Kállay Eszter: Versek

koptatás

a női vécében pisilés után a cipzár

kiharap egy darabot a húsomból.

ahogy pár napja te haraptál.

elvesztett súly, a kulcscsontom alatti

árkok, átfutnak rajtam, álmomban

mélyülnek, lassan, mintha víz

koptatná, apály, apály.

ma távol érezlek magamtól. mintha

egy óceán partján állnál, árad

belőled a pára, a hajam vége belegöndörödik.

ismerlek, de van, akit jobban ismerek nálad,

a városban valahol árkot vonnak közénk.

most félünk egymástól,

állig begombolva a nyárba.

megindul az évszak, csöpögő csap,

teljes megnyitással meg lehet javítani.

red bull

a kamaszok arcába beszökött a távolság,

látszik, hogy minden nap másfél órát ingáznak.

kezükben nagyra nőtt péksütemények,

mint szárnyukat bontogató, langyos madarak.

az üres lakásokon gondolkodnak, betört

ablakú régi házakon, amik mellett elhalad a vonat.

a zsebükben parázs a telefonképernyő, a kulcscsomók

hangja megtörő víz. a gyomor kő a következő étkezésig.

a lábak tartóoszlopok, testnevelésórán nem hajlanak.

a kezeik régi tévéket gyógyítanak meg

rokkantnyugdíjas szülőknek. felhoznak egy lüktető

sajtos rudat a kisboltból.

a szájukban egymás csókja, energiaitalok íze,

fáradtan nyelik el tanítás után.

a tanárok fegyelmezésnek hívják,

amikor elkezd benned működni az intézmény.

a pislogások mérik, hogy hány másodperc alatt

ér végig az áru a futószalagon,

teljesítmény alapú bérezés.

fájdalomcsillapítás a legnehezebb kővel

miután bevettem a kataflámot, megosztom a vizet

a növényeimmel. szilvamag alakú mélyedésen pár hónapja

szivárog belőlem a veszteség. szilvamag alakú mélyedés, pont

beleférsz. a kapura csavarodott fehér virágbokor

a saját egészsége árán őrzi a házat.

összegyűjti a port, a füstöt, erősen balzsamillatú.

a tó hidegvizes borogatás, térdig belegázolnék.

helyette itt ez a fűszeres, száraz föld,

finom por lep el.

mint gimnáziumban a matekpéldák szikársága,

már akkor szerettem volna megöntözni őket,

nézni, ahogy a számok levelet hajtanak.

egész jól nevelkednek a növények,

a ház tüdeje a liftaknában növekvő mandulafa.

mire felnő, elfelejtem, hogy mi fájt,

a fájdalmasan kibújó tejfogakat.

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.