné torzul a most

Pulzáló ügyvitel, s a régi széfből

Előkerül a zsírpapírba rejtett,

Egyetlen, igaz hálózati rajz.

Okfejtés a térképről

Minden térkép istenábrázolás, mivel

A térképen egyértelműen megadott pontok

Nem léteznek, viszont a térkép

Nyilvánvalóan létezik. Még a hibás

Térkép is létezik. A térkép derűssé teszi

Az elveszett és hitetlen embert, mivel

Az emberi munka összességének kisebbített rajza,

Melyen mindig megtalálja magát.

Megmarattatásaink lelki feldolgozása,

Istentelen és Isten nevében farkas emberek

Gyilkos tüzei mind-mind mesékké szelídülnek

Térképeken, gyerekszobák falán.

Borsót vetünk, így szeretünk,

Falra hányjuk, és néha nem követjük,

Mert bármit mutat a térkép: úgyis mindig

A mindig síró erdőn keresztül jutunk el a lesre.