Versek

Zsoltár

A hold ellipszisei
tartanak fogva;
vállaimat aprószemü
jéggel övezi
és az ég szemhéjai alá
forgat. Emeld fel őket:
ezüstös feketeség van
mögöttük.
Itt akarok várni rád.
Minden utat feltört
a tél és felrobbantotta
a hidakat.
Keress meg. Kövess
végig az állatövön.
A szerelem csillagképe
alatt találsz majd rám.

Könnyedén

Úgy, ahogy te
egyetlen felpillantással
bevonod a világegyetemet
a kimondatlan szóba,
fénysávokat törsz
a paleolitikus hallgatásba,
ahogy felméred az örökkévalóságot
és egy kaviccsal térsz vissza,
hogy szívem kútjába dobd,
könnyedén
és anélkül hogy tudnád:
földrengést
idézel elő.

Tapasztalat

Amikor Ikarosz szemem láttára
lezuhant, a segélykiáltásról
a széthúzódó ködben
azt hittem, hogy magam volnék az.
Éreztem, mint kúszott fel rajtam
a rémült levegő,
mint bocsátott el az ég spirálisa
és hogy a fémes tengerhez csapódtam.

Túl közel kerültem hozzád.

Birtok

A kentauroktól
tanultam meg a szerelmet
és a rablást
meg hogy a vadászokon
gyorsaságban túltegyek –
és azt is,
hogy a nyilat miként
szedjük ki a húsból,
mielőtt megbénulna az izom.
Ez még ma is segítségemre van,
noha egyesek úgy vélik,
nem szorulok már rá.
Az én koromban.

Időtlen óra

Mire felvesz ez a számunkra
elrendelt óra,
mire ez az időtlen óra
százszorosan megsemmisít
és meggyógyít
és ismét kimerít,
mire elmerülünk,
vállak és szívek
a feneketlenség fölött,
mire az ár
végre átvisz –
mennyi a tér
a tegnap és a holnap között,
mennyi hiábavalóság,
mennyi megbocsátás.

Fordította Schiff Júlia

A versek a Rimbaud-kiadónál 2001-ben megjelent Liebesgedichte (Szerelmes versek) című kötetből származnak.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.