I.

 

Gazdag falu a Dabast Ladánybenével

és Örkényt Kunpeszérrel összekötő utak

metszetében. A házak közművesítve,

modern intézmények: emeletes iskola,

emeletes egészségház, művelődési

központ, polgármesteri hivatal. Nő

vezeti a várost, az iskolát, az óvodát.

Olcsó mart aszfalttal akarják beburkolni

az utcákat, de egyelőre inkább fagyott,

homokos talajon taposnak a téli

vonulók. Itt masírozott először

a Magyar Gárda, és a lakók közül

valaki most is épp kimondja: csend-

őrökre volna szükség, vadászokra,

akik nem bánnak kesztyűs kézzel

a tolvajokkal. De a száz éve épült,

lerobbant laktanya már nem hagy

sok reményt. A házakon hirdetőtábla,

akik nem csinálják, belekeseredtek

a lopkodásba, és egyébként is le-

nyűgözően magas a bűnözési ráta.

Prostituáltak, dílerek, közlekedési

szabálysértők róják a csapásokat.

Néhány rúgás, bent töltött éjszaka

végleg senkit el nem tántorít,

a kiszabott büntetés hamar elévül,

és kezdődik újra elölről.

 

II.

 

Árkokkal zárják ki focipályáról

az illegális krosszozókat, melegért

fűrészelő férfiakat az erdőből.

A terjedő védelmi vonalak falva ez,

és műutaktól távoli határában,

a fenyves szélére tövises akác-

nyesedéket halmoztak a lakók.

Itt már csak a Fenyves sor világol,

egy párháznyi homokos utca,

a fényt négy oszlop tartja rajta,

de az új épület gerendáiról,

a cserepeken áttörve most

valami más is szokatlanul lobog.

Bármelyik romhalmazra

dobhattuk volna a molotovot,

de ez volt a legfeltűnőbb.

Vadonatúj, takaros kis otthon

bevakolva, szépen sárgára

festve. A nehezen törhető

ablakok végre bezúzva,

a látványt kerítés nem zavarja.

Túl a derékig érő vaddohányon,

már a kocsi melegében várom,

hogy végre indulhassak veled.

 

III.

 

Kerek akácerdőbe torkoll az utca,

arra nyílt a ház ajtaja,

ott menekült ki a fiúval apja,

de már csak fekszik,

kicsi fejéből egy darab leszakadva

hátul, ezen a ponton tört ki

a fém. Húsában tizennyolc sörét.

A férfi nehéz tüdővel borul rá,

dereka három helyen

behasadva, hideg a bőre,

mint egy tárban felejtett golyó.

Még kapkod a levegőért,

de már nem áll össze szó.

Fekete hajú, fekete szemű

lány remeg az akácfa ágán,

megbújik összekuporodva,

négy lyuk vékony derekában,

s majdnem leszakadt az egyik ujja.

A sárga ház mellett nő áll,

egy égő erdő sértetlen fája,

összehajló karjai közt gyermek,

kis gyomrát éhség marja.

 

IV.

 

Rendőrök, tűzoltók, mentők

érkeznek-indulnak. A nyomozó

hóban hagyott lábnyomokra vizel,

idegenkezűséget nem fedez fel.

 

V.

 

Erős szél fúj, dermeszt a hideg,

az összkép fekete-fehér és rideg,

mindenki hazafelé siet.

 

VI.

 

Másnap reggel aztán elő-

kerül néhány töltényhüvely,

újabb szemlét rendelnek el,

lezárják a helyszínt. Rend-

őrök cirkálnak faluszerte,

egy hónapig nem törnek be

senkihez, gyalog sétálnak

a jogsi nélküli krosszosok,

a fák nem ritkulnak tovább,

bejáratott kuncsaftokra

szorítkoznak a kurvák,

a lopás visszahúzódik

a családokba. Ám aztán

újra felgyorsul az élet.

 

VII.

 

A menetrend marad,

elégtételért támadnak

egyre szegényebb házakat.

Aztán szakértők elemzik,

hány elúszó szavazat

mikrofonba morzsolni

az r betűs szavakat.

Fel kell mutatni inkább

a gyilkosokat. Fekete szemű férfiak

kényszerből vallanak,

majd helyükre hamar más kerül,

csak a szégyent viszik

magukkal odabentről,

és két kézzel osztják tovább.

 

VIII.

 

Az égre nyíló ház kiégett

szájába hetedíziglen belesnek

majd a gyermekek.