A halálod ténye

 

A halálod ténye egy zipfájl, amit letöltöttem,

de még nem csomagoltam ki az agyam

megfelelő területein. Közelítek hozzá,

mikor eszembe jut, nem fogod látni,

hogy rendet raktam a szekrényben,

vagy vigyázni akartunk, nehogy a kutya

összeugráljon, amikor hazajössz.

A kutya jól van, csak szorong, pedig

a vacsoráját megkapja akkor is,

ha a vacsoracsengetés este hétkor

a kórházi szekrényben elzárt

mobilodon hiába jelez. Mi itt

megvagyunk, úgy csinálunk,

mintha sokféle szerepedet betöltve

csak épp kibekkelnénk, míg hazajössz.

 

 

 

Helyzetjelentés

 

Az iskolában tanultakból,

beleértve a doktorit,

a számolásnak veszem hasznát,

hány oldal hány nap hány forint,

 

hány év az élet, mennyi jut

majd öregkori hónapokra,

sikerül-e munkával kihúzni,

vagy jön a bukta,

 

rajzfilmalak, menni tovább

rendületlenül egyfele,

kis spéttel, ámde akkor aztán azonnal

zuhanni le –

 

Mesterségemhez híven (és ez persze

kicsit morbid),

úgy képzeltem, a halál a székről

majd lefordít,

 

és a szemükbe röhögök:

mit izgatott

sok minden más, amire

most már jobban ráláthatok,

 

ha nincs is kedvem: hogy lejtősebb lesz

az a terep,

és míg a látvánnyal

mégiscsak szemezgetek,

 

a talpam alatt sok kis kő

görög,

és sietni is kell

az adott feltételek között –

 

Annyi viszont innen is

belátható,

hogy a számolás szokás szerint,

prokrasztináció,

 

és akkor mégiscsak marad

a nézés, tehetetlen,

egy persze több ismeretlenes

egyenletben –