Tarack

A fém, a sár. Nyomul a fém a sárban,
a cél felé. Az ágyú készen.
A csont, a hús. Kocog a csont a húsban,
a szívverésem.

A hang, a füst. Zuhog a hang a füstben,
forog az ég, a tűz szakad.
Én tartasz célra, te lapulok a sárban,
megadom magad.

Hogy ne legyen,

érted, hogy ne legyen.
Csináltam, kicsinálom.
Szeretem, nem érted, szeretem.
Kicsi lányom.

Ne tudja meg, hogy kurva volt az anyja.
Ne tudja meg, hogy mit csinált veled,
hogy elfordított tőlem az az állat.
Õ még szeret.

Megérdemled. Mert most is ott vagy nála,
és akarod.
Leégetem a bőrödet, a nyálad.
Meg a szagod.

Ez nem levél, ezt nem kapod meg, tudd meg:
elégetem.
Várom, hogy gyere. Nézzed, míg a házunk
elég velem.

Sztázis

Mindenhol minden villanykörte égjen.
A férje már kilenc órája alszik.
A kapcsolókon megkoccan a körme,
felszikrázik a gyémántgyűrűje.

Meztelenül jár körbe a lakásban,
mögötte kutya. Sivatagi szél
rázza az ablakot. A tükör előtt
elhalad, nem látja, bele se néz.

Háromnegyed hat. Elkésnek megint.
Már el is késtek. Kész. Hol a mobil.
A tenyere ráizzad. Várni kell.
Már úgyis késő. Lehúzza a vécén.

A bárpulthoz megy. Képlékeny és forró,
mint a higany. Ez már a tizedik.
Ketyeg az óra. Kihangosítva hallja.
A kőre dől le. Hullámzik a kő.

Nem fog benyitni. Ez megy annyi éve,
ez a csend. Arany, obszidián, arzén.
Ki bírja tovább. Csorog a kutya nyála.
Ez a csend. Az ablakot rázza a szél.