Ioana Ieronim – Versek

Szavak

Ezek a szavak a tenyeremben melegedtek,
ezek a szavak a fejem alatt aludtak,
ezek a szavak gurultak elő a vándorló szekerekből,
eltévednek de itt maradtak,

mellemen rengettem őket, akár egy parasztasszony,
jártomban etettem őket, ha sírtak,
ezek a szavak tekeredtek rám, amikor szabadságra vágytam,
ezek a szavak szöktek szilajon a magasba akár a megfékezett mén,
ezek a szavak zengtek a hatalom aranycirádái alatt,
ezek a szavak szálltak a szélben hajamba fonva mint a virágok,
ezek a szavak sírtak lerombolt falak és életek felett,
ezek a szavak vermet ástak, vadásztak és öltek,
ezek a szavak másztak ölembe nevetve, félve, sírva,
ezek a szavak, hét bő, hét szűk esztendő, ki tartja számon őket,
ezek a szavak gyanútlan nyelvvel kóstolták szerelem mérgét, halálét
ezek a szavak felkapaszkodnak mint a borostyán,

szemüket nem nyitják, ha kimondod őket,
szemük nem hunyják le, amikor kéne,
parancsra nem jut semmi eszükbe,
ők az ima és ők szégyen –

ma én vagyok számodra ez a szó,
ma te vagy számomra ez a szó,
szó, szavak, gyöngébb szó, mint a kagyló,
ahogy a homokba porlik

szavak – a jó, ami megmarad,
szavak – a rossz, amely megvan,
kitartó nemzetségünk magvetése,

ezek a szavak, a karomon ringtak,
súlyos szavak és könnyű szavak –

ünnepi tunikám csatját kapcsolom ki:
a szót, szavakat – neked adni mindet

Egy írnok életkora

Felöltöd az emberek sorsát,
hordod áldásukat, keresztjüket,
figyeled a némaság árapályát, a hangok, az álmok, az átkok tájait,
magadra veszed az ítéletet,
több életfogytig tart, több, mint amit elbírsz.

Megtalálod bennük, amire nem ismernek rá magukban,
érted a város villódzását, az illó érzelmeket,
pedig az érzők sem értik egészen,
néven nevezed a politika nyirkát,
szikla-öreg szavakkal, ítélet-éles szavakkal állítod meg a pillanatot,
véreznek a szavak: friss sebek a híradóban.

Micsoda mérleg mérheti meg korodat a megélt és a meg nem élt közt –
az írás Euripidész-barlang-magánya és
maga az élet, a mohó, a kapzsi, a pazarló elpazarolt közt?

Milyen műszer mérheti meg korodat, megsebzett magyarázó,
te beteg gyógyító?
Intenzívebben éltél, mint a többiek,
miközben életük élted.

Te kortalan, te időtlen, te író.

Barátaimnak

Szégyellem, hogy spanyol vagyok, Franco miatt,
szégyellem, hogy francia vagyok, Algéria miatt,
szégyellem, hogy algériai vagyok a franciák miatt,
szégyellem, hogy amerikai vagyok Bush és Irak miatt,
a kiontott testvérvér miatt,
szégyellem, hogy orosz vagyok, Sztálin és a gulág miatt,
meg ami azután jött,
szégyellem, hogy német vagyok, Hitler miatt, hát persze,
(Pol Potot alig emlegetjük, de rágondolni is szörnyű,
rettentő szégyen gyötör, ha csak eszünkbe jut)
szégyellem, hogy angol vagyok, a fociláz miatt (satöbbi),
szégyellem, hogy lengyel vagyok (amikor épp nem vagyok rá büszke),
szégyellem, hogy török vagyok, a kurdok miatt, mondjuk,
szégyellem, hogy cseh vagyok, hisz hagytam magam letiporni,
(én is szégyellem, szörnyen szégyellem magam, mondják azok,
kik szégyenükben fegyvert rejtegetnek a spájzban,
hogy megmárthassák majd végre „ősi ellenségükben”)
szégyellem, hogy ortodox vagyok, vagy katolikus,
hisz megosztottuk a hegyet, ahol Jézus vére folyt,
aztán mások még kisebb részekre szabdalták később,
szégyellem, hogy indiai vagyok, elég, ha erről ennyit.
Szégyellem, hogy makedón vagyok, de ha görög vagy, szégyelld magad,
szégyellem, hogy koreai vagyok Kim Ir Szen alatt,
szégyellem, hogy koreaiként élek máshol,,
mert mások Kim Ir Szen alatt élnek Koreában,
szégyellem, hogy szerb vagyok, bár, ez nem szégyen, sőt,
szégyellem, hogy kínai vagyok, mert másoknak kínai, amit mondok,
szégyellem, hogy román vagyok, Ceausescu és Drakula miatt, ugyebár,
és most is százszor jaj nekünk, világ románjai…
szégyellem a népem, hisz ha nem szégyellném,
úgyis van mindig lesz miért szégyellnem magam –

Everyone: fill in the blanks

de te
de te
te te
te akinek nemzetsége betöltötte
és felvirágoztatta a földet

te vagy az
aki megteheti az első lépést
amikor új nap virrad

Mozdulatlan

lekötöztél
késeket dobáltál körém
akár egy régi cirkuszi számban

fel-felsebezted a bőröm

mozdulni sem merek
szavam sincsen hogy megszelídítsem

nincs mit megszelídíteni mondod
nem kell megszelídülni

oldozz el
oldj el
olvadj el bennem

Fordította Szabó T. Anna

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.