Ballada színházi témakörben
Hol van Csehov, hol Bulgakov,
Osztrovszkij, Gorkij népkesernye?
Osztályharc, proletkult makog,
De Svarc ugyan kit érdekelne?
Drámára vágyik kényes elme,
De pótjegyet rossz sorba vett –
Bár kacagásban szétfeselne…
S a zord Mejerhold hova lett?
Hol van Vahtangov, Tajrov, ó,
S a Mester, a nagy Sztanyiszlavszkij?
Hol Nyemirovics-Dancsenko?
De rávágják: „Na, az ki, baszdki?”
Több művészt már nem taníthatsz ki.
Thália? Templom? Toalett!
Új tömegízlés! Vadparaszti…
S a zord Mejerhold hova lett?
Hová színészek, rendezők?
Hol társulat, mely összetart, fog
Sok játszi vészben elveszőt?
S ha tán tragődiát akartok –
Hát hol a gyöngy, mit sanda zsarnok
Hamletért elfolyt borba tett?
Hőkölj, Idő, torpant akarnok!
S a zord Mejerhold hova lett?
Teátrum, lelki tornacsarnok,
Terekbe feltolt kor-balett –
Mindent felfed, mit most takartok.
S a zord Mejerhold hova lett?
Darja Andrejevnához
Porogijban juharlevél pörög,
Omlós a nyírlomb, roskadt már a nyár,
Rozzant sugár fuvall, s a lét örök –
Ott, akkor tudtam, rám vár, várva vár
Galád koron túl, s mint a fénykörök
Istenben izzón, folyton, mindenütt
Derengett arca – s akkor szembegyütt,
Ott, kedves Darja Andrejevna, Ön –
Reszkettem s vágytam, hátha rám köszön,
Kérdez valamit, egy verset keres…
Aztán sétálunk, s egyszer este lesz.
Impromptu egy színészhez
(Szonett Joszif Lvovics Bironszkijnak)
Bátyuska kedves, jó Joszif Lvovics,
Kit színi szakma ölben körbehordoz!
Ölel, köszönt Alekszej Pavlovics
Asztrov – költő, de főleg körzetorvos.
Kórlapként él a színlap… Csak konyíts
E véncsöbörbőlvércsömörbe korhoz,
Mely rémes éjt hajnalló alkony is –
Akolmagány, acélsöpörte kolhoz.
Itt reszkető közönybe fúlva kín ráz,
S az éra görcse, mocska megsirül
Szavak színén… Csehovra sekszpirül
Nem válaszol, csupán a puszta színház,
Hová kérdezni s múlni visszatér
Sok másik léttel teljes, tiszta tér,
Ha testet öltő lelkek súlya hintáz…
Játssz bár bukott hőst, szívek aljasát –
Ha játszol, néha hívd el Aljosát.
Moszkvai panorámák
A kremli felhők romjain
Anyácskánk szűzi torz csoroszlya
Tökmagot köpköd kéreget
Áldást szór jámbor s rossz oroszra
A Nagy Iván tornyán bolond
Szél kaparász kupolamázat
Az ész kaszárnyaudvarán
Szellemi tornán guggol a század
Gyártelepek betonpipákkal
Pöfékelt füstjét bőrzi gőg
Győzelmek bámész gyermekarcán
Bajuszt növesztnek hős idők
Sok tányérsapka kucsma kocsma
Kurjong terjeng az Arbaton
S a Lubjankán is terv szerint döng
Kering a megcsavart atom
A Verébhegy tudósai
A világűrön búslakodnak
A Precsisztyenkán szobrot állít
A pártbigottság Bulgakovnak
Az Írók Házában gyűlés
Húsz titkár dossziét likaszt
Szavaznak hogy nem írni kell
Csak kérvényezni népi kvaszt
A Tretyakovban klasszikult
Elvtárs mundérlik ritka pasztell
Képtárat rendez át de töpreng
Hová mit mikor kit akaszt fel
Művészet új történelem
Fölépülőben lázban ég
Forr termelési lendületben
Nő százalékos ázalék
Vodkát a múltra hányni kell
Keresztet is hitet megosztva
Vörös csillag s kétfejű sas
Között inog repesve Moszkva
Ni Asztrov doktor árnya épp most
Téblábol át a Tverszkaján
Az öröklét mosolyba rezzent
Ajkán a múló perc kaján
Mert puszta eszmén megtörött
Lotyó jövendők lánykateste
S a kozmosz szovjet bábszínháza
Pléhcsillagokat rángat este
A mennybolt hadgyakorlatán
Menetelve berukkol a század
A Kreml fölött bohóckodó hold
Vigyorán süt a vérbeli csúfos alázat