kezed közé veszel
forgatsz
mint egy piszkos edényt
vízbe teszel
mint egy poharat
mikor mosogatsz
te vagy isten
forgat
eldönthetetlen
akár egy Pilinszky-versben
vizet csorgatsz rám
a pohár
a mosogató széléhez ütõdik
nem törik el
csak megreped
vízbe mártod
mit csinálsz
kereszteled
leteszed
lecsöpög
leválik róla
a száj nyoma
kis folt
morzsa
szösz
darabka
majdnem
minden
ami volt
ami teher
ami nyom
szárad
száradok
* * *
BÉCS 1988–2005
mit mondjak Bécsrõl
a Kleines Café még kisebb lett
megismerkedtem egy 3 gyerekes nõvel
aki 2 férfival él egyszerre
és szerelmes egy nála 11 évvel fiatalabb fiúba
megmutatta hol van a Bräumerhof
boldogan tolta a hotel biciklijét
fújt a szél esni kezdett
túl zajos volt a Café Leopold
évek óta elõször ittam espressót ízlett
egy szemüveges japán lányt bámultam tetszett
a hideg miatt állandóan pisilnem kellett
elhaladtunk a panzió elõtt
ahol ’88-ban laktam
nem fedtem fel titkomat
ahogy kiteszem az országból a lábam
egy 3 gyerekes nõbe botlom
szemerkélt az esõ
nincs állati vonzerõ
* * *
jönnek a versek
a száz versek
zaklatni fognak
éjjel felzörgetnek
álmodból fölvernek
nem hagynak aludni
olvasnod kell õket
mindig mondanod
ismételned tanulnod
nem nyelhetsz
nem pihenhetsz
kínozni fognak
máglyára doblak
még egyszer fellobbansz
égsz
százfelé száll perzselt öltözeted
amid van el kell veszítened
utánad zûrzavar és hamu marad
nincs gyémánt a hamu alatt
verseimet szétterítem
lábad elé szemed elé
ébren kell lenned
nem nyaralhatsz
nem napozhatsz
eldöntöm sorsodat
disznó levelet írok lányaidnak
elárullak
megsavanyítom a tejet
penészes kenyeret ehetsz
futnod kell rohannod
hajszolni foglak
változtasd meg a telefonszámodat
költözz el
változtass nevet
nem oltom el a tüzet