Egy falusi plébános húsvétja

péntek

mélyből piálok hozzád Uram

oly mélyre süllyedtem mint te

rámborul égbolt koporsó pince

részeg

            vagyok

               enyészet

részed

            vagyok

               egészed

szomjazom

itt heverészek

mást nem tehetek csurom

bor vagyok ezt cselekszem az emlékezetedre

ez az én testem

ez a te véred

a pokolban is Úr vagy

nincs ennél mélyebb

pince bortól elborulhat

az ember elméje

bizony

mondom néktek

nap mint nap leiszom

valakit belőlem

péntek

van már fészkelődnek

a sonkában a férgek

kikélnek

új peték

mintha sejtenék

mintha sejtenének

téged

új hús vagy föltámadtál késő

közeleg halálhúsvéthétfő

véged

szombat

temető alatt pince

pince fölött temető

leitta magát isten

pokolra a teremtő

idáig lifteznek utánad a holtak

kiszállnak koporsóból keresik hol vagy

sütkéreznek hülyén hisz ez a menny

csorog le rájuk napfény sárga genny

ma holnap

(i)szombat

hirtelen beálló iszony vagy

valamint Út és Igazság vagy

továbbá(ll) az Élet

íme hát megleltem a számat

még egy

utolsó pohárral

leöblítenélek

ÚGY KELL NÉKEM AZ ÚR MINT

ASZÚ UTÁN A FURMINT

nem talállak

torkomra tapad a véred

vasárnap

gyászolók lábanyomán kavicsok csikorognak

töltök és újra töltök ha-ha-halál nem engem temetnek

másnapra kialszom harmadnap halott vagy

tudomisén mint a misén álmomban csöngettyűzök picit a gyászmenetnek

elhengerítem a követ fülbemászók

menekülnek nincs hová a fényre

ásókapanagyharanggal félbevágott

testek halál gyomrából bélférgek

följöttem Uram szemembe tűz a nap

pillanatfelhőidet

            változatlanul

                        csodálom

gyertek ide

            csodát tett

                        az Úr

hangyák futkosnak kéreg alatt

szellő zizeg

            kibelezett

                        bogáron

fűszálon eltaposott lábnyom

mintha volna keresi helyét a dongó

Uram hisz nem vagy nincs is Hozzád hasonló

csak az ör az ördög csak a sá a sátán

még rugdal a dongó haldoklik a hátán

hétfő

és széles mezőidre gondolok dongólok Uram

autópályák szaggatott vonalaira

mint haldokló kihagyó lélegzése – – –

mégis mégse mégis mégse

szájtátva még megbámulok mindent ami van

galamb száll fölém magasról leszarni

utolsó elkenet kész vége lesz annyi

halálkanyarban záróvonal –

felhőid fölött menetrendszerinti járat

FELTÁMADUNK! legalábbis Te(n) húsvétvasárnap

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.