From: Bezeczky Gábor

To: 2000

A képzelet játékai

Fontoljuk meg a következő, képzeletbeli helyzetet:

1. Adva van két hadviselő fél: A és B.

2. A hadműveletek B területén zajlanak.

3. A véget akar vetni annak, hogy B televíziója zavartalanul sugározza B propagandáját.

4. Technikailag nincs akadálya a tévéadó lebombázásának.

5. Az adótorony polgári lakosság által sűrűn benépesített területen található.

6. A úgy gondolja, hogy a hadviselés szabályai nem engedik meg, hogy jelentős polgári áldozatok árán győzze le B-t.

Nyilvánvaló, hogy ilyen feltételek mellett a tévéadó sebezhetetlen.

Nagyon meg fogja nehezíteni A helyzetét, ha – természetesen még mindig képzeletben – a tévéadó szó helyére más, tetszés szerinti főneveket írunk. Pillanatok alatt eljutunk olyan szavakhoz, mint a tank, laktanya, hadosztály, löveg. Ezek az objektumok – és elméletileg bármi más – sebezhetetlenné válnak, ha a katonai kontextusból polgári környezetbe kerülnek. Ebben a helyzetben az válik a leghatékonyabb páncélzattá, ami a legcivilebb és legvédtelenebb: a kórház, az óvoda, az iskola, az aggok menhelye, a szülőotthon. Bármennyire szeretné is, A nem bombázhatja B rakétaütegét, ha az üteg egy szülőotthonban van. B szempontjából a legjobb az lenne, ha lézerirányítású óvodákkal, lánctalpas iskolákkal, lopakodó kórházakkal támadhatná A-t. De ha ilyenek nincsenek, megteszik civilruhás, civil környezetben elhelyezett fegyveresek is – nevezzük őket akár (második világháborús terminológiával) partizánoknak, akár (frissebb kifejezéssel) gerilláknak.

Mit tehet A ebben a helyzetben? Térjünk viszsza az adótorony példájához. A beje- lentheti, hogy meghatározott napon, meghatározott időpontban rakéta fogja eltalálni az adót. Hozzáteheti: bőven van még idő, hogy a polgári lakosság elhagyja az adó körzetét, de akár elhagyja, akár nem, a rakéta már úton van. Aki ott lesz, amikor a rakéta célba talál, nem „polgári lakosság” minőségében lesz ott, hanem B hadere- jének részeként, tehát magára vessen, ha a rakéta netán szétzilálja az uniformisát.

Hogyan válaszolhat erre B a saját logikája szerint? A hatóságok a helyszínre vitethetnek, mondjuk, nyolcszáz csecsemőt, aggastyánt, és meghívhatják a nyugati tévétársaságokat, hogy világgá (és remélhetőleg a levegőbe) röpítsék, amit látnak.

Hogy ekkor mi történhet, nem egyértelmű. Teljesen világos viszont, hogy a leírt helyzet sem kicsiben (vagyis a tévétorony példájában), sem nagyban (tehát a konf- liktus egészét tekintve) nem háború, hanem valami egészen más. B azáltal igyekszik semlegesíteni A erőfölényét, hogy a katonaságát a polgári lakossága mögé rejti. A helyzet paradox: Aszámára mintha fontosabb lenne B lakosságának sértetlensége, mint B számára. B túszul ejtette saját lakosságát: „Ha rám lősz, az anyámat és a gyerme- keimet találod el. Mit mondasz majd a világnak? Mivel nyugtatod meg a lelkiismere- tedet? Legjobb, ha azonnal eldobod a pisztolyodat, mert úgysem mered használni.”

A képzeletbeli helyzet nem háború, hanem túszválság. Túszválság – nagyban és függetlenül attól, kivel rokonszenveznek a túszok. Érdemes úgy tekinteni B-re, mint egy repülőre, melyen fegyveres túszejtők és fegyvertelen túszok vannak.

Túszválságból még akkor is nehéz jól kijönni, ha a túszok épségben maradnak. Különösen nehéz lehet jó lépést találni, ha A rá sem jön, hogy B nem háborúzni akar, hanem győzni – akár saját civil lakosságának feláldozása árán is.