Az élet nem egy Hajnóczy-novella. A takarítónő nem szarhurkát talál a vécén, hanem terhességi tesztet. A tanulság persze ugyanaz. Az esetnek híre megy az üzemben, a felvidult dolgozók keze alatt még inkább ég a munka, s aznap többszörösen túlteljesítik a normát.

A férfi feleségétől hallotta a történetet. A házaspár hónapok óta próbálkozik, hogy a nő ismét teherbe essen. Első gyermekük debil lett, amit a családtervező annak számlájára írt, hogy az asszony tizenöt évvel idősebb férjénél. Ilyen korkülönbség mellett a születendő gyermek vagy idiótaként, vagy zseniként jön a világra, fejtegette előttük.

Az első lehetőség már megvalósult. Most jöhet a zseni.

A szexet közvetlenül nem befolyásolják generációs problémák. Más dolgok annál inkább. A televízió például. A nő ragaszkodik hozzá, hogy ölelkezésük közben felerősítsék a készüléket. Ez egy kisvárosi lakótelep, papírvékony válaszfalakkal a lakások között. Még csak az hiányzik, hogy Kovácsné fültanúja legyen a nő orgazmusának.

Ami utóbbit illeti, a férfinak vannak kételyei. Olvasott egy kutatásról, amely azt derítette ki, hogy a nő arckifejezése árulkodik arról, vajon csak színleli-e az orgazmust. Egyáltalán, átélte-e valaha a gyönyört. A férfi feleségének arcán bizony angyali mosoly terül szét a legszebb pillanatban. Nem a kéjes gyötrelem, a szenvedélytől való legyőzöttség olvasható le vonásairól. A férfi hasizmait olykor elgyengíti ez a felismerés.

Indirekt módon persze beleszólhat a gyerekcsinálásba a korkülönbség. A múltkor is üvöltött az a rohadt tévé, miközben ők egymással voltak elfoglalva. Csak percek elteltével tudatosodott bennük a betétdalok hatására, hogy a Hairt adják valamelyik csatornán. Mindketten imádják a musicalt. Mintegy varázsszóra abbahagyták hát a szeretkezést és megbűvölten bámulták a képernyőt.

Ki tudja már, melyikük kezdte a veszekedést? Szó szót követett, s a férfi egyszer csak azon kapta magát, hogy veszettül védelmezi a maga álláspontját. Hihetetlen, hogy fiatal kora ellenére egy realistább, gyakorlatiasabb generációhoz tartozik. Az asszony imádja a háborúellenes mozgalmakat, a hippi-kultúrát, Woodstockot. Amikor ezekről a dolgokról beszél, ugyanaz az angyali mosoly figyelhető meg arcán, mint színlelt orgazmusa közben. A férfit ez külön is idegesíti.

Szépen néznénk ki, ha az amcsi fiatalok húsz évvel korábban sem lettek volna hajlandóak bevonulni, fakadt ki némiképp ingerülten. Akkor most Hitleré lenne a világ!

Napokig nem tudta megbántott asszonyát kiengesztelni az eset után. Talán egy hét is eltelt, mire felesége újra magához engedte, s folytathatták a próbálkozást.

Ma reggel ki akar tenni magáért. A pirítós mellé nagydarab márkázott vajat tesz, a tányért a gyümölcsteával együtt tálcára teszi, s elindul a hálószoba felé. Elhatározta, hogy hétvégenként ágyba viszi feleségének a reggelit.

Hétköznapokon úgyis csak a rosszkedvű reggelek maradnak. A férfi hiába magyarázza nejének, hogy a munka nem az Édenkertből való kiűzetés folyománya. Az asszony végzetesen elidegenedett minden kötelességszerű tevékenységtől. A tűzhely mellett felhajtja kávéját, mintha talponállóban fogyasztana, gondosan elrakja táskájába a terhességi tesztet, s indul vezekelni a maga purgatóriumába.

A férfi rendszerint cigarettázva figyeli az erkélyről felesége távolodó alakját. Mielőtt odaérne a buszmegállóhoz, az asszony megfordul, s egy angyali mosolyt küld férjének búcsúzóul. Tekintetében ott a reménykedés, hogy a férfi talán elhiszi neki, igen, meggyőződéssel vallja majd, hogy milyen csodálatos mindkettejük számára ez az élet, melynek díszletei közt esetlenül botladoznak, csupán arra vigyázva, fel ne borítsák a jogok és kötelességek kényes egyensúlyát.