SZÍNHÁZI ÉLET

Dávidnak

Nem szeretném a szükségesnél
hosszabban koptatni a számat.
Gyorsan eltelt a nyár. Szerdán
egy magyar filmben voltam egy anya,
két kisgyerekkel. Az uramat akasztották,
ezért el kellett takarnom a gyerekek
szemét. Most először tört rám úgy
istenigazából, hogy férjhez
akarok menni. Holnap ismét
egy magyar sorozatba megyek,
ami a színházi életről szól.

CSAPDA

Szentjóby Tamásnak

Hivatalos becslések szerint az
emberiség háromnegyede gonosz.
Németországban 83%-a.
Az egynegyed része tehát, ami
Németországban 8%-kal
kevesebb, komoly fenyegetettségben
gyakorolja az emberségességet,
és nem is igazán ép lelkiismerettel,
hiszen maga az emberségesség
fogalma nagyobbrészt a gonoszság
párlatát tartalmazhatja csak, kivált
amikor ez a párlat egy lélegző
szájból csapódik le a vidéket végig-
mustráló ablaküvegen. Ó! – oszlatja
el ilyenkor betűző ujjaival az utas
a homályt –, mit fűzhetnék hozzá én ilyen
pokoli csapdához a saját nevemben!

PORTRÉ

Tetszik magának a ballonkabátban.
Világos szürke, nyakában sál van,
körbecsavarva kétszer, sálfelfújt, egy
kasmír s egy selyem, szovjet filmzsáner,
ahogy fedetlen fővel, elvonva
tőlem a tekintetét, fölfelé néz
egy cseppet, fel a zord égaljára.
Magára hagyták, ez a mániája,
és van benne valami anyámból,
a húgomból, s kivált a nővéremből,
ki régóta nem látogatja már
az álmaimat. Én pedig felhagyok
minden szokásommal, fel a feltétlen
reflexekhez tapadt élősködéssel.

REFLEXSZÜRKÜLET

Mert a rémület torkon ragadja
az embert, ha álmában arra riad,
hogy önnön testének a porát szívja
mellre éppen. Mozdulni nem bír, ám
tétlen sem maradhat. Célravezető
volna most egy gyors reflexvizsgálat,
kezdve – a gyermekjátékhoz híven –
a térddel. Ott székel az a pont, amely
egy aprócska kalapácsütéssel
kiugrasztja a nyulat a bokorból.
A szíve pedig szakasztott ugyanúgy
ver, szaporán, élesen, túl árkon
és bokron, nemritkán félre is rúg,
hogyne, fölverve mindenütt a port.