A prérifarkas elmondja miért énekel

Közel a barlangunkhoz, volt egy kicsiny patak,

Ott csörgedezett, az egész száraz nyáron át,

Amikor megszülettem. Késő augusztus egyik éjjelén, esett –

A Villám ébresztett minket. Homokszemek törtek utat

A kis tölgyfa durva levelein, a zuzmós sziklákon,

És az eső zuhogva zúdult le a dombon,

A szél nedvességet fújt az üregbe, miközben levél cseppenő eső

Hangját és átázott ágak suhogását hallgattam a szélrohamban.

És akkor a kicsiny patak zenéje megváltozott – szikla-zuhanást hallottam,

Ami új fodrok csobogását hozta, halkabb hangúkét.

Ahol az új fodrok voltak, iváskor zavaros víz izgatta fogaim,

Arra gondoltam milyen érzékeny a szikla egyensúlya, és hogyan

zenélt a vihar, amikor megváltoztatta körülöttem a földet.

Nyírfa kenu

Vörös ember ölelte át testem fehérségét,

belém hasított szabaddá faragott,

szorosra varrt könnyűlábú őz

inakkal ami csermelyeken szökkent át –

most szellembőrömben felhők fölött siklom

haza a halak lehullott egén.

Átkelés

Lóg

kint a híd alatt

ujjbeggyel és lábujjheggyel

a perem és a keresztgerenda között, magasan a

mély víz fölött és gondolkozik

Nem tudok úszni,

az idősebb fiúk, már a túloldalon,

nem érik el, nézi

a füsti fecskék metálkéken csillogó szárnyát

és gesztenyebarna begyét

ahogy kilőnek, pörögnek körülötte,

alatta,

egy csőrös csuka fél méteres fekete árnyéka

a zöldesbarna vízben, és mielőtt

elgyengülne, engedi

lábujját óvatosan megcsúszni és kileng

mint az inga, kéz után

kéz a keresztgerendán oda

ahol a többiek guggolnak

a beton peremen,

jobb lábát felrúgja

a peremre, felsegítik és

végre révbe ér, most már visszanézhet

a fecske könnyed ívelésére

az ég felé,

a madár óvatosan verdes

és elhelyezkedik a tollbélelte

sárcsésze fészekben,

a fénylő keresztgerenda oldalánál,

ahol a fiú túlélte halálát.

FORDÍTOTTA GYUKICS GÁBOR