Emily Dickinson: Versek

249

Vad Éj – Vad Éj!

Lennék Veled –

Együtt lennénk

Vad Élvezet!

Kikötött Szívnek –

Minek – a Szél –

Nem kell Iránytű –

Térkép se kell!

Evezni Éden –

A Tengeren!

Horgom – ma éjjel – Beléd

Vetem!

1632

Adj vissza a Halálnak –

Mit nem féltem sosem,

Csak azt, hogy tőled zárhat el –

Most, hogy az Életem

Zár el s lélegzetem,

Felmérem Síromat –

A Pokol tudja méretét –

A Menny is ez maradt –

502

Csak Ima maradt – csak Ima –

Ó Jézus – adj Erőt –

Nem tudom, melyik a Szobád –

Kopogok – mindenütt –

Te Délen Földrengést kavarsz –

Örvényt a Tengeren –

Jézus Krisztus, Názáreti –

Van-e Karod Nekem?

223

Egy mosolyt jöttem venni – ma –

Csak egyetlen mosolyt –

A legkisebb elég nekem,

Ha arcán nyoma volt –

A legkisebb, mit senki más

Nem hiányol Magán –

A Pultnál könyörgök – uram –

Csak eladhatja tán –

Van Gyémántom az ujjamon –

Gyémánt – gondolja át!

Van Rubintom – mint Esti Vér –

Van Csillagfény-topáz!

Örülne neki a Zsidó!

Uram – a Mosolyát!

1763

A Hírnév Méh.

Új lángja van –

Fullánkja van –

Jaj, hogy szárnya van.

1660

A Dicsőség fényes, tragikus,

Egyetlen Pillanatra

Uralom a jelentése –

Melegíti a Szegényt,

Kit nem ért sose Nap,

Lágyan meríti

Feledésbe –

613

Prózába csuktak engem

Mint egy lánygyereket –

Szekrénybe zártak csak hogy

Végre „békén” legyek –

„Békén”! Leshették volna

Hogy Fejben – merre járnék –

Madarat lehet zárni így

Karámba – Árulásért –

A Madár, ha akarja,

Börtönét könnyedén

Akár egy Csillag – fentről nézi –

És nevet – éppúgy Én –

1144

Cukrozott gúnnyal ássuk el magunkat.

A por, ha győz is, véghelyén veszít,

Elmállasztja a vallás vigaszát, mely

Lángoló kétely és egyszerre hit.

1472

Nézni nyári Eget

Költészet, bár Könyvben nem lehet –

Igaz Vers lapra nem téved –

1136

Halálfagy – Ablaküvegen –

„Virágod óvd, vigyázd”

Mint Hajóssal lyukas Hajó,

Harcolt velünk a Gyász –

Tengerre tettük – Hegyre ki

Virágunk – látta Nap –

De Skarlát homokpadon is

Körékövült a Fagy –

Hátrafeszítve

Beékelődtünk

Fagy és Virág közé –

Átkúszott vékony teste és

Kígyóként bújt belé –

Szépsége megadta magát –

Dühünk a Fagyra hullt –

Hegyhasadékig űztük el

Míg Odujába bújt –

Gyűlöltünk Életet Halált –

Nincs Út a Partjukon –

Nagy a Szárazföld, nagy a Tenger –

Nagyobb – a Fájdalom –

Fordította G. István László

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.