Egy ember piaci értékét nagyon sok lényeges változó befolyásolja.

De álljunk is meg rögtön itt, mert az ember szót ma már nemigen

használjuk, hatásvadász, érzelmileg manipulatív jellege miatt.

Számunkra is fontos a politikai korrektség. Szóval egy erőforrás

(resource) piaci értékét számos szempont alakítja, úgyismint

életkora, egészségi állapota, elkötelezettsége, csapatjátékos

mentalitása, képzettsége, tehetsége, neme, családi állapota.

No meg, persze, a szektor bevett árai és igényei. Nem is olyan rég

egy futballista 2,4 milliós havi bérezéssel kelt el. Így, mondjuk,

464 euro és 2,4 millió euro között, adott piac versenyfeltételei

szerint szabadon mozoghat a piaci érték, persze, más-más

szakmákban. Mifelénk egy erőforrás átlagos súlya (81 kg)

és fizetése (6.88 euro) alapján kilója 8,5 eurót ér – árulja el

kérdésünkre válaszul a népszerű és elismert

humánerőforrás-menedzser.

Az erőforrásoknak nagyon jó dolguk van nálunk, a munkavégzésre

kijelölt helyiség (workspace) minden tekintetben a specifikus

igényekhez igazodva, az előírt, európai sztenderdek betartásával

került kialakításra. Ebben benne foglaltatik az erőforrások hőigénye

(télen fűtés, nyáron klimatizálás), de az anyagcsere-folyamatokra

fordított idővel is számolunk. A munkáltató (employer) ezen a téren

is komoly engedményeket tesz az erőforrások számára, érdemes

csak belegondolni, hogy pusztán vizeléssel egy nap akár 10-12 (!)

percet is eltölthet egy-egy munkaerő (workforce), melyet azonban

a munkáltató, kirívó esetek kivétel nem dolgoztat le vele, így

azokban a napi többször 2-3 percnyi szünetekben az erőforrást

pusztán ürítésért fizetik. Őrület – teszi hozzá a népszerű és elismert

humánerőforrás-menedzser.

A munkáltató az erőforrások kedélyét is szívén viseli. Tiszteletben

tartja azok magánéletét, mely kiváltképp fontos a nőnemű (female)

munkavállalók esetében, akik alkalmazásakor sosem kizárható,

hogy akár egy éves kiesést is jelent a munkavégzésből, mikor ellenek.

Ez olyan kockázati tőke (venture capital), melyet vállalnia kell a

munkáltatónak, elvégre az ellés maga rövidtávon ugyan nem megtérülő

folyamat, érdemes azonban hosszútávú hatásaira is figyelemmel lenni –

ha a nőnemű erőforrások egyáltalán nem termelnének újabbakat, a mi

erőforrásainkat sem állították volna elő. Fontos számunkra a megújuló

energia (renewable energy), ahogy a fenntartható fejlődés (sustainable

emprovement) is – említi a népszerű és elismert

humánerőforrás-menedzser.

Ugyancsak fontos számunkra a család intézménye. Legyen szó akár

a professzionális, munkahelyi, akár a személyes, mondhatni „maszek”

családról. Az erőforrások munkakörülményei (working environment)

ennek szelleméhez igazodnak: az erőforrások asztalain (desk) rendre

maszek családjuk, barátaik, úgynevezett szeretteik fotói, tőlük kapott,

kedves emlékek, kézírásos cédulák (memo), privát szuvenírek, például

plüssök színesítik az ezek nélkül néha valóban szürkének, egyhangúnak

ható, „dolgos hétköznapokat”. Magam is átérzem mindezek fontosságát.

Egyik családomban 42 beosztottért (employee), a másikban 2 pici

gyermekért (children) vagyok felelős. Ezek a szerepkörök, hivatásom

mellett, meghatározzák az életem – közli a népszerű és elismert

humánerőforrás-menedzser.

Ugyancsak fontos, hogy az egyes erőforrások egyedi, sajátos jellege,

„egyénisége” (personality) se vesszen el a szabad verseny (free

competition) néha, bizony, farkastörvények (wolf-rule) szabályozta

világában. Eszter (Esther) például operaénekesnek készült, mielőtt

csatlakozott csapatunkhoz (team), Károly (Karl) korábban verseket

írt, míg Éva (Eva), bár versenyszerűen kénytelen volt felhagyni az

úszással (swimming), másik hobbija gyanánt fagottjátékával gyakran

színt (color) visz a dolgos hétköznapok néha feszültségektől sem

mentes egymásutánjába. Egyik erőforrásunk (György [George])

kedvéért mostanra már az egész csapat osztozik időközben mindünk

számára fontossá vált hóbortjában, a szelektív hulladékgyűjtésben

(recycling) – hozza tudomásunkra a népszerű és elismert

humánerőforrás-menedzser.

Mindezekből is látható, hogy a humán erőforrás, noha korántsem

pótolhatatlan, mégis, „eszmei” értékét (goodwill value) tekintve is

nagy becsben tartandó entitás (entity). Ebből is fakadóan, tehát,

egy „ember” (human) piaci értéke (market value) csak igen alapos,

körültekintő számítások eredményeképp meghatározható. Nem

teljesen kizárható, sajnálatos nehezítést jelent mindebben a máig

néha-néha felsejlő, úgynevezett szakszervezeti szemlélet (union

aspect), de, elvégre magunk mögött hagytuk már az átkos, rossz

emlékezetű kommunizmust (communism), napjainkban már nagy

pontossággal meghatározható. Utolsó kérdésünkre válaszul, mint

elárulta, a kapitalizmus (capitalism) nem haldoklik, hanem épp új

fázisába (new phase) lép, korunk tehát nem a hanyatlás (decline)

kora, hanem pusztán átmeneti időszak, melytől nem kell tartani,

pozitív hozzáállással (positive approach), reménytelien (hopeful)

érdemes a jövőbe (future) tekintenünk – hadarta bokros

teendőihez visszasietve a gyorsuló léptekkel távozó, elfoglalt

humánerőforrás-menedzser.